A korona végérvényesen eltűnt az eladók és a vásárlók kezéből. A forgalomban már csak az euro marad. Talán van egy kis ok a nosztalgiára, hisz hozzá kell szokni az árcédulák és az étlapok új számjegyeihez. Általánosságban véve azonban nincs miért keseregni – írja a Pravda jegyzetírója, Márius Kopcsay.
A szlovák korona tizenhat éves korszaka lezárt, de összességében sikeres fejezet. Vagy pontosabban, ez egy olyan történet, mely hűen tükrözi az egymást váltó kormányok egyes lépéseit, folytatja fejtegetését a jegyzetíró.
Cseh-Szlovákia szétesése után néhány „szakértő” azt jelezte előre, hogy a cseh és a szlovák korona árfolyama egy a háromhoz lesz. Nem így történt, bár Szlovákia a megalakulása utáni első hetekben több problémával volt kénytelen szembesülni, így a kevés devizatartalék gondjával is. Úgyszintén a Mečiar-kormány 1994 és 1998 között olyan lépéseket tett, melyek soha nem vezettek volna az euróhoz, és nemcsak az ország EU- és NATO-csatlakozás terén tapasztalt lemaradása miatt, hanem a rövidlátó gazdasági politikája miatt is. Ellentmondásos azonban, írja Kopcsay, hogy eme korszak két emblematikus figurája vezető politikusként érte meg a eurozónához való csatlakozást.
A nemzeti valuta érzékenyen reagált a legkisebb kilengésekre is, mint az első Dzurinda-kormány habozására a reformok bevezetése kapcsán, vagy pedig a jelenlegi kormányfő, Fico világosnak egyáltalán nem nevezhető álláspontja miatt az eurobevezetéssel összefüggésben. Bár Fico, jegyzi meg Kopcsay, annak idején egyáltalán nem volt olyan eurobarát, mint jelenleg. Végül aztán a reformok mégiscsak beindultak, és Szlovákia a gazdasági gyarapodás útjára lépett, mely a korona megszilárdulásával haladt együtt. Akkor, amikor az eurót 43 koronáért vette az ember, még senki sem gondolta volna, hogy az átváltási árfolyam csaknem a kerek harminchoz közel fog megállapodni…
Köszönhetően az eurónak, Szlovákia lehorgonyzott a stabilabb gazdasági koordinátákon, zárja jegyzetét Kopcsay, aki szerint már csak az a fontos, hogy ez az átállás mennyire váltja valóra a várt rizikókat. Vagyis, hogy az új pénznem nem fogja-e lefelé húzni a polgárok pénztárcáját. A jobbik esetben nem, illetve csak az eurócentek súlya által.
Márius Kopcsay, Pravda, Felvidék Ma
Kapcsolódó cikk:
