Nagy évjárat az 1930-as. Több jeles irodalmárral, művésszel ajándékozta meg közösségünket, s néha a napok is egymásra tolódnak. Ünnep ünnep hátán. Emberek, akik úgy alkottak, hogy egy közösségben, egy közösséggel, egy közösségért éltek. Dobos László a mai nap ünnepeltje.
Nyolc évtizednyi élet, benne a szlovákiai magyar népcsoport története, minden megélt, de le nem zárt kínjával-bajával együtt. Az örök reménykedéssel, hogy sorsunk jobbra fordul. Mert Dobos László emberi, művészi létének fókuszpontja volt a közösség. Benne nőtt, benne élt, osztozott a sorsában, jogban, jogfosztottságban. Kényszerű teszthalálában és reményteli feltámadásában. Ki tudja, hányszor! Annak a nemzedéknek a tagja, amely még tudta: vagy együtt maradunk meg, vagy külön-külön múlunk, tűnünk el az időben, s ezért kötelességének érezte, hogy a saját részét mindig hozzátegye a közös egészhez.
Magyar közösségünk szinte minden újrakezdésének részese volt. Az ötvenes években indult, közösséget szervezett, politizált, írt, lapot indított, értünk perelt, küszködött. Egészen a miniszterségig vitte, aminek az árát is megfizette: húsz évet feketelistán töltött. Hogy ez a némaság milyen művészi alkotásaitól fosztott meg minket – és őt magát is -, arra választ már aligha kapunk. Számba csak azt veheti az irodalomtudomány, ami megszületett. Nekünk, egyszerű embereknek azonban lehet más a látásunk. Napjaink individualista kora nézheti értetlenül Dobos László életútját, miközben az idő, az adott jelen kihívásairól maga is szívesen beszél, mi, laikusok azonban az Embert és Magyart is láthatjuk, köszönthetjük benne. Azt a szívós kitartást, mellyel mindig odatette saját ajándékait közös asztalunkra, mellyel mindig beállt a sorba, s nem adta fel a reményt, írással, szervezéssel, tettel, politikai cselekvéssel is megmaradásunkat szolgálta.
Milyen különös – vagy törvényszerű? -: neve, személye még mindig összeköt bennünket. Közösségünk legtöbb tagjának még mindig nem kell megmagyarázni, kicsoda is Dobos László. Kitüntetéseinél, díjainál fontosabb üzenet ez. Üzenet neki és önmagunknak is.
Isten éltesse és tartsa még közöttünk! Szükség van rá, hogy el ne felejtsük egészen: kik vagyunk, honnan jövünk, s hogyan maradhatunk meg – magyarnak, jó és rossz időkben is.
Dobos László Királyhelmecen született 1930. október 28-án Dobos László és Berta Etel gyermekeként. A királyhelmeci elemi és polgári iskola elvégzése után, 1945-1949 között a sárospataki tanítóképző diákja volt. 1951-1955 között a pozsonyi Pedagógiai Főiskola hallgatója volt magyar-történelem-polgári nevelés szakon. 1950-1951 között Királyhelmecen tanított. 1955-1960 között a pozsonyi Pedagógiai Főiskola tanársegédje volt. 1956-1958-ban a Szlovákiai Írószövetség magyar szekciójának titkáraként meghatározó szerepet vállal az Irodalmi Szemle létrehozásában. 1958-1968 között az Irodalmi Szemle főszerkesztőjeként dolgozott. 1967-1968 között a Tatran Kiadó Magyar Üzemének a vezetője volt. 1968-1971 között a Csemadok elnöke volt. 1969. január 1-jétől 1970. április 28-áig, leváltásáig a Szlovák Szocialista Köztársaság tárca nélküli minisztere volt. 1970-1972 között a Madách Könyvkiadó igazgatója volt. 1972-1989 között a műszaki, képzőművészeti és gyártási részlegének vezetője. 1990. január 1-jétől ismét igazgatója, 1994-től a Madách-Posonium Kft. ügyvezető igazgatója volt. 1989-től a Csemadok tiszteletbeli elnöke. 1989-1991 között a Magyarok Világszövetségének társelnöke, 1992-1996 között pedig a Kárpát-medence képviseletében alelnöke, 1996-2000 között régióelnöke volt. 1990-1994 között az Együttélés politikai mozgalom jelöltjeként nemzetgyűlési képviselője. 1954-ben házasságot kötött Halász Évával. Két gyermekük született; Éva (1955) és László (1958) (wikipédia)
Művei:Messze voltak a csillagok (regény, 1963), Földönfutók (regény, 1967), Egy szál ingben (regény, 1976), Hólepedő (regény, 1979), Gondok könyve (esszék, 1982), Sodrásban (regény, 1984), Engedelmével (elbeszélések, 1987), A kis viking (gyermekregény, 1991), Az idő mélységéből (elbeszélések, 1994), Igazságaink (2000), Teremtő küzdelem (2000)
A Magyar Kultúra Alapítvány budapesti székházában (Szentháromság tér 6.) november 8-án,14 órakor köszöntik Dobos Lászlót barátai és tisztelői.
Felvidék Ma, gyr
{iarelatednews articleid=”25268,25227,25233,25117,25264″}
