A Mezőcsokonyán 1945-ben született Varga Csaba Balázs Béla-díjas animációs filmrendező, a budapesti Varga Stúdió társalapítója Pilisszentivánon hunyt el 2012. június 15-én. A matematika-rajztanári végzettséggel rendelkező filmrendezőt 2000-ben a világ 15 legmeghatározóbb animációs filmese közé sorolták. Több mint 50 filmjét nemzetközi filmfesztiválokon díjazták. 2003-ban elnyerte a Magyar Köztársasági Érdemrend Arany Érdemkeresztjét.
Ami miatt most foglalkozunk íráskutatásaival és nyelvrokonításaival, az az, hogy szerinte a szlovák nyelv rokon a magyarral, mely ősnyelv. “A magyar nyelvnek ugyancsak nagy mennyiségű töredékét találjuk meg Európa összes többi nyelvében is.” Úgy a latinban, az etruszk révén, az ős-görögben, melyet a csángó nyelvjárással vetett össze. A latint és az angolt is rokonította anyanyelvünkkel, mert egyik könyvfejezetének ugyan címe azt hirdeti, “A latin nyelv a magyar nyelv gyermeke”, de szerinte csupán arról van szó, hogy “nagyon-nagyon sok magyar szó, szócsoport olvadt bele az alakuló ókori latin nyelvbe.” (A latint az erdélyi Szabédi László is rokonította a magyarral A magyar nyelv őstörténete. A finnugor és az indoeurópai nyelvek közös eredetének bizonyítékai /Bukarest, Kriterion, 1974/ c. munkájában)
A szlovákot tehát a magyar nyelv egyik sajátos változatának tekintette. Varga szerint, a ma szlováknak mondott nyelv úgy 1500-1400, igazából talán csak 1000-1200 évvel ezelőtt kezdett elszigetelődni a magyar törzsnyelvtől, tehát „eredeti” szlovák nyelv egyszerűen nem létezik: a magyar nyelv egyik leány-nyelve, úgy mint a többi ma élő európai nyelv is. Berzsenyi Dániellel vallotta: “Bukdozásaim haszon nélkül nem maradtak, sőt örömest tapasztaltam, hogy a magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja”. Az MTA etimológiai szótára – ebben a megvilágításban – nem azt közli, hogy melyik nyelvből származik egy-egy szavunk, hanem inkább azt tudatja, hogy melyik vette át szavunkat a szanszkrittól az angolig.
Szerinte a szlovákot kismagyar nyelvnek nevezhetjük. Mára azonban még jobban eltávolodott „anyanyelvétől”, így amolyan unokánkká, dédunokánkká vált „Tehát «eredeti» szlovák nyelv egyszerűen nem létezik: a magyar nyelv egyik utódnyelve. Vagyis nekünk, magyaroknak oly megértő, elnéző szeretettel kell tekintenünk a szlovák nyelvre, mint a kisunokánkra.” Majd szellemes szó-összehasonlítások következnek, melyek között számos vitathatót találni. „Érdemes a szófejtést az utolsó szóig végig járni, ugyanis nagyon hálásak lehetünk a szlovákoknak: 1300 évvel ezelőtti szókincsünk egész tárházát őrzik. Pl a szlovákból tudni meg, hogy a „tavasz” szó valójában „tavas”, azaz az olvadást jelenti. Mert szlovák ‘tavit’=olvaszt, ‘tavba’=olvasztás (tav=tó, kicsinyezve: tócsa).” Szerinte a szlovák amiatt vált le „magyar törzsnyelvről” mert kihalt belőle a nyelvalkotó érzék és szellem, „s helyette csupán az idomítási hajlam és ügyesség működött.” (Vajon milyen társadalmi megrázkódtatás okozhatta ezt az öncsonkító leválást? Mi késztetett egy csoportot, hogy elszigetelődve önálló nyelvet alkosson? Hol voltak meg ennek földrajzi adottságai?)
Eredeti gondolkodó volt, aki igyekezett a jelenségek mögé nézni és olyasmit is megpróbált szellemesen értelmezni, ami fölött eddig mindenki átsiklott, vagy ellenkező módon látta. Elindult egy csapáson, mely hasznos és továbbgondolandó jelenségekre hívta föl a figyelmet.
Megállapításainak egy részével vitába szálltam, néhány tévedésére rámutattam. Jó szándékú kritikámra sohasem válaszolt Amikor személyesen találkoztunk, elzárkózott az érdemi vitától. Csak talányosan mosolygott. Saját világában élt, melybe nem engedett behatolni.
Vagy egy tucatnyi könyvet írt e témában, melyek közül néhány angolul és németül is megjelent. A neten egyik munkája szlovákul is olvasható. (A fordítás nem szívderítő!)
Életműve lezárult, most majd önálló életet fog élni. Tévedéseivel együtt. Érdeme, az állóvízbe szavakat, írásjeleket dobott. Úgy vélte, a szavak leírt formája az elsődleges és nem a kimondott szó. (Mintha a kínai nyelvek ezt a véleményt igazolnák.) A nyelvészek nem sokat foglalkoztak gondolataival, pedig hátha megtermékenyítőleg hathatnának ötletei. A tévedés is hasznos lehet.
Hatvanhét évet kapott. Nyugodjék békében!
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
