Az Európa-szerte elismert esszéíró, Földényi K. László legújabb kötetében a korszellemmel foglalkozik. A korszellem, mint kultúripar azt is integrálja, ami támadja őt. Sőt: mintha éppen azt részesítené előnyben, ami nem engedelmeskedik neki. Ahogyan manapság leginkább azok a művek számíthatnak arra, hogy bekerülnek a világ nagy múzeumaiba, amelyek nyíltan támadják a múzeum eszméjét, a korszellem is azt keresi, ami ellentétes vele.
“»S a sírt, hol nemzet sűlyed el, / Népek veszik körűl, / S az ember millióinak / Szemében gyászköny űl«… Az önsajnálat, mint negatív önelégültség. […] Az önsajnálatra azonban az idegenek nem kíváncsiak. A népek nemhogy nem sírnak, de többnyire tudomást sem vesznek – például a magyarok művészetéről. Ezt azonban […] nem a külföldiek érdektelenségével magyarázom. Inkább tünetnek látom, amely egy mélyebb problémára utal. Arra, hogy sorskérdéseinket ritkán tudtuk úgy megfogalmazni, hogy az ne csak számunkra, hanem egész Európa számára is érvényes legyen.”
Kiadta a Kalligram.
Felvidék Ma
