“1987 végén a tudományos intézetekben dolgozók és az egyetemi oktatók között futótűzként terjedt a hír, hogy a kutatóintézetekben – a pártközpont intenciói alapján – jelentős létszámcsökkentésre és költségmegvonásra kerül sor….
Ám míg korábban lényegében ellenállás nélkül hajtották végre a munkahelyeken a tisztogatási akciókat, 1987-ben másként alakultak a dolgok. A kutatóintézetekben és az egyetemi oktatók körében ebben az időben már nyíltan megfogalmazódtak a párt álláspontjával ellentétes nézetek és törekvések. A tudományos területen dolgozók közül egyre többen és egyre szervezettebben lázadtak fel az ellen a szerep ellen, amelyet a pártközpont rájuk osztott.”
Ilyen előzmények után indult útjára a rendszerváltozás első és sok szempontból legfontosabb civil szerveződése, a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete, amelyből a később megalakuló, és ma is aktív Liga Szakszervezet is kinőtt, és így kezdett éledezni a civil társadalom 1987-ben Magyarországon. Az első szabadon választott parlament tagjainak több mint a fele valamelyik demokratikus szakszervezetből indult, itt sajátította el a demokratikus politizálás és érdekérvényesítés gyakorlatának alapjait. Ezt a tanulási folyamatot, a sokszor nem kevés önfeláldozást és leleményt igénylő rendszerváltó küzdelmeket idézi fel a könyv.
“E monográfia megírását bő tíz évvel ezelőtt fejeztem be. Az anyaggyűjtés során interjút készítettem számos ma is aktív politikussal, akik mind ebből a fészekből repültek ki, együtt harcoltak a demokratikus Magyarország megteremtéséért, ám ma már a politikai küzdőtér ellentétes oldalain állva jószerivel szóba sem állnak egymással. Megváltoztak a körülmények, megváltoztak a szereplők, és sok mindent másként látok én is. Mégis, ill. éppen ezért, a tíz évvel ezelőtti kéziraton semmit nem változtattam mert meggyőződésem, hogy a történet így őrzi meg hitelét, hamvasságát, lendületét és egy kicsit visszaidézi a rendszerváltó idők romantikáját.”
Kalligram
