A könyv történetének kitalált helyszíne van, mely Mikszáth óta nemigen változott. Álmos déli vidék, ahol látszólag nem történik semmi izgalmas.
Egy kisváros, ahol elhiszik, hogy a permetezőből zenegép lesz, ha akarják, hogy a libák levágott nyakkal is tovább futnak, hogy a tévedéseket el lehet tussolni egy kis balhéval. Szóval ez a hely és az ott élők nem lehetnek normálisak. Vagy mégis?
A fiatal jogász jobb híján kerül a városkába, mert a karrierje munkahely híján nem felfelé ível, hanem ellenkezőleg. Dr. Voith József szép reményekkel indul a semmibe. Látszólag. Olyan helyen, ahová nem költözik senki, mindenki mindenkit tökéletesen ismer születése óta, mindenki puszipajtása a másiknak, írnokoskodni próbál. Az élete, szerinte, egy nagy tévedés, káosz, amelyből ördögi nagybátyja, a mindenki kedvence, a mágus, a rejtélyek tudója próbálja kiráncigálni. Tánc- és illemtan lenne a történet? Annál több. Mindenki járja a táncot a mások alkotta koreográfia szerint. A főhős érzi, hogy nagybátyjánál keres ugyan segítséget a tánclépésekhez, de rossz úton jár. Végül sok mámoros éjszaka, futó kaland és a szerelem megtapasztalásával alakítja ki saját koreográfiáját.
Grecsó Krisztián nagy ismerője a tespedt, álmos vidéknek, ahol igenis van mozgás, izgalom, élet, persze más, mint a rendezett nagyvárosban, mégis mindennek megvan a helye, a miértje. Választ kapunk arra a kérdésre is, miért érdemes és jó ezen a megálmodott helyen élni, hogy mire képes az ember, ha látszólag nem tud mit kezdeni idejével, magával. Jó adag humorral spékelt történet, melynek jelenét csupán egy-két utalás jelzi: Mobiltelefon, CD, méregdrága, legújabb típusú kerékpár, de a történet a miliőt illetően akár a múlt századokban is történhetett volna, mert igazi emberi sorsokról szól, melyek rejtélyességükből semmit sem veszítettek.
A Tánciskola nem más, mint az élet, melyről az író nagy szívvel mesél. „Egy generáció, egy világ, egy rejtély és egy dilemma varázslatos regénye.“
Felvidék Ma,-hk-
