Apponyi Albert temetkezési helyén, Éberhárdon az Apponyiak kápolnájában emlékeztek meg a politikus-diplomatáról. Február 16-án délután 4 órakor szentmisével kezdődött a megemlékezés.
Zsidó János atya arra kérte a híveket, ne csak kereszténységüket tartsák meg, hanem Apponyi Albert hagyatékát tovább éltetve tartsák meg magyarságukat is. A böjti tanításban elhangzott: ellent kell állni a kísértéseknek, de nem csupán az ital és étel, az alkohol és kábítószer, hanem az asszimiláció egyre kegyetlenebb kísértésének is.
A szentmise után Simon Attila történész ismertette Apponyi Albert életútját. A család a 19. századtól befolyásolta Éberhárd sorsát, hiszen akkor szerezték meg a birtokot. Azóta segítették a falut, többek között árvízvédelemmel, a szegény gyermekek felkarolásával, az idősek segítésével, mint ahogyan az a nemesi családokat jellemezte. A csehszlovák hatóságok negatív propagandája, mely szerint a nemesség és a földbirtokosok kizsigerelték a népet, nagyon sok esetben téves, hiszen sokan árvaházakat, kórházakat alapítottak és tartottak fenn. Az Apponyi család pedig semmiben sem tért el a többi jótékonykodó nemestől.
Simon Attila az Apponyi család további érdemeire is kitért, a könyvtáralapítástól egészen a múzeumok támogatásáig. Apponyi Albert elődeihez hasonlóan mozgalmas életpályát járt be. Évtizedeken keresztül volt országgyűlési képviselő, de miniszterként és diplomataként is szolgált.
Életéből csak két mozzanatra szoktak emlékezni, a szlovákok felróják neki a Lex-Apponyit, amelynek köszönhetően 1907-ben elkezdődött a közoktatás modernizációja. A szlovák politikusok viszont a nacionalista, elmagyarosító törekvéseket látják benne. Arról már nem szólnak, hogy Apponyinak köszönhetően vezették be az ingyenes közoktatást, aminek eredményeként több ezer gyermek kezdhetett tanulni.
Életének másik fontos mozzanata a versailes-i béketárgyaláson betöltött szerepe. A delegáció vezetőjeként szólt hazája mellett. Simon Attila azt is elmondta, kérdéses, jó taktikát választott-e Apponyi, amikor a szentistváni ország megtartása mellett szólt. Azt azonban biztosan ki lehet jelenteni, jóslata – mely szerint a Kárpát-medencére tragikus sors vár Nagy-Magyarország felbomlásával – bevált.
Apponyi Albert 86 évesen halt meg Genfben, holttestét Budapestre szállították, ahol tízezres tömeg búcsúztatta. Hamvait 1943-ban, tíz évvel halála után, mikor Éberhárd ismét Magyarországhoz tartozott hozták haza, és temették el a család temetkezési kápolnájában.
Az előadás után Reiter István népdalokat adott elő.
Hornyák István, a Csemadok éberhárdi szervezetének elnöke felolvasta Apponyi unokájának, Pálffy Istvánnak gondolatait. Ebben kifejtette, sajnálja, hogy nem lehet jelen, de megtisztelő, hogy a faluban megemlékeznek nagyapjáról.
A megemlékezés végén politikai pártok, megyei képviselők és a civil szervezetek helyezték el az emlékezés koszorúit.
Neszméri Tünde, Felvidék.ma
