A Historica együttes a magyar történelem ismert és kevésbé ismert eseményeit dolgozza fel dalaiban. Ézsiás Péter, énekkessel-zenekarvezetővel Holecz Attila beszélgetett…
-Bemutatnád a formáció tagjait, illetve milyen állomásokon, változásokon ment keresztül a H-599 rockzenekar, míg eljutott idáig, hogy Historica néven, régi-új arcokkal csaptatok a húrok közé?
A zenekar tagjai: Csikós Csaba a doboknál, Erdős Janó basszusgitár, Hegyi Károly billentyűs, Németh László gitár, Egerszegi Zsigmond vokál és jómagam a kapitány a fedélzeten, Ézsiás Péter. A zenekar örökös tagja Berkes Charlie, valamint többször fellép velünk Tumbász Marci barátunk, aki hegedűn játszik. Technikusunk Fábián „Szivacs” Attila. A legelső formáció ezen az úton, ahol már Karcsival együtt zenéltünk, az Útonállók névre hallgatott. Néhány tagcsere után Sic Dicunt (lat. Így beszélik) néven zenéltünk. Itt már történelmi tematikájú szerzeményeket játszottunk. Ekkor született az Eger a Mohács és a Nándorfehérvár c. dalunk. Egy év után, sajnos ismét nevet kellett változtatni, ami szintén zenekari tagok változása miatt volt. Akkor állt össze a H-599 legénysége Szilágyi Attilával, Berkes Charlie-val. Ez nagyjából így maradt hét és fél évig. Ekkor Attilával más-más utat választottunk. Én a történelmi témájú daloknál maradtam, ő pedig más, kicsit az ezotéria felé kacsintgató dalokat akart inkább csinálni. Mivel a nevet közösen találtuk ki, úgy volt korrekt, ha egyikünk se viszi tovább. Ő megcsinálta az Álomút zenekart (sok sikert kívánok innen is nekik), mi pedig Karcsival Historica néven folytattuk azt, amit elkezdtünk tíz évvel ezelőtt.
-Milyen szempontok alapján választotok témát egy-egy szerzeményetekhez?
Nem mindig van tudatosság a témaválasztásnál. Amikor kezdődött ez az egész, magam sem tudom miért, de először az Eger és a Mohács volt az, amit megírtam. Majd ennek sikerén felbuzdulva Karcsi folytatta a Drégely, 1514, Nándorfehérvár dalokkal. Igaz még rengeteg esemény volt a török időkben de azt gondoltuk, ebből ennyi egyelőre elég. Ha tudatosságról beszélünk, akkor abban volt leginkább tudatosság, hogy most miről nem írunk dalokat. A Rákóczi-szabadságharcnak 2003-tól 2011-ig folyamatosan 300 éves évfordulóját ünnepeltük. Mi legalábbis folyamatosan játszottuk ezeket a dalokat, de azért, mert a Szatmári „béke” 300. évfordulója is elmúlik, még játszani fogjuk. A Historica zenekar egyik nagy felfedezése volt, hogy a sofőrünk, Zsiga nagyon jól ír, ezért mostanában ő is bekapcsolódott a dalok megalkotásába. A Megsárgult kép, vagy a Kis magyar historica c. dalok az ő sikerei is, de mesélhetnék Laciról is, aki jó kis tempós dalokkal rázza fel a közönséget, mint pl. a Székelyekhez, vagy a Száll a lelkem!
-Jelmondatotok, életfilozófiátok?
Akár az is lehet, amit Rákóczi a zászlajára tűzött: Istennel a hazáért és a szabadságért, de azt is valljuk amit a zenekar baráti köre tűzött a zászlajára: Velünk az Isten! Mindig nagyon jó érzés ezt látni, amikor koncerteken ott lobog a szemem előtt! De jelmondatnak az is nagyon-nagyon tetszik, amit Boldizsár Béla bátyám, székely hagyományőrző csapata írt fel a lobogójukra: Borúra derű! Az életfilozófiánk remélhetőleg benne van a dalainkban. Igyekszünk a nemzet összetartozását hirdetni, azt hiszem mi játszunk a rockzenekarok közül legtöbbet az elszakított területeken, de talán még mindig nem eleget…
-Legnagyobb sikernek örvendő számotok a Megsárgult kép címet viselő, amely a legnézettebb a szerzeményeitek közül a videómegosztókon, illetve a legnagyobb ovációt váltja ki koncerteken… Elárulnál valamit a „születése” körülményeiről?
Mint említettem, Egerszegi Zsiga szerzeménye a dal. Az első fele már régebben megvolt, éreztük, hogy nagyon jó lesz, de nem akartuk elkapkodni. Egyik reggel, az állampolgárság visszaadással kapcsolatban olvastam a hírekben, hogy élnek még olyan idős nénik, akik harmadszorra lesznek magyar állampolgárok. Ekkor felhívtam Zsigát, hogy ezt mindenképpen vegyük bele, így megszületett a vége is. Laci összerakta hozzá a gitár témát, így jó kis lüktetést kapott a dal, és már rohantunk is a stúdióba felvenni.
-Ha jól tudom Wass Albert-esteket, jótékonysági koncerteket is szerveztek, illetve egy dalt is írtatok emlékére, ami a Kard és Toll címet viseli…
Igen májusban, péceli barátaink segítségével és Poncski Lilla versmondó közreműködésével összehoztunk egy jótékonysági koncertet Wass Albert megrongált sírjának helyreállítására, amit remélem több is fog követni. Ahol van erre igény, szívesen elmegyünk és a „gázsinkat”, vagy az est bevételét szeretnénk továbbra is a Czegei Wass Albert Alapítványnak felajánlani!
-Idén, Felvidéken is láthattunk Titeket koncertezni, pl. Karván a felvidéki Palóc Társaság szervezésében megrendezésre került, Örökség Népfőiskolai Tábor meghívására. Mi a véleményetek az itt élőkről, illetve mikor láthatunk Titeket újra felvidéki színpadokon?
Mindig úgy érkezünk, hogy adni szeretnénk, a dalainkkal, a jelenlétünkkel. Azzal, hogy nem hagy hidegen a sorsuk, hogy próbálunk tenni értük a magunk eszközeivel és mégis mindig úgy jövünk vissza, hogy mi kaptunk többet. Több erőt, több szeretetet! Most hétvégén Erdélyben lépünk fel Szent István ünnepén, majd Kárpátaljára utazunk. A karvai fiataloktól kaptunk meghívást januárra, elvileg ekkor megyünk legközelebb Felvidékre, de még előttünk az ősz és vannak szabad helyek, hátha kapunk meghívást! Rajtunk nem múlik!
-Végül, mit üzennétek az anyaországon kívüli rajongóitoknak?
Kérni szeretnék! Őrizzék meg azt a tiszta nemzettudatot a szívükben, amit a csonkahoni magyarok közül egyre kevesebben éreznek. Azt szoktam kérni erdélyi, vagy éppen oda útnak induló barátaimtól, hogy öleljék meg helyettem is a hegyeket! A felvidékiektől is ezt kérem. Öregisten áldjon meg benneteket!
Holecz Attila, Felvidék.ma
