Vannak kutatók, akik az északi fényt vagy a kozmikus sugárzást tanulmányozzák. Vannak felfedezők, akik ismeretlen földrészeket, kontinenseket keresnek. A keresztény hívő egy Személlyel akar találkozni. Aki kérdéseire hiteles választ tud adni, élete elé értelmes célt képes tűzni.

2000 évvel ezelőtt is voltak, akik szenvedélyesen kerestek. Szerencsére rátaláltak arra, akit ismeretlenül is kerestek. Örömükben felkiáltottak: „Akiről Mózes beszélt és a próféták, megtaláltuk: a Názáreti Jézust!” Jézus követői közé hívta és apostoloknak nevezte őket. Az évközi 2. vasárnap evangéliumának középpontjában ők állnak. Utat mutatnak nekünk is a Jézussal való találkozás feltételeire.

I. Az apostolok közös vonásai

1. Szenvedélyes igazságkereső emberek voltak
Először az írástudók prédikációit hallgatták. De szőrszálhasogató magyarázataik nem elégítették ki őket. Akkor csatlakoztak a magukat „buzgólkodóknak” nevezők csoportjához, a zelótákhoz. Ők a rómaiak ellen hirdettek szent háborút, és a zsidó nép világuralmát akarták megalapítani. De az ő lázadó forradalmiságukból is kiábrándultak.

Ezek után elvonultak Kirbet Kumránba, és az esszénus szekta tagjai lettek. Ők az „Igazság Tanítójának” vezetésével kívánták a lelki tökéletességet megvalósítani. De tanításukban annyi tökéletlenséget és ellentmondást találtak, hogy átpártoltak Keresztelő Jánoshoz követőihez. Nyugtalan lelkük azonban még tovább keresett, mert János Arról beszélt, aki majd utána jön.

Végre találkoztak az Úr Jézussal a Genezáreti tó partján. Félnapi beszélgetésük meggyőzte őket, hogy rátaláltak arra, Akit kerestek. Jézus meghívta őket apostolai közé. Az elsők között hívta meg Andrást és Jánost.

+! Él-e bennem a szenvedélyes igazságkeresés vágya? Kutatom-e én is életem célját? Mondom-e Sámuellel: „Szólj, Uram, mert hallgat a te szolgád”? Életem kérdéseire való válaszkeresés közepette bárcsak én is eljutnék a Názáretivel való találkozásra! Hol találkozhatom én az Úr Jézussal? Tanulmányoznom kell az Evangéliumokat. Bennük a történelmi Jézus alakját ismerem meg. De elmélkedéseimben, imádságomban tegyem Őt az „én Jézusommá”.

2. Jézust szerető emberek voltak
János annyira megszerette Jézust, hogy az első találkozást soha nem felejtette el. Még öregkorában is szeretettel emlékezett vissza Rá. Tudta az órát is: du. 4 órakor történt.

Újsághír: valamelyik éjszaka egy őz átfutott az erdei vonat előtt, és belekerült a mozdony reflektorának fénykévéjébe. Az állat megbénult, mintha hipnotizálták volna, nem tudott szabadulni a sugárözönből. Az apostolokra is lenyűgöző hatással volt a Jézussal való találkozás. Egyéniségének, fényének kisugárzása megbűvölte őket. Egész szívükből megszerették.

+! Lelki életünk legfőbb irányító elve a Jézus iránti személyes szeretet legyen. Ő betölti szeretetre szomjas lelkünket, és nem kell félnünk, hogy csalódunk benne.

3. Élményüket továbbadó emberek voltak
A cirkuszban az akrobata ráugrik az egyensúlyozó hintára. Lendületét továbbadja társának. Ő szintén szaltózik, és a harmadik hintát hozza mozgásba. Onnét megint társának lendületétől felröppen a következő. Egyik a másikat indítja, és rövidesen az egész színpad csodálatos kavalkádba kezd.

Ez történt az apostolokkal is. András nem tudta magában tartani az élményét. Tovább kellett adnia. Amikor találkozott öccsével, Simonnal, azonnal elújságolta az örömhírt: „Megtaláltuk a Messiást!” András Simonnak, Fülöp Natanaelnek közvetítette. Vitték egymás után barátaikat Jézus elé. Pillanatok alatt futótűzként terjedt a hír, gyülekeztek Jézus köré hallgatói.

Andrásról még kétszer olvassuk az evangéliumban, hogy közvetít Jézus felé: az árpakenyeret és halat vivő fiút viszi az Úrhoz, aki megszaporítja az ételt. A jeruzsálemi jószándékú, de félénk görögöket pedig bátorítja és bemutatja a Mesternek.

+! Nem a legszentebb misszió ez? Jézushoz vezetni a tapogatózó, félénk keresőket? Nemcsak magunknak sütkérezni Jézus melegében, hanem az árnyékban didergőket is a ragyogó napsütésre vinni. De jó lenne, ha akadna itt is néhány „András-lélek”, aki családtagját, barátját, szomszédját elvezetné Krisztushoz. Urunk! Adj nekünk missziós lelkületű híveket, akik vállalják az útkészítés, a közvetítés szerepét. A többi már a Te dolgod!

4. Hozzánőttek a Jézustól kapott feladathoz
Jézus első találkozáskor azt mondja Simonnak: „Te Simon vagy, Jónás fia. Ezentúl Péter lesz a neved, ami annyit jelent, mint szikla.” Jézus nemcsak a félénk halászt látja benne, hanem a nevelése alatt formálódó sziklát, aki majd megerősíti hitükben testvéreit, és akire bátran ráépítheti Egyházát. Nem azt látja, aki most előtte áll, hanem akivé majd tenni akarja.

+! Így farag, alakít minket is Jézus. Olyan felemelő, hogy nem mai kis magunkat látja, hanem holnapi egyéniségünket, akivé iskolájában Ő alakít.

Ez Jézus stílusa! Meglátja jellemünkben a sáros felszín alatt a gyöngyöt. Bizalmat előlegez nekünk, és elvárja, hogy teljesítsük lehetetlennek látszó kívánságát. Mert tudja, hogy képesek vagyunk rá, és az ő szeretetteljes közelségében kihozzuk magunkból elvárását.

*

Amikor II. János Pál meghívta a világ fiataljait első zarándoklatra, a találkozásnak ezt a mottót adta: „Mester hol laksz? Jöjjetek és lássátok!” Ő ugyanis nem magához hívta a fiatalokat, nem tapsoló, éljenző milliókat akart maga körül látni, hanem Jézushoz akarta elvezetni őket. Erre tanít az első apostolok példája minket is. Éljen bennünk szenvedélyes igazságkeresés, ismerjük meg közelebbről, szeressük meg szívből Jézust. Adjuk tovább másoknak is vallási élményeinket, és törekedjünk azzá lenni, akivé Jézus megálmodott minket. Akkor joggal énekelhetjük: „Hadd legyünk mink is tiszták, hősök, szentek. Hazánkat így mentsd meg!” Adjuk kezünket a Mesternek, és engedjük, hogy Ő vezessen minket:

Sík Sándor – Ketten a Mesterrel

Hajnal Róbert, Magyar Kurír