Petíció az EU parlamentjéhez

Hahn-Seidl Alida, a németországi Hunnia Baráti Kör képviselője és Juhász Imre, a Független Rendészeti Panasztestület elnöke 2012 január 12-én Brüsszelben a következő petíciót adtak át az Európai Parlament illetékes bizottságának a Beneš-dekrétumokat fenntartó, 2007-es szlovákiai parlamenti határozat ellen:

I. A PETÍCIÓ SZÖVEGE

 Az Európai Unió Alapjogi Chartája 44. cikkében biztosított petíciós jog alapján alulírottak, mint uniós polgárok, az alábbi petícióval fordulunk az Európai Parlamenthez.

Kérjük, hogy az Európai  Parlament tűzze napirendre a Beneš-dekrétumok, a Szlovák Nemzeti Tanács és egyéb a (cseh)szlovák hivatalos szervek által a kérdéses időszakban alkotott – és a magyar és német kisebbséget súlyosan diszkrimináló jogszabályok ügyét. Ennek során vizsgálja meg azok  európai uniós jogrendszerrel való összeegyeztethetőségét.

Kérjük, hogy a Parlament határozatban szólítsa fel Szlovákiát, hogy az Szlovák Nemzeti Tanács 2007. évi 1487. sz. határozatát, illetve a Beneš-dekrétumok közül a még hatályban lévő inkriminált jogszabályokat – beleértve az 1948. február 25-e előtt jogellenes cselekedetek miatti kártérítést kizáró törvényt is – dereguláció útján helyezze hatályon kívül. Továbbá ezen jogszabályok illetve a hatályban nem lévők miatti joggyakorlat, a Szlovákia (a volt Csehszlovák Köztársaság alkotórésze), illetve a volt Csehszlovák állam által elkövetett bűnök vonatkozásában pedig kövessék meg a szlovákiai magyarságot és németséget, illetve fizessenek méltányos kárpótlást számukra a vagyonelkobzások és a lelki megpróbáltatások miatt. Szlovákia vonja felelősségre a még életben lévő és emberiség/emberiesség elleni bűntetteket elkövető állampolgárait (ilyen kárpótlást nyújtott ingatlanvagyonuk elkobzásáért pl. Csehország a jelenleg is cseh állampolgár szudétanémeteknek).

Kérjük, hogy a megfelelő válasz elmaradása, illetve a tömeges emberi jogsértést fenntartó szlovák reakció esetén éljen az EUSZ 7. cikke (1) bek.-e szerinti jogával és javasolja a tanácsnak, hogy állapítsa meg: fennáll az egyértelmű veszélye annak, hogy egy tagállam súlyosan megsérti az EUSZ 2. cikkben említett értékeket. Kezdeményezze a Tanácsnál, hogy állapítsa meg: Szlovákia súlyosan és tartósan megsérti a 2. cikkben említett értékeket és fontolja meg Szlovákia tagsági jogainak felfüggesztését, beleértve kormányának képviselőjét a Tanácsban megillető szavazati jogokat is.

Az Európai Unióról szóló szerződés [EUSZ] 2. cikk kimondja:

Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában.

Európai Unióról szóló szerződés [EUSZ] 6. cikk (1) bek. arról rendelkezik, hogy az Unió elismeri az Európai Unió Alapjogi Chartájának 2000. december 7-i, Strasbourgban 2007. december 12-én kiigazított szövegében foglalt jogokat, szabadságokat és elveket; e Charta ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések.

A Beneš-dekrétumok egy része súlyosan sérti az Európai Unió jogrendszerét, a felhívott alapszerződési rendelkezéseket és az azzal egy szinten lévő Alapjogi Chartát, illetve az Európai Emberi Jogi Egyezményt:

• 1. cikk Az emberi méltóság

Az emberi méltóság sérthetetlen. Tiszteletben kell tartani, és védelmezni kell. Vajon miként érvényesül 600.000, Szlovákia mai területén élő, magyar tekintetében az emberi méltóság, ha kollektív megbélyegzésükért, meghurcoltatásukért, nincstelenné tételükért senki sem kért bocsánatot a szlovák hatalmi szervek részéről, illetve 2007-ben meg is erősítette a Beneš-dekrétumokat törvényhozó szervének határozatával.

