Az MKP-t és a Fideszt nem a konzervatív ideológia köti össze, melyre hivatkoznak, hanem a nemzeti populizmus. Ez azonban nemcsak a Csáky-féle új vezetés problémája. Az MKP joggal hívja fel a Smer figyelmét arra, hogy ha valakivel koalícióra lép, akkor nemcsak a saját tetteiért tartozik felelősséggel, hanem szabadon választott szövetségesének tetteiért is – kezdi írását Morvay Peter a SME mai számában, majd ekképpen folytatja:
Meglepő azonban, hogy az MKP vezetősége nem tudatosítja: ugyanez érvényes az Orbán Viktor vezette Fidesz esetében is. A két párt közös, csütörtöki, Losoncon tartott konferenciája példa erre. Csáky Pál szerint teljes mértékben szakmai konferenciáról volt szó, és visszautasította a szlovák média arra vonatkozó kérdéseit, miszerint a magyar ellenzéki párttal és annak ellentmondásos vezetőjével közösen tartott konferencia vajon nem volt-e provokáció. Ugyanakkor nehezen lehet szakmai konferenciának nevezni az olyan gyűlést, ahol a nagyjából kétszáz résztvevő a politikusok beszédeit hallgatja. A fő szónok, Orbán, nem is próbált valamiféle látszatot fenntartani, és beszéde szerves része volt annak a kampánynak, melyet Magyarországon folytat a közelgő népszavazás előtt.
Szakmai konferencia helyett az MKP stratégiai elnöke, Duray Miklós ünnepi gyűlést hívott össze Losoncra, mely a két párt közti megbonthatatlan barátságot volt hivatott prezentálni. Az MKP a Fidesztől való függőségét általában azzal magyarázza, hogy ez két, ideológiailag szorosan összetartozó párt természetes együttműködése, amely pártok ráadásul ugyanazon európai struktúrák tagjai. Viszont sosem adott magyarázatot arra, hogy miben áll ez az ideológiai hasonlóság, mert a legtöbb kérdésben a két párt politikája eltér egymástól.
A Fidesz ficos dühvel és demagógiával támadja azokat a reformokat, melyeket az MKP kormánypártként megszavazott. A magyar párt mint kisebbségi párt teljesen logikusan áll ki a decentralizáció mellett és az államhatalom gyöngítése mellett. Ezzel ellentétesen Orbán kormánya – hasonlóan a jelenlegi szlovák kormányhoz – a hatalmi centralizáció híve volt és igyekezett háttérbe szorítani mind a polgári szférát, mind a független médiát.
Az MKP-t továbbá még az sem zavarja, hogy a Fidesz az Orbán-kormány idejétől kezdve folyamatosan igyekszik aláásni más kisebbségi magyar partnerpártok vezetőségének tekintélyét, így például a legnagyobb romániai és szerbiai magyar pártok vezetőiét azzal, hogy az ottani radikálisokat támogatja. Éppen Orbán aktív közreműködésének köszönhetően lehetett sikeres a romániai EP-választásokon az ottani Duray – Tőkés püspök, aki a mérsékeltebb jelöltekkel szemben indult.
Az egyetlen közös ideológiai alap, amely az MKP-t és a Fideszt összeköti, végül is nem más, mint a nemzetieskedés és az etnikai populizmus, amit Orbán az egész Kárpát-medencében terjeszt és amit az MKP a szlovákiai magyar közösségben igyekszik erősíteni. Az olyan, semmit sem megoldó, de jól hangzó dolgok támogatásával, mint pl. a kettős állampolgárság. Összeköti őket továbbá a magyar kormány felől érkező támogatások áttekinthetőbb szétosztása iránti fanyalgás, tehát az, hogy a határon túli honfitársaknak szánt támogatásokból ne csak a kisebbségek vezetői részesüljenek.
A losonci konferencia vicces epizódja az a – immár gyakorlattá vált – szokás, amikor a Csáky-féle vezetés lépései miatt nemtetszésüknek adnak hangot a szlovák sajtóban a korábbi, Bugár-féle vezetéssel lojális meg nem nevezett MKP-s politikusok. A Duna túlpartjáról érkezett politikus és a szlovákiai magyar párt közti szoros kapcsolat miatti felháborodásukat még az a tény sem tudja eltakarni, hogy az MKP már régen Bugár előtt a Fidesz legközelebbi partnere lett. Csak ez akkoriban nem szúrt annyira szemet.
Morvay Peter, SME, FelvidékMa
