37827

Jóba Alajos kommentárját tesszük közzé az egyház körül zajló botrányos ügyekkel kapcsolatban.

Olvasom a neten, a Pastor Bonus (www.pastorbonus.sk) polgári társulás Szentatyának címzett, Bezák Róbert érsek védelmében írt nyílt levelét, melyet január 14-én tett közzé és máris tízezrek írták alá.
Az aláírási akció végeztével a levelet, az ívekkel együtt személyesen akarják átadni XVI.Benedek pápának, ami szerintem egyáltalán nem lesz egyszerű.
Az egyház elejétől kezdve a sajtót vádolja mediális pánikkal, holott annak a legkisebb oka sincs pánikra, ellenkezőleg, az afférként kiszíneződő ügynek köszönhetően közelebb tartja fülét a szenzációhajhászok tábora. Valakinek azonban kapóra jöhet ez a „limpopósdi”, mert valójában eltereli a figyelmet az egyház erkölcsi hitelét fenyegető lényegesen nagyobb bajról, mint amivel Bezák Róbert „megosztó” személyisége fenyeget. Az egész ügy nagyon hasonlít egy elhibázott sebészi beavatkozáshoz, amikor a sebészorvos megmentendő a páciens életét, a metasztázist operálja ki, de az elsődleges tumort nem veszi figyelembe. Mert ugyancsak nem a Bezák-ügy, hanem annak szokoli változata van a legjobb úton van ahhoz, hogy hatalmas botránnyá nője ki magát, mert minél jobban söprik a szőnyeg alá, annál messzebbről látszik. Ebben az összehasonlításban nagy a profán párhuzam a Gorilla-botrány és a jelen ügy között, mert abban se találták meg a ludast, mert mindkét fél, a vesztegető és a vesztegetett is lehazudta a csillagos eget, mert hazudni nem akkora bűn, mint vesztegetni. Azonban bebizonyosodott, hogy ezáltal sok politikus, sőt pártja hitele oly mértékben károsodott, hogy a kormány is belebukott. A következtetést levonva az egyháznak is elsőrendű érdeke volna megőrizni az erkölcsi tisztaság látszatát, annak árán is, hogy saját maga vizsgáltatja ki Sokol érsek több mint gyanús kulisszatitkait, mert a felkeltett gyanú egyházra vetülő árnyéka akkora káoszt okozhat a hívők lelkében, amely nem mérhető az adományok esetleges lenyúlása okozta károkhoz. Mert midőn, mi hívek vétkeinket Isten ítélőszéke elé vonszolva meggyónunk, hogy megőrizhessük arcunk tisztaságát, eszünkbe se jut úgy gyónni, hogy atyám, én nem loptam, nem csaltam, nem paráználkodtam, csak vészhelyzetben hazudtam. Mi hívek hisszük, hogy a szentgyónáskor Isten, irgalmasságánál fogva megbocsát nekünk, és ennek az irgalmasságnak nevében mi is meg tudunk bocsátani pásztorainknak, amennyiben beismerik esetleges emberi gyarlóságaikat, melyeken ilyetén módon erkölcsileg fölülkerekedhetnek.

Jóba Alajos, Felvidék.ma