Pered, e mátyusföldi község, amely az egykori Pozsony vármegye déli részén terül el, 19. századi történetének legmozgalmasabb napjait élte át 1849. június 20-21- én. Ezeken a napokon a községben és környékén zajlottak le az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc legjelentősebb Felső – magyarországi csatái.
A falu akkori stratégiai jelentőségét a Vág folyó jobb partjától való, mintegy 5 km távolságú fekvése adta.
Mint ismeretes, 1849. május 21-én Görgei Artúr honvéd altábornagy csapataival, mintegy háromhetes szívós ostrom után visszafoglalta Buda várát. Ugyanezen a napon megszületett a katonai egyezmény I. Ferenc József osztrák császár és I. Miklós orosz cár között, melynek célja a magyar szabadságharc együttes leverése volt. Miután ennek az egyezménynek a híre eljutott a magyar hadvezetéshez, haditervet fogadtak el a további teendőkről. Ennek a haditervnek az volt a lényege, hogy még a cári csapatok megérkezése előtt, Pozsony alatt döntő csapást mérnek az osztrák főerőkre, amelyek ekkor a Vág folyó mentén állomásoztak.
A részletes haditervet a Központi Hadműveleti Iroda dolgozta ki. Ennek értelmében a VII. hadtest Pöltemberg Ernő honvédtábornok vezényletével a Duna jobb partján kemény, de csak tüntető támadásokat hajt végre az osztrák csapatok ellen. Ezzel olyan látszatot kelt, hogy innen indul a támadás Bécs ellen. Valójában azonban a Budát visszafoglaló I. , II. és III. hadtest a Duna bal partján a Vág folyó mentén indít támadást. Görgei Artúr honvéd altábornagy számított a sikertelen áttörés lehetőségével és megállapította, hogy Gútánál a Kis-Duna és a Vág összefolyásánál lévő terület szinte megtámadhatatlan menedéket biztosít egy visszavonulás esetén.
E haditerv értelmében 1849. május 27-én az I. II. és III. hadtest elvonult Érsekujárba, ahol szétbontakozott. Az I. és III. hadtest a Vág bal partján vonult tovább. A II. hadtest Gútánál hidat vert a Vág- Kis Dunán és átvonult Aszódpusztára, a Csallóközbe. Itt a hadtest támaszpontot hozott létre és az utászok egy másik hidat vertek a Feketevízen keresztül Seregakol irányába.
A haditerv szerint 1849. június 16-án megkezdődött az első áttörési kisérlet Zsigárdnál, ahol Gustav Pott császári királyi ezredes csapatait támadta meg Asbóth Lajos honvéd ezredes. Az áttörési kisérlet nem sikerült, mert az osztrák csapatok a déli órákban Anton Herzinger ezredes 2500 fős katonaságával megerősítve ellentámadásba mentek át és visszavonulásra kényszerítették a II. hadtestet. A hadtest Aszódpusztára való megérkezése után csapatererősítést kapott a komáromi erődben állomásozó csapatoktól.
