Egy halmozottan hátrányos sorsú fiatal hölgy kálváriáját tartalmazó könyvet tart a kezében az olvasó. Ha van ereje, kedve, hogy fellapozza Tisza Kata: Magyar pszicho c. művét, úgy valós, megdöbbentő, bár távolról sem egyedi történetet ismerhet meg.
A főhős, Klára, aki tizenéves korában Erdélyből, az üvegfal másik oldaláról indul az áhított szabad földre, Magyarországra.
Erdélyből nézve Budapest a nagy lehetőségek városa, a mennyország, ahol a mindennapi szükséglet nem luxus. Az erdélyi származású, félig magyar, félig zsidó lány, ráadásul egy kommunista országban nemesi sarjként ismerte meg a román hatalom kegyes bánásmódját a hasonló származásúak iránt. Családjának minden vagyonát államosították, elképzelhetetlen nyomorúságos gyermekkorára már csak Budapesten emlékezik, barátainak meséli a Pont nevű kocsmában, ahol a lecsúszott értelmiségiek, bevándorlók adnak egymásnak randevút: a festő, a tanár, a zenész, a filozófus.
Kilátástalanságukban sokszor a pohár fenekére néznek. Klára, a főhős fest. Akit lefest, az megsértődik. Görbe a tükör. Görbe tükör maga a könyv is. Társadalomkritika. Nyolc évig tartó elképzelhetetlen megpróbáltatások, zaklatások után végre megkapja az áhított állampolgárságot. Úgy érzi, már késő. Az üvegfal Erdély és Magyarország között áttörhetetlen. A kisebbségi lét örök. Magyarországról nézve Erdély szebb, a szónak súlya van, az őszinteség kötelező, a munka, ha akad nehéz, a megélhetés elképzelhetetlen akadályokkal teli. Az étel íze mégis más, jobb. Erdélyben igazán lehet szeretni, a kimondott igen egy életre szól. Az üvegfal másik oldalán, Magyarországon már itthon van, Erdélyben pedig otthon. Szokta mondani a vámosoknak. Gyakran kérdik miért jött ide, ebbe az országba, mikor nyitott a világ. Már Klára sem igazán tudja rá a választ. Csak fest, de az ecset görbe csíkokat húz. Olyan, mint az élete, a mindig is aktuális kisebbségi élet. A sorok írójának dilemmája, hogy kinek is ajánlja Klára történetét, megpróbáltatásait, megaláztatásait. Aki kisebbségi sorsban él, az ismeri a mellőzéseket a hivatal részéről. Aki többségi nemzetű, azt nem érdekli, mert nem ismeri a visszautasításokat, a megalázásokat. Ezért ajánlom mindkettőnek. A kisebbségi sorsban élőknek, hogy ne feledjenek és a többieknek, hogy kóstolót kapjanak a másodrendű embertársaik megpróbáltatásaiból, azokéból, akik az emberi melegségre vágynak.
Felvidék Ma, H.K.
