Lejko Olga mokcsamogyorosi olvasónk versben küldte el szerkesztőségünknek gondolatait a beiratkozás kapcsán. Alább Kisebbségben – beiratkozás című versét közöljük:
Kisgyermekünket ne hagyjuk a sorsára
tudnunk kell, hogy az iskolában mi várja.
Családon belül anyanyelvét használja,
idegenek közt a helyét sem találja.
A kis elsős rémülten ül a padjában
semmit nem ért, szomorkodik magában.
Míg a többi bővíti tárgyi tudását
ő kétségek között éli meg másságát.
Nem érti,de azt sem tudja mit nem értett,
csak azt tudja, hogy valamit jól elvétett.
Egyre terhesebbé válik az iskola,
menekülne szegény gyermek, de nincs hova.
Engedjük, hogy úgy mondja, ahogy akarja
anyanyelvén neki is megjön a hangja.
Ha dicsérik, ügyesnek és jónak tartják,
a sikerélmény hozza meg az önbizalmát.
Nagyon fontos, hogy az első ismeretet
mindenki az anyanyelvén szerezze meg.
Megőrizze kultúráját, népe nyelvét,
megismerje irodalmát,történelmét.
És akinek ez a tudás megadatik
gyökértelen emberkét nem hányattatik.
De aki elszakad saját nemzetétől,
nem kap befogadást egy idegen néptől.
Ne féljünk, a többség nyelvét megtanulja
ezt számtalan élő példa igazolja.
Aki pedig nem tanul és nincs szorgalma
az a diplomát sehonnan meg nem kapja.
Lejko Olga
A szerző gyermekei magyar iskolát végeztek, a fia Svájcban egy multinacionális cég vezetője.
Felvidék.ma
