Az előző évekhez hasonlóan, március 14-én emlékeztünk az 1848-as forradalom és szabadságharc kitörésének 165. évfordulójára. Az ünnep forgatókönyve is megfelelt a sok éve kialakult menetrendnek.
Az Ady Endre Alapiskolában kezdődött egy kedves ünnepi összeállítással (tekintettel a rossz időre, az iskola folyosóján), majd elhelyeztük koszorúinkat a Kossuth emléktáblánál. Innen indultak az összegyűlt ünneplők a kopjafához, ahol a koszorúzás zajlott. Sajnos ekkorra éppen Párkányba ért a hóvihar, de ez nem gátolta a jelenlévőket – az énekkart és a koszorúzni kívánó jelenlévőket – hogy a szokásokhoz híven, az énekkar hangjai mellett elhelyezzék a tisztelet és emlékezés koszorúit. Minden egyéb híreszteléssel ellentétben, a koszorúzásnál a felsoroltak között volt A. Nagy László, kisebbségi kormánybiztos is és senkit nem gátoltunk meg abban, hogy elhelyezze koszorúját a kopjafánál.
Innen a Városi Művelődési Otthonba menekültünk az erősödő hóvihar elől, ahol az ünnepi műsor került bemutatásra. A kisebbségi kormánybiztos itt már nem tisztelte meg jelenlétével az ünneplőket, máshol akadt elfoglaltsága. A megemlékezést a Csemadok alapszervezete mellett működő Szivárvány énekkar nyitotta a Himnusszal, majd az Asz elnöke mondott rövid bevezetőt, köszöntötte a vendégeket és az ünneplő gyülekezetet. Utána került sor a Szivárvány énekkar műsorára, ezt követte Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnökének ünnepi beszéde. A Liszt Ferenc Művészeti Alapiskola pedagógusai és diákjai által összeállított és előadott zenés emlékműsor következett, melyet hosszantartó vastapssal jutalmazott a közönség. Befejezésül a szereplők és a közönség elénekelte a Szózatot.
A rossz idő ellenére szép és emlékezetes ünnepi estnek lehettünk részesei. Köszönet a szervezőknek, szereplőknek, a közönségnek, hogy fontosnak tartották jelentős nemzeti ünnepünkön emlékezni a hősökre, akik életüket áldozták a szabadságért, a hazáért, a magyar hazáért.
BM, Felvidék.ma