• 2. cikk Az élethez való jog

Sokakat a Beneš-dekrétumok alapján meghurcoltak, kitelepítettek, másokat bírói ítélet nélkül kivégeztek. Halálukért senkit sem kárpótoltak, senkit meg nem követtek.

• 6. cikk A szabadsághoz és biztonsághoz való jog. Az oktatáshoz való jog

Mindenkinek joga van az oktatáshoz, valamint a szakképzésben és a továbbképzésben való

részvételhez. A szabadságot és biztonságot nem garantálhatják olyan törvények, amelyeket (pl. a hasonló Nürnbergi Törvényekkel szemben – soha nem helyeztek hatályon kívül).

• 12. cikk A gyülekezés és az egyesülés szabadsága

Miután a Beneš-dekrétumok alapján feloszlatták a magyar egyesületeket, olyan csapást mértek a civil társadalom önszerveződésére, amely azóta sem tudja ezt kiheverni, különös tekintettel arra, hogy ez vagyonelkobzással párosult. Amit azóta nem tettek jóvá.

• 14. cikk Az oktatáshoz való jog

Az 1944/45-ben a Beneš-dekrétumokkal bezárt magyar iskolák összessége azóta sem nyílt meg újra. A magyar iskoláskorúak kb. 30%-a szlovák nyelvű iskolában tanul, elősegítve az asszimilációt.

• 17. cikk A tulajdonhoz való jog, 47. cikk A hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jog; Európai Emberi Jogi Egyezmény 13. Cikke és 1. Fakultatív Jegyzőkönyvének 1. Cikke

A magánszemélyeket és közületeket sújtó vagyonelkobzás következményeit soha nem számolták fel, nem kompenzálták és minden reparációs törvény kizárja az 1944-1948 február 25-e közötti időszak jogsértéseinek jóvátételét. Ez egyébként sérti az ugyancsak az európai uniós jog részét képező Európai Emberi Jogi Egyezmény 13. Cikkében foglalt hatékony jogorvoslathoz való jogot, illetve 1. Fakultatív Jegyzőkönyvének 1. Cikkét a vagyonelkobzások kapcsán, mivel a tulajdonhoz való jogot védi, és ez a tulajdonjog ma sincs a jogos tulajdonosok, illetve leszármazottaik tulajdonában.  Ne feledjük, hogy a tulajdoni igények elévülésének kizártsága amúgy is legfeljebb elodázhatja a rendezést.

• 20. cikk A törvény előtti egyenlőség, 21. cikk A megkülönböztetés tilalma,

49. cikk A bűncselekmények és büntetések törvényességének és arányosságának elvei

A törvény előtt mindenki egyenlő. De nem Szlovákiában, ahol a magyarságot ma is megbélyegzik a Beneš-dekrétumok, továbbá a Csehszlovák Ideiglenes Nemzetgyűlés 1946. évi 115. törvénnyel kizárta azon bűnösök büntetőjogi felelősségre vonását, akik a magyarság sérelmére háborús és népellenes bűncselekményeket követtek el 1938. szeptember 30. és 1945. október 28. között.

• 22. cikk A kulturális, vallási és nyelvi sokféleség

Szlovákia kulturális, vallási és nyelvi sokféleségét voltak hivatva megszűntetni bizonyos Beneš-dekrétumok, amelyek pl. azokat személyeket engedték vissza az állampolgársági kötelékbe (miután minden magyart megfosztottak állampolgárságuktól), akik megtagadták magyarságukat. A „reszlovakizáció” jelszavával megváltoztatták az etnikai arányokat és korábbi magyar többségű területeket szlovákosítottak el. Ez a folyamat azóta is tart.

II. ÖSSZEFOGLALÓ-INDOKOLÁS

2007. évi 1487. sz. határozatával (továbbiakban: határozat) a legfőbb szlovák törvényhozó szerv, a Szlovák Nemzeti Tanács (SzNT) megdöbbentő döntést hozott:

A határozat rögzíti, hogy az 1944-1948 között alkotott ún. Beneš-dekrétumok és az azokat kiegészítő egyéb jogfosztó jogszabályok (együtt a továbbiakban: Beneš-dekrétumok[1]) következtében Szlovákiában kialakult jogi és tulajdonjogi viszonyok megkérdőjelezhetetlenek, érinthetetlenek, és megváltoztathatatlanok.

