Az Irodalmi Szemle januári száma nem csak egy új év kezdetét ígéri. A lap új főszerkesztője Szalay Zoltán lett – aki Tóth Lászlótól vette át a stafétát –, szerkesztője pedig Száz Pál.
Három jelzős szerkezetű kulcsszó köré rendezi koncepcióját beköszönőjében az új főszerkesztő: kritikai éberség, elegáns provokáció, produktív válságkezelés. Külsőben is megújult a lap: a dizájn Gyenes Gábor munkája.
A szám témája: Multikulti és kisebbségi kontextusok. Falusi Márton Berlinben „játszódó” versében „nyelvközi lépcsőházak liftjébe ragad” a lírai én, Grendel Lajos Az utolsó reggelen c. regényrészletében pedig csak Szmirnovnak szeretné megmagyarázni a dolgokat a főszereplő. Juhász Katalin és Macsovszky Péter verseiben a nyelv helyett inkább a térben keressük a helyünket. Vagy épp a múltban keresgélve érkezünk haza a jelenbe, mint Pál Sándor Attila két versében, Tőzsér Árpád és Liszka József naplórészleteiben. „Akármerre járok a világban, nem tudom megállni, hogy ne menjek el a helyi temetőbe, ne ismerjem meg a helyi szokásokat” – olvashatjuk Szávai Attila novellájában. Veres István Testimónia c. novellájában pedig a fonák helyzetekben mutatkozik meg a határátlépés.
Ardamica Zorán tanulmányában Szávai Attila prózakötetén belül a multikulturális hatásokat, a szubkulturális befolyásokat elemzi, Haklik Norbert pedig Kabdebó Tamás folyamregényében vizsgálja a kétnyelvűség adta játéklehetőségeket. L. Varga Péter Kettős kódolás c. írásában Németh Zoltánnak a Szemle októberi számában megjelent cikkére (Szellemi öngyilkosság a Szlovákiai magyar szép irodalom 2012 című kötetben) reflektál. Galán Angéla Szlovákmagyarok c. dokumentumfilmjére reagál két írás, Szabó Réka kritikája, és Győry Adrienn szociológiai elemzése. A nyelvi és filmes határátlépéseken túl pedig a képzőművészet is terítékre kerül: a somorjai kötődésű nemzetközi művésztelep, a DunArt.com szervezőjével, Mayer Évával beszélget Szalay Zoltán. A szám képanyagát a művésztelep alkotásainak fotóillusztrációi alkotják. A regionalitás és centralizáció, identitástudat és társadalmi mondanivaló az ország keleti felében is domináns téma, konkrétan a Kassaboys installációiban, melyekről Csanda Máté esszéjében olvashatunk.
Az Elsüllyedt drámák c. sorozatában Száz Pál ezúttal Balassi Szép magyar comoediáját elemzi, a dráma tér- és időkezelésének, struktúrájának vizsgálatát követve helyezi kortárs kontextusba.
Az Ízlések és pofonok címet viselő kritikai blokkban Soóky László közöl színikritikát a Komáromi Jókai Színház Spiró György: Príma kornyék c. darabjáról. Mizser Attila Tőzsér Árpád Fél nóta c. verseskötetét, Gyürky Katalin pedig Wolfgang Herrndorf Csikk c. regényét vizsgálja. Szűcs Balázs Péter pedig két antropológiai klasszikus, Arnold Van Gennep: Átmeneti rítusok, illetve Ruth Benedict, Moria Szadahiko Krizantém és kard – a japán kultúra újrafelfedezése c. műveiről közöl recenziót.
A lap mellékletként közli a tavalyi lapszámok tartalomjegyzékét. (szp)
Felvidék.ma