A Központi Hadműveleti Iroda 1849. június 19-én ismét támadási parancsot adott ki a Pereden és környékén állomásozó osztrák csapatok megsemmisítésére. Még aznap éjjel Asbóth Lajos honvéd ezredes a 8600 fős II. hadtesttel elindult Aszódpusztáról a Feketevíz bal partján Királyrév irányába . A 48. honvédzászlóalj Rakovszky Samu honvéd őrnagy vezényletével a Vág jobb partján szintén elindult Zsigárd felé, hogy a másik irányból támadja meg az osztrákokat. A támadást Görgei Artúr honvéd altábornagy akarta vezényelni. Reggel 6 órára Asbóth Lajos honvéd ezredes Királyrév alá érkezett és várta a fővezér megérkezését. Egy óra eltelével Görgei Artúr altábornagy nem érkezett meg, így a rögtönzött haditanács döntése után Asbóth Lajos honvéd ezredes megindította a támadást. Először Pott császári ezredes Királyrévnél állomásozó kis számú egységét verte ki, majd Zsigárd felé indított támadást. Itt a bal szárnyon Pott ezredes 4300 katonája várta a jobb szárnyon Pered és Alsószeli között Herzinger ezredes 4000 harcosa állt készenlétbe. A honvédcsapatok a tüzérségi támadása után a lovasság indult rohamra, majd a gyalogság került bevetésre. Miután a Asbóth Lajos honvéd ezredes Zsigárdról kiverte az ellenséget, Pered irányába folytatta a támadást. Pereden súlyos utcai harcok alakultak ki. Ekkor érkezett meg Görgei Artúr fővezér és azonnal intézkedett a harcokban megingott honvédcsapatokkal szemben. Csak a 48. honvédzászlóalj Pered keleti irányból való megérkezése után vonultak ki az osztrákok Deáki felé, attól tartva, hogy minden oldalról bekerítik őket. Mire az osztrák csapatok visszavonultak a III. hadtest is Peredre érkezett Knézich Károly honvédtábornok vezetésével. A III. hadtest a Vág bal partján állomásozott és a Negyeden vert hadihídon jutott el Peredre. A fővezér az első peredi csata végeztével leváltotta a II. és III. hadtest parancsnokát és a többi parancsnoki poszton is változásokat hajtott végre. Egyben parancsot adott az I. hadtestnek, amely ekkor a Vág bal partján Sempténél állomasozott hogy átkelve a Vágon induljon Pered felé.
1849. június 20-án a délutáni órákban a fővezér Pered nyugati irányában a bal szárnyon a II. hadtestet bontakoztatta szét, a jobb szárnyon pedig keleti irányba a III. hadtestet. Ez az erő 16 700 honvédet és 80 löveget képviselt. Az eredeti haditerv szerint június 21-én a honvédsereg további támadásra készült. Estére azonban a felderítők jelentették, hogy Diószegnél megjelentek a cári csapatok Fjodor Panyjutin altábornagy parancsnokságával. E hír hallatára Görgei Artúr altábornagy visszavonta a támadási parancsot és védekezésre készült fel. 1849. június 21. reggelén az egyesített osztrák- orosz csapatok Deáki és Pered között bontakoztak szét. Ez az erő 26 000 katonát és 96 löveget képviselt. A számbeli fölény 9 300 katonával és 16 ágyúval jelentett többet. A támadás délelőtt 10 órakor az oroszok tüzérségi támadásával kezdődött. Ezt a honvédek tüzérsége viszonozta. Utána ádáz küzdelem alakult ki a szembenálló felek között. A túlerő ellenére a honvédcsapatok hősiesen védekeztek, de egy idő után már nem lehetett tartani az eredeti állásokat. Az osztrák- orosz csapatok Alsószeli és Királyrév irányából bekerítő hadműveletbe kezdtek. Ezt Görgei altábornagy idejekorán felismerte. Mivel az I. hadtest Nagysándor József vezetésével a várt időben nem érkezett meg, a fővezér elrendelte a visszavonulást. Ezzel a visszavonulási paranccsal Görgei altábornagy nagy valószínűséggel katasztrofális vereségtől mentette meg a honvédcsapatokat. A II. hadtest Királyrév irányában a Feketevíz partján vonult vissza Aszódpusztára, a III. hadtest pedig a Vág jobb partján Negyedre.
E két csatában a veszteségek a magyar oldalon rendkívülien nagyok voltak. A honvédcsapatok megközelítőleg 3000 katonát veszítettek. Az osztrák – orosz seregek kb. 150 katonája pusztult el. Az 1848/49-es szabadságharc történetében ebben a csatában ütközött meg először az egyesített osztrák- orosz haderő a honvédcsapatokkal Felső – Magyarországon. Az elhunyt honvédeket közös sírba temették el. A faluban 1869 – ben közadakozásból emlékoszlopot állítottak az elesett honvédek emlékére.
A peredi csatáról Lelovics Tihamér Szencen, szombaton, 2013.03.16-án 16.00 órától tart előadást.
http://www.msks-senec.sk/muzeum/node/44
Felvidék.ma