Fontos leszögezni, hogy a tárgyi petíció nem Csehszlovákiával, nem Csehországgal kapcsolatos, hanem csak és kizárólag Szlovákiával.

Tekintettel az egykor létezett Csehszlovákia érintettségére, rá kívánunk mutatni a különbségekre, amelyek Csehország és Szlovákia között fennállnak a Beneš-dekrétumok vonatkozásában:

Csehország Európai Uniós csatlakozásakor kiküldött jogászokból álló bizottság által készített –Frowein-report – kizárólag Csehország vonatkozásában vizsgálta a Beneš-dekrétumokat. Tekintettel arra, hogy Szlovákia önállóan – már 1944 szeptemberében[2] is és azt követően is – alkotott a területén élő magyar kisebbséget kollektíven diszkrimináló jogszabályokat és folytatott diszkriminatív gyakorlatot[3]. A cseh és a szlovák országrész a tételes jog és a gyakorlat alapján sem mosható össze, az egykori Csehszlovákia két országrészét, illetőleg a mai (1993. január 1-től önálló) két országot külön kell és lehet vizsgálni.

További különbség, hogy Szlovákia – semmibe véve az Európai Unió elsődleges és másodlagos joganyagát – törvényhozásának (SzNT) határozatával (2007. évi 1487. sz.. Határozat), Európai Uniós tagsága alatt erősítette meg a Beneš-dekrétumokat és az egyéb, tárgyi időszakban hozott jogfosztó jogszabályokat, fenntartva ezzel a közel 600.000 főt számláló szlovákiai magyarság diszkriminációját. A határozat összeegyezhetetlen a XXI. század egyesült Európájának eszméjével, és az emberi jogokkal[4].

Jelen Petíció elsődlegesen éppen arra irányul, hogy az Európai Unió Parlamentje tegyen lépéseket annak érdekében, hogy Szlovákia vonja vissza 2007. évi 1487. sz. határozatot, illetve annak a magyarságot diszkrimináló dekrétumokra vonatkozó részét, kifejezve és garantálva ezáltal, hogy magyar nemzetiségű állampolgárai (akik egyébként uniós állampolgárok is) diszkrimináció-mentesen élhessenek őseik földjén, a melyet két világháború és a folyamatos jogfosztások ellenére sem hagytak el.

