Ő mondta ki – állítása szerint – a Varsói Szerződés feloszlatását

 Jó ideig a magyarországiak irigyelték a cseheket (eleinte csehszlovákokat), többek között köztársasági elnökükért, Václav Havelért, akinek remek sajtója volt Nyugat-Európában és Amerikában is. Aztán jöttek a hírek, hogy hazájában egyre kevésbé népszerű az egykori ellenzéki drámaíró, s mind többen szeretnék, ha végre lelépne a színről. Megtépázta tekintélyét a reprivatizáció, amelynek révén igen tekintélyes vagyonhoz jutott, beárnyékolta jellemét a haldokló feleség mellett feltűnő barátnő, a későbbi második feleség. És akkor még nem beszéltünk egyre inkább kiüresedő politikai jelszavairól, személyes elfogultságairól.

Ezt a beárnyékolt Havel-képet hivatott kivilágosítani a mostani, Csehországban 2006-ban megjelent 450 oldalas kötet. A gerincét egy, az elnökség történetét taglaló nagyinterjú adja, amelyet megszakítanak az egykori elnöki feljegyzések és a 2005-ös, nagyrészt Amerikában papírra vetett elmélkedések. Izgalmas kor, izgalmas emberek, közöttük a kényszer és körülmények szülte elnök, akinek legfőbb vonzereje kezdetben, hogy nem a politika világából érkezik. Akinek példaképei liberális politikusok, Bill Clinton és felesége (Havel szerint kiváló elnök lenne az egykori first lady), Madeline Albright (őt legszívesebben cseh államelnöknek tenné meg) és nyugat-európai baloldaliak.

Az antikommunista Polgári Platform jelölte elnöknek, de idővel láthatóan jobban kijön a baloldali politikusokkal, mint mondjuk Václav Klausszal, akire van néhány pikírt megjegyzése. Havel a NATO, az Európai Unió és Amerika feltétlen híve, s nemcsak a jugoszláviai beavatkozást helyeselte, hanem Irak megtámadását is. Az unióba felvenné Törökországot, mivel szerinte az európai közösség nem vallási csoportosulás. Mint minden liberális politikus, ő is sokat vár a civil szférától, s helyteleníti a pártok örökös marakodását.

Ami hazáját illeti: a közakarattal szemben rendkívül fájlalta Csehszlovákia felbomlását, szerinte az együtt maradás mindkét nemzetnek jót tett volna.

Václav Havel – túl a hetvenen és számos súlyos betegséggel küszködve – mérlegre teszi életét: úgy érzi, tiszta a lelkiismerete. Történelmi tetteket vitt végbe, ő mondta ki – állítása szerint – a Varsói Szerződés feloszlatását, ő volt a motorja a NATO bővítésének, s nem utolsósorban egy minden tekintetben átalakított elnöki rezidenciát hagyott utódára.

Václav Havel: Kérem, röviden. fordította: Varga György és G. Kovács Lálszló, ULPIUS-HÁZ Könyvkiadó