A gellei Pósfa zenekar csallóközi és mátyusföldi muzsikát játszik. Jelenleg egy magyarországi vetélkedőre is készülnek.
Iván Lajossal, a zenekar alapítójával Kossár Georgina készített riportot a Pátria rádióban.
– Említette, hogy majd szeretné egyszer magukra hagyni a srácokat, tehát hogy levenni róluk az irányítást.
– Én már most is úgy érzem, hogy nem passzolok oda közéjük, ugyanis ez egy teljesen más korosztály. Fiatalok, én meg már ugye „öregszem”. A legszebb az egészben, hogy szeretik, amit csinálnak, lelkesedéssel és nem kényszerből zenélnek, sőt néha már úgy érzem, hogy túl sokat foglalkoznak vele, mert a legfontosabb nekik most az iskola, tanulás lenne.
Örömömre szolgál, hogy a megalakulásunk után pár hónappal már az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy a dunaszerdahelyi Dunál néptáncműhely egyik kísérő zenekaraként szerepelhettek, és azóta is aktívan kísérik a néptáncegyüttest, ami szerintem kölcsönös jó hatást tesz egymás munkájára. Sebő József tanár úrral nagyon sokat beszélgettünk arról, hogy jó lenne a Felvidék, Csallóköz népzenéjét rekonstruálni, és bízom benne, hogy ha ezek a fiatalok majd önállósulnak, akkor ezt meg is fogják tudni oldani, ami már merem állítani, hogy régi álma a felvidéki zenészeknek.
– Akkor nagy feladat előtt állnak.
– Nem könnyű, mert a Csallóköz népzenéjét még senki nem rekonstruálta, senki nem gyűjtötte össze, annyira hogy egy hasonló népzenei gyűjteményben lehessen bemutatni, mint pl. Erdély, Mezőség vagy Székelyföld népzenéjét. A gyűjtések megvannak, de magába a régi idők népzenéje még nem szerepel annyira. Nem kis feladat, de bízom benne, hogy ezt meg is tudják majd oldani. Itt nagy köszönet jár a professzionális népzenészeknek is, akik nagyon sokat segítettek a fiúk zenei előrehaladásában, és bizonyos fokon elismeréssel méltatták a tudásukat. Bízom benne, hogy ez a közös munka, ez a segítség továbbra is megmarad, ami szintén megtisztelő számunkra. És még hadd említsek itt meg egy érdekességet. Annak idején kötelező katonai szolgálatom előtt kezdtem tanítani hegedűn egy kisfiút, aki a mi utcánkban lakott, Németh Dénest. Ő most már professzionális népzenész, és most ő tanítja az én fiamat.
– A zenekarral most beneveztek egy versenybe.
– Igen, beneveztünk a Fölszállott a páva népzenei versenybe, és nem kevés örömömre szolgál, hogy a selejtezőn a 100 pontból 90 elért a zenekar. Bár még nem tudjuk, hogy tovább jutottunk-e, ugyanis van egy korhatár, ami 16 évtől 35 évig van megszabva. Sajnos az énekesünk még csak 13 éves múlt, és a harmonikásunknak a legkisebb fia pedig még csak 14 éves múlt. De bízom benne, hogy ezt a korhatárt azért átértékeli a szervező bizottság vagy a zsűri. Én örülnék, ha tovább jutnának, ugyanis szeretném, ha megismerkednének több zenésszel, táncossal, népdalénekessel. Ezt egy kihívásnak is tekintjük, és mindenképp a tanulás az egyik legjobb mód.
– Ha jól tudom, Magyarországon zajlik ez a verseny?
– Nemcsak Magyarországon, hanem Erdélyben is több helyen a selejtezők még szeptember elején is zajlanak. Tehát azt lehet mondani, hogy a régi nagy Magyarország területén, ami a magyar nép zenéjét, táncát illeti, az egész Kárpát-medence magyar lakta területéről lehet jelentkezni. Volt Pesten, Csíkszeredán, Szegeden és több helyen még lesznek selejtezők.
– Ezt a televízió is közvetíti?
– Igen, már októberben néhány vasárnap este, és az interneten is megtalálható lesz majd. A középdöntőkről, döntőkről is lesznek néhány estét betöltő műsorok.
– Hogy jutottak el erre a versenyre?
– A televízióban láttuk meg először, hogy ilyen verseny indul. Kis gondolkodás után úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk. Veszíteni nincs mit, és csak tanulni lehet.
– Akkor sok sikert ennek a lelkes csapatnak.
– Köszönjük szépen.
A riport végeztével a zenekar vásárúti népzenét adott elő élőben, Madarász Ignác verbunkját.
A beszélgetés ITT hallgatható meg.
A zenekar megtalálható a facebookon is.
Pátria rádió nyomán – BB, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”33230,34322″}