Megjegyezzük, hogy a Beneš-dekrétumokhoz való feltétlen ragaszkodás szintjeiben is van különbség a két ország között, tekintettel arra, hogy pl. Csehország kártalanította[5] azokat a cseh állampolgárokat, akiket a Beneš-dekrétumok hátrányosan érintettek ingatlanvagyonukat illetően. Tisztában vagyunk azzal, hogy a Beneš-dekrétumok nem mindegyike tekinthető diszkriminatívnak és nyilvánvaló, hogy ezekre vonatkozóan nem fogalmaztuk meg aggályainkat. A diszkriminatív jogszabályok elválasztásához azonban valamennyi, kérdéses időszakban hozott jogszabályt felül kell vizsgálni, mivel azok döntő többségét soha senki nem helyezte hatályon kívül[6]. És egy jogszabály nem csak akkor hatályosul, amikor megalkotják, hanem a rendelkezéseinek végrehajtásával kialakult állapot felett is „őrködik” egészen hatályon kívül helyezéséig. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a szlovákiai bíróságok minden a Beneš-dekrétumok jogsértő gyakorlata alapján keletkezett vagyoni hátránnyal (konfiskálás) összefüggő kárpótlással kapcsolatos keresetet elutasítanak a mai napig. A strasbourgi Emberi Jogi Bíróság tudomásunk szerint csak egyszer foglakozott a tárgyi kérdéssel, amikor a „Vargová”-ügyben  kimondta ugyan, hogy az ügy szlovákiai elhúzódása sértette a kérelmező emberi jogait (ésszerű időn belüli döntéshozatal), de a kárpótlás kérdésében nem foglalt állást érdemben[7]. A Beneš-dekrétumokat nemzetközi jogi problémaként felfogva a szakirodalom általában hangsúlyozza, hogy a mai emberi jogvédelmi rendszerek védőhálóján e dekrétumok fennakadnának. De ugyanakkor rögzítik, hogy a nemzetközi jog nem ismeri el a visszaható hatályt. Ezt azonban ilyen egyértelműen nem jelenthetjük ki, mivel épp a háborús és népellenes bűncselekmények (mai nevükön emberiség vagy emberiesség elleni bűntettek) kapcsán maga a nemzetközi jog törte át ezt az alapelvet, illetve néhány rendkívül fontos, és a Beneš-dekrétumok alkalmazása idején már hatályos nemzetközi jogforrással is ütköznek a sérelmezett dekrétumok. Sokszor hallhatjuk a Beneš-dekrétumokról, hogy „mindez már jogtörténet”, a „dekrétumok alapján nem jönnek létre új jogviszonyok”, „már nem alkalmazzák a Beneš-dekrétumokat” stb. Fel kell azonban tenni a kérdést: mi szükség akkor megerősítésükre, mi a helyzet a Csehországba erőszakkal kitelepített és ott ragadt magyarokkal, a kitoloncoltakkal, az anyanyelvi oktatást évekig nélkülöző egykori (és részben mai) gyerekekkel, a vagyonelkobzást jóvá tevő kárpótlás elmaradásával, a jogfosztást ma is megváltoztathatatlannak tekintő jogértelmezéssel, a tulajdoni igényeket és a vagyoni kárpótlást elutasító bírói ítéletekkel. Hogyan lehet az egy európai uniós országban, hogy háborús és népellenes (emberiség/emberiesség elleni) bűncselekmények elkövetői halálukig büntetlenséget élvezzenek? Ezek a jogtipró intézkedések tehát ma is élnek, napjainkban is hatnak. A törvénytárak mellett az egyesületek vagy a cégek nyilvántartásában, a magyarság kollektív tudatában mindenképpen jelen vannak a Beneš-dekrétumok és megerősítésük kifejezi azt, hogy miként is viseltetik a mai Szlovákia a magyar nemzeti kisebbséggel, és milyen jövőt szán a magyaroknak. Ugyanakkor tükröt tartanak az Európai Uniónak is, amely nem tűrheti az ilyen jellegű kollektív jogfosztás európaizálását és azt az üzenetet, hogy mindez konform az Európai Unió jogrendszerével.  

A Beneš-dekrétumok – fentiekben részletezett álláspontunk szerint – ellentétesek az Európai Emberi Jogi Egyezménnyel (amelyhez az Európai Unió is csatlakozott), az Európai Unióról Szóló Szerződés 2. és 6. cikkével az Alapszerződések szintjére emelt Alapjogi Charta hivatkozott rendelkezéseivel. A Beneš-dekrétumok egy része más nemzetközi jogi szabályokkal (az ENSZ Alapokmányával, a Nemzetközi Büntetőbíróság Statútumával, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával[8]), sem fér össze. Ezeket csak a teljesség igényétől vezéreltetve említjük meg, mivel nem európai uniós jogról van szó.

Hangsúlyozni kell, hogy az inkriminált Beneš-dekrétumok nem a békerendszer részei, hanem egy ördögi nemzetállami akció az őshonos kisebbségek felszámolására. Több, mint 66 évvel a II. világháború befejezése után egyébként sincsenek vesztesek és győztesek, csak jogsértők és áldozatok – azaz emberek. Jelen Petíció tehát arra irányul, hogy az Európai Unió Parlamentje érje el Szlovákiánál, hogy vizsgálja felül a Beneš-dekrétumokat és deregulálja jogrendjéből  az Európai Unió jogrendjével összeférhetetlen jogszabályokat, garantálva ezáltal, hogy magyar nemzetiségű állampolgárai (akik egyébként uniós állampolgárok is) diszkrimináció-mentesen élhessenek őseik földjén, szülőföldjükön, melyet két világháború és a folyamatos jogfosztások ellenére sem hagytak el.

Brüsszel, 2012. január 12-én

Dr. Juhász Imre,  magyar állampolgár
Hahn-Seidl Alida, magyar-német állampolgár