A környezetvédelmi minisztérium és Nagy József környezetvédelmi miniszter védnöksége alatt a Szlovák Környezetvédelmi Ügynökség és a hatáskörébe tartozó Regionális Tanácsadó és Információs Központ (REPIS), a Cseh Környezetvédelmi Minisztérium, Kassa város, Kassa megye és a Kassai Műszaki Egyetem közreműködésével az ELSEWA, s.r.o és a SITA Slovensko, a.s. „A környezet – a problémák és a megoldási lehetőségek” cím alatt 2011. április 27-29-e között nemzetközi részvétellel szakmai konferenciát szervezett Tatranská Javorinán, amely főleg a hulladékgazdálkodás aktuális kérdéseire összpontosított.
A konferencia nyitóelőadására Miklós Lászlót, az MKP volt környezetvédelmi miniszterét kérték fel, aki ennek keretében a környezeti tudat fontosságát fejtette ki a fenntartható fejlődés mára már kicsit közhelynek számító tézisei megvalósítása során, mindezt a hulladékgazdálkodásra levetítve.
Miklós Lászlót szakmai előadás megtartására is felkérték. Ezen a hulladékhasznosítás jelenlegi prioritásainak átértékelését, főleg a hulladékok anyagi újrahasznosítása és energetikai forrásként kezelése viszonyát taglalta, mégpedig olyan értelemben, hogy az eddig egyértelműen elsőrendű prioritásként kezelt anyagi hasznosítást és a háttérbe szorított energetikai felhasználást át kell értékelni. Az alapvető üzenet úgy szól, hogy a hulladékhasznosításnál nem általánosan és abszolút módon, minden hulladékfajtára érvényesen kell meghatározni a prioritásokat, mert ennek bizonyos érzelmi, laikus és „zöldpolitikai” színezete is van, hanem minden hulladékfajtánál külön-külön, a hulladékanyag fő fizikális, vegyi, biológiai és energiatartalmától függően. Ilyen szempontból több hulladékfajtánál előtérbe kerülhet az energetikai felhasználás. Megemlíthető pl. a gumiabroncsok cementgyártó kemencékben való felhasználása, ahol a gumi széntartalma egyrészt energiaforrás, másrészt pedig beépül a cement anyagába; vagy a fáradtolajak, sőt a kommunális hulladék energetikai felhasználása is. Mindezt az új technológiák teszik lehetővé – pl. a pirolízis és a plazmatechnológiák -, természetesen szigorúan betartva a levegő szennyeződését megelőző intézkedéseket.
Az előadás másik része a hulladékgazdálkodás pénzügyi kereteiről szólt. A reális élet, főleg a gazdasági krízis megmutatta, hogy a hulladékgazdálkodás önállóan nem piacképes, ha a hulladékgazdálkodást csak a piacra hagyjuk, nem fogjuk elérni a környezetvédelem céljait, esetleg az egész teher csak a fogyasztóra, a polgárra marad. Ez a fogyasztóknál egyszerűen pénzbeli kiadásként jelenik meg, egyrészt a gyártmány vagy ennek a csomagolóanyagai – a majdani hulladékok – megvásárlásánál, másrészt a hulladékok eltávolítása során rákényszerített kiadásoknál. Ezért a folyamatba be kell lépni az államnak, törvényi szabályzókkal, ugyanúgy a majdani hulladékként megjelenő gyártmányokat előállító iparnak és e gyártmányokat közvetítő kereskedelemnek is – és akárhogy is fáj – a nyereségük egy részével.
Az állam részvételét a folyamatban politikailag a kormányprogram idevágó tézisei jelentenék. Sajnos, itt azt a megtapsolandó általános deklarációt, hogy a kormány a hulladékgazdálkodásban lakosságbarát, egyben szennyezőellenes politikát fog folytatni, néhány más tézis megkérdőjelezi. Pl. az, hogy a kormány átértékeli a hulladékgazdálkodással kapcsolatos fizetségeket. Nyilván nem ezek emelésére gondolt. Akkor viszont el kell mondani, hogy pl. a hulladéklerakattal járó fizetségek csökkentése éppen hogy szennyezőbarát intézkedés, azon kívül viszont a környezetvédelmi alap és a községek bevételének csökkenését is előidézi. A másik kérdéses tézis az Újrahasznosítási Alap megszüntetésére, ill. működésének átértékelésére irányul. Ez is egyértelműen szennyezőbarát és lakosségellenes intézkedés lenne, hiszen az erre irányuló – különben természetes – követelmény a hulladéktermelőktől indul ki, hiszen ők kötelezettek az alapba újrahasznosítási díjat fizetni, amit legszívesebben elhárítanának. Az alapról szóló törvény újabb fájó pontja, amin minden 2006 után hivatalban levő környezetvédelmi és pénzügyminiszter változtatni akart az, hogy a törvény a minisztériumoktól függetlenként hozta létre az alapot, tehát ezt nem a miniszterek, hanem az alapba befizető ágazatok képviselői igazgatják.
Mindezeket a problémákat Miklós László már több fórumon is kifejtette, többek között a parlament mezőgazdasági, környezetvédelmi és természetvédelmi bizottsága 2011. január 26-i ülésén is, amin a környezetvédelmi miniszter is részt vett. Hasonló előadásra legközelebb 2011. május 4-én a Besztercebányán megtartandó „7. Környezeti technikák és ezek kihasználása a hulladékok hasznosításánál” című konferenciára kérték fel.
Felvidék.ma, mkp.sk{iarelatednews articleid=”28344″}
