batta-gyorgy01

A Magyar Tudományos Akadémia dísztermében átadták az idei Magyar Örökség-díjazottak első csoportjának a kitüntetést. Köztük Batta György (újság)írónak, aki a díjat – ahogyan ezt az oklevélen is feltüntették – magyarságmentő szolgálatáért kapta.

Ebbe benne foglaltatik irodalmi tevékenysége (többek között az Egy mondat a szeretetről c. verse, 12 megjelent kötete, hat alkalommal volt főszerkesztője különböző szlovákiai magyar lapoknak). Legutóbb az Itthon c. lapban jelentek meg rendszeresen publikációi. Batta György érdemeit Dr. Rókusfalvy Pál pszichológus-professzor méltatta. Hangsúlyozta, Batta György életútjában benne foglaltatik a teljes Kárpát-medencét átfogó látásmód. Ez az Itthonban megjelent különböző riportokban is tükröződött. Batta György az első között volt, akik anyagokat közöltek Esterházy Jánosról, annak érdekében, hogy a széles közvélemény megismerje a mártírsorsú felvidéki gróf életútját. Mindazokról a magyarokról, akik a mai napig az ún. nemzetépítők közé tartoznak, rendszeresen közölt interjúkat. Egész élete a magyar küldetéstudattal fonódott össze. “Küldetéstudata, nemzeti öntudatának legmélyebb gyökere, hite és tudása a kereszténységgel és a magyarsággal a Szent Korona eszméjében simul természetes egységbe, érző szíve a Kárpátok koszorúját öleli át, saját könnycseppjeivel írja alá a nevét” – hangzott el laudációban.
A laudáció bővebb változata bekerül a Magyar Örökség Aranykönyvébe, mely a Magyar Nemzeti Múzeumban található meg. A díjazott személy munkásságával hozzájárult a Magyar Szellem Láthatatlan Múzeumának létrehozásához.
“Nagy meglepetés volt számomra az elismerés, hiszen bármit is tettem, soha eszembe sem jutott az, hogy ezért még valamikor díjat kapok. Tavaly is volt egy ilyen meglepetés, amikor a Magyar Páneurópai Díjat vehettem át. Jól ismerem a Magyar Örökség-díj értékét (korábban már háromszor is jelen voltam a díjkiosztón), a díjat a magyar szellemi élet becsületrendjének tartják. A korábbi díjazottak között személyes ismerőseim is vannak, megtiszteltetés számomra, hogy közéjük léphettem. Nagy öröm volt számomra, hogy a rimaszombati születésű A. Tóth Sándor is (in posztumusz) elismerésben részesült sokoldalú képzőművészeti életműve elismeréseként” – mondta portálunknak Batta György, aki a mostani 7 díjazott között a második legtöbb szavazatot kapta a Magyar Örökség és Európai Egyesület által felkért bizottságtól.
Mivel foglalkozik ma?
“A nyugdíjaztatás nem jelenti azt, hogy visszavonultam volna korábbi tevékenységemtől. Nagy örömömre, az idén, június 4-re (a trianoni szerződés évfordulója) megjelenik A könnyek a magyarokért és a világért imám is, melyben sorsomon keresztül nézem, kik is vagyunk, mi a küldetésünk, és közben érzem, hogy fentről, égi sugallatra épül minden” – tájékoztatott bennünket Batta György, akinek szerkesztőségünk is gratulál a díjaztatásához, és további erőt, egészséget kívánunk áldozatos munkájához.
* * *
Batta Györgyön és A. Tóth Sándoron kívül méltatták P. Szabó Ferenc SJ teológiai és irodalmi munkásságát. A díjazottak között van Molnár Tamás magyar-amerikai vallásfilozófus, Rostás Árpád vándor műbútorasztalos művészi restauráló munkájáért, az Auguszt család pedig cukrászművészetéért, amely immár 140 éves hagyománya a famíliának.
A Magyar Örökség-díjban már több felvidéki személy és szervezet részesült, többek között Esterházy János, Duray Miklós, Fábry Zoltán, a Ghymes zenekar és a Csemadok is. A Magyar Örökség-díj kitüntetettjeinek kiválasztása az alulról építkező demokrácia elvén és gyakorlatán alapszik: állampolgári jogon mindenkinek módjában áll díjra javasolni az általa érdemesnek tartott személyt, együttest, intézményt, teljesítményt. A Magyar Örökség-díj Bírálóbizottsága kizárólag az így beérkezett javaslatokból választja ki a díjazandókat. Évente négy alkalommal, esetenként hét-hét díjat osztanak ki kulturális műsor keretében. A Bírálóbizottság első elnöke, köztársasági elnökké történt megválasztásáig Mádl Ferenc professzor úr volt. A Magyar Örökség-díj gondozását 2003. márciusában a Magyar Örökség és Európa Egyesület vállalta magára, abban a reményben, hogy pályázatok révén biztosítani tudja a díj gondozásához szükséges anyagi fedezetet.