Mács pikareszk-szerű regényében egy egyszerűnek tűnő emberi sors válik a történelem hazugságai következtében drámai vesszőfutássá. A történet hőse, vagy inkább anti-hőse Szeplős, a nagybátori legény, aki a csehszlovák hadseregbe kerül, majd mindenféle viszontagságok közé, miközben nem lehet róla tudni, hogy áruló, áldozat, vagy egyszerűen bolond, a sors kegyeltje, vagy a körülmények áldozata;
“A Mács József jegyezte Bolondok hajóján című regényről viszont elmondhatjuk, amit a nagy terjedelmű művekről szoktunk mondani: beszakad alatta az asztal.
A valamikor a múlt század ötvenes éveinek közepén föltűnt, s a leghagyo-mányosabb, Tömörkény-, Gárdonyi-, Móra Ferenc-féle népies iskolából induló Mács, első látásra úgy tűnik, a nyolcvanadik évét taposva is a szeretett indító mestereinél időz, de a látszat csal: a Bolondok hajóján c. mű közép-európai térbe helyezett pi-kareszk regény, s ha valami, akkor csak az köti a szerző korai népies történeteihez, hogy ennek a hőse is Gömörországból, a furfangos palócok görbe hazájából indul. De egyébként vitán felül kópétörténet ez: főhőse katonaként kalandozza és lakja be a II. világháború előtti Közép-Európa talán lehuzatosabb területeit, a megalakuló, majd széthulló Csehszlovákiát és az akkor szintén állandóan változó területű Ma-gyarországot, s ahogy a kópéregények nagykönyvében megvan írva, tulajdonképpen olyan kalandor ő, aki habozás nélkül használja ki a történelem paradox fordulatait, de akitől ilyen jellegű kisebb-nagyobb csínyjei-csalásai ellenére sem tudjuk megvonni teljesen a rokonszevünket.
A regény címében szereplő Hieronymus Bosch-i hajó is az a történelem, amely sokszor bizony talmi hullámokon fut. A regény cselekményének egyik kulcs-motívuma Eduard Beneš ismert trianoni hazugsága az Ipoly folyócska „hajóz-hatóságáról”, de szorongatott helyzeteiben a mű „főhőse”, a Szeplősnek nevezett „pikaró” sem megy szomszédba egy kis szélhámosságért.
A csehszlovák, s később a magyar hadseregben való viselt dolgai szinte egész életét meghatározzák. A szerző azonban ezúttal nem minősíti, nem ítéli meg figu-ráját, tulajdonképpen nem lehet tudni, hogy Szeplős áruló, áldozat vagy egyszerűen bolond, a sors kegyeltje vagy a körülmények áldozata, ő alakítja szerepét vagy a sze-rep alakítja tetteit, csak azt látjuk: ha téved, maga kénytelen viselni tévedése követ-kezményeit, a politika labirintusából neki kell a kiutat megtalálnia.
Mács regénye érdekes, fordulatos olvasmány, kisebbségi magyar pikarójának (aki távolról švejkkel, a „jó katonával” is rokon) sokszor groteszk kalandjai a közép- európai történelem antagonizmusaiból következnek, s az a kicsit ellentmondá-sos személyesség, amely ezt a történelmet közelünkbe hozza és hitelesíti, a Mács-oeuvre-ön belül mindenképpen újdonságnak számít.
Mácsra, a prózaíróra mindig is jellemző volt az erős közéleti-történelmi elkötelezettség, s ez természetesen a Bolondok hajójánban is megmaradt, de olyan mértékben szervesült a hős személyes identitásával, hogy mindez részben az író korábbi kolletívumfelfogását is jótékonyan megváltoztatta, irodalmibbá, s egyszersmind hitelesebbé tette.” (Tőzsér Árpád)
Kiadta: Madách-Posonium
