Balázs F. Attila új könyvének már a címe – Casanova átváltozásai – több különféle lehetőséget nyújt, miképpen lássunk neki a kötet olvasásának. Első hallásra a könyv Ovidiusra emlékeztetheti az olvasót, másrészt pedig a Casanova-monda felé irányítja a figyelmet: külső átváltozások, azaz Casanova, tegyük fel, az elbeszélések szereplőinek bőrébe bújik, vagy pedig belső fejlődési folyamatok, amelyeken az akár Erószszal/Ámorral is azonosítható Casanova átmegy.
A kötet írásai sokkal több értelmezhetőségi irányvonalat működtetnek, mint amit a cím sugall, nincs szó tehát a Casanova-mítosz újraírásánál való lehorgonyzásról.
Aki felszabadult erotikájú, testnedvekben tocsogó, „lényegre törő” szövegeket vár el, már csak a Casanova-monda említése miatt is, az bizony csalódhat a könyvben, az ugyanis nem a szókimondásra, a konkrét erotikus jelenetek felvázolására és a szexuális forradalom legújabb vívmányainak megjelenítésére épül, sokkal inkább egy higgadt, óvatos, finom szövegvilágot tár elénk, amely test és szöveg viszonyát az ösztönerők meglehetősen mértékletes adagolásával igyekszik felmérni. A visszafogottság a Casanova átváltozásainak egyik alappillére, a megközelítés mindig szőrmentén történik, s a szerző sokkal inkább az elhallgatással akar hatást kifejteni, mint a szókimondással. A kötet elbeszélései rövid, tömör írások, amelyek általában takarékosan, a szavakkal egyáltalán nem tékozolva jelenítik meg az adott nyelvi világot. A túlírtság valamennyire csak a kötet utolsó darabjain érződik, azt az érzést keltve, mintha a szerző kezdene kifogyni a mondanivalóból, s ezért hosszabban elidőz a közhellyé merevedő mondatoknál. A tömör, éles, mégis finom mondatok leginkább A macska leve és a Lázadás című szövegeket jellemzik, s ezek a mondatok adják a legnagyobb lendületet a könyvnek.
Kiadja az AB ART Könyvkiadó
