2006. szeptember 17-én Erdő Péter bíboros a boldogok sorába emelte Salkaházi Sára vértanút, szociális testvért a Szent István-bazilika előtti téren rendezett szertartáson. Salkaházi Sára 1943-ban elöljárói engedélyével tudatosan ajánlotta fel életét az üldözöttek védelmére. Óriási kockázatot vállalva menekítette az embereket, elsősorban az öregeket, a betegeket és a gyengéket. A második világháború utolsó hónapjaiban üldözött zsidók, nők és gyerekek százait rejtegette budapesti rendházában. Miután valaki följelentette őket, a nyilasok – az általa bújtatottakkal együtt – a Duna-partra hajtották utolsó állomáshelyéről, a Bokréta utcából, és ott kivégezték 1944. december 27-én, 45 éves korában.
XVI. Benedek pápa 2006. április 28-án hagyta jóvá a dokumentumot, amely elismerte a szociális testvér vértanúságát, és engedélyezte, hogy boldoggá avatására Budapesten kerüljön sor. Salkaházi Sára boldoggá avatása azért is jelentős esemény, mert kilencszáz év elteltével ez volt az első boldoggá avatás Magyarországon. (Hasonló szertartás legutóbb 1083-ban volt, amikor Szent Istvánt, és fiát Szent Imre herceget, valamint az őt nevelő Szent Gellért püspököt avatták boldoggá.)
Az egyház hosszú évek óta megemlékezik a szociális testvérről. Salkaházi Sára emlékét tábla hirdeti a Szabadság híd pesti hídfőjénél, ahol minden év december 27-én, egykori elhurcolásának évfordulóján gyertyát gyújtanak.
Jeles Napok
