Ma már tudom, hogy miért nem írt Rudolf Chmel Janics Kálmán a „Hontalanság évei” című könyvéhez előszót.
A napokban lesz húsz éve, hogy Janics Kálmán könyvét a „Hontalanság évei” című kordokumentum-gyűjteményt az akkori MKDM Elnökségének döntése alapján sikerült hazai és külföldi segítséggel szlovákra fordíttatni, majd egy háromezres példányszámban – hála Püski Sándornak és a Lilium Aurum-nak – ki is adni. Ebben nagy érdeme van Surján Lászlónak is (ma Magyarország EP-képviselője), aki hathatós segítséget nyújtott a fordítás során. Maga Janics Kálmán a fordításról nagyon pozitívan nyilatkozott – „mintha magyarul olvasnám, olyan jó” – mondta nekünk akkor. Az MKDM Elnökségéből Fóthy János és e sorok írója vállalta fel a könyv menedzselését.
Mikor elkészült a fordítás, felkértük Janics Kálmánt, hogy írjon előszót a szlovák kiadáshoz. Ettől ő okosan elzárkózott, azt a nézetet vallotta, hogy a szlovák előszót szlovák nemzetiségű embernek kellene megírnia. Olyan szakembernek, aki valamelyest ismeri a (kisebbségi) magyar történelmet és lehetőleg eredetiben is el tudja olvasni a művet. Ma már nevetséges, de akkor egy ilyen előszó megírása is civil kurázsit követelt.
Fóthy Jánossal akkor úgy döntöttünk, hogy felkérjük Rudolf Chmelt erre a feladatra. Minden feltétel nála adott volt, hogy megírhassa az előszót. Meglátogattuk őt, elvittük a kész szlovák nyelvű kéziratot és felvázoltuk látogatásunk okát. Szívesen fogadott, de akkor nem nyilatkozott, megigérte, hogy majd felhív telefonon. Telt az idő és nem hívott fel. Felhívtam őt és legnagyobb meglepetésemre azt mondta, hogy egy ilyen könyvhöz ő nem ír előszót.
Ma már tudom, hogy miért…!
Végső elkeseredésünkben felhívtuk Miroslav Kusýt, találkoztunk, letettük a kéziratot és egy hét után megkaptuk az előszót. Érdemes elolvasni! Ma már értem a dolgokat és pestiesen szólva csak annyit mondok : „…mecsoda különbség…!”
Agárdy Gábor, Felvidék.ma
