„Naplók naplója? Hogyhogy? Nem fából vaskarika ez? Talán nem egészen. […] Ha például a hiteles naplóim szerint disznaja Páduai Szent Antalnak volt, akkor a történet-konstrukcióimban sem tulajdonítok sertést Remete Szent Antalnak. (A már kész Szent Antal megkísértését Flaubert állítólag egyenesen átírta emiatt a tévedése miatt.) S ez azt jelenti, hogy a jegyzeteimben a dátumok, nevek, alakok, események és helyzetek valóságos dátumokkal, nevekkel, alakokkal, eseményekkel és helyzetekkel való egyezése nem a véletlen műve. Minden más bennük viszont lehet későbbi konstrukció.
A napló narratívájába fogva próbáltam újraélni és -írni az immár viszonylag hosszúra nyúlt életemnek az egyik, talán legintenzívebb szakaszát, azt az (1992 és 1997 közötti) hat évet, amikor a szerencsés véletlen folytán az irodalmat (mondhatnám szerénytelenül: az életemet) egyszerre olvastam, írtam, éltem, értelmeztem, szerkesztettem s tanítottam, egyszerre lehettem költő, irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő, egyetemi oktató és állampolgár, testi nyavalyákkal küszködő, de igazi személyiségét a gondolkodás és megértés örömében kikísérletezni igyekvő boldogtalan-boldog ember.”
Kalligram
