A Kossuth rádió Határok nélkül c. adásában Gábor Bertalan, szepsi katolikus esperes Mécs László papköltővel kapcsolatos emlékeit idézte fel.
Mécs László magyar premontrei szerzetes és költő Hernádszentistvánon született 1895. január 17-én. Alap- és középfokú tanulmányait Kassán végezte, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-latin szakos hallgatója lett. 1914-ben belépett a premontrei rendbe, és négy évvel később Jászóváron szentelték pappá. 1916-ban a premontrei rend tanárjelöltjeként folytatta tanulmányait, ekkor már versei is jelentek meg. Az első világháború végén azonban a felvidéki premontrei gimnáziumokat megszűntették, így egy rövid kitérő után Nagykaposra került. Itt 1920-1929 között plébánosként teljesített szolgálatot.
1935-ben sikeres erdélyi körutat tett, és megfordult Franciaországban is. Ekkor találkozott a nagyhírű francia költővel, Paul Valéryvel. A negyvenes évek elején a Vigilia főszerkesztője volt. 1953-ban koholt vádak alapján tízévi börtönbüntetésre ítélték. 1956-ban azonban rehabilitálták. Ezután ismét lelkipásztori tevékenységet folytathatott. 1978. november 9-én hunyt el. Hagyatékát a pannonhalmi bencések gondozzák.
Gábor Bertalan esperes éppen akkor szolgált Nagykaposon, amikor Mécs László papköltőt újra felfedezték Felvidéken. Szolgálata kezdetén emléktáblát állítatott a templomban Mécs László tiszteletére. Mint mondta, ezt nemcsak fontosnak, hanem kötelességének is tartotta, hiszen akkor még sokan éltek Nagykaposon, akik személyesen is ismerték Mécs Lászlót: sokukat még a papköltő tanította hittanra.
Az esperes elmesélte, hogy akkoriban az idősebb generációban nagy elevenséggel élt Mécs kultusza. Ezt sok kedves történet tanúsítja. A helyiek elbeszéléseiből tudunk Mécs László kivételes szónoki képességeiről, és arról, mennyire fontosnak tartotta azt, hogy amit mond, az megihlesse a hallgatóságot.
Gábor Bertalan elmesélte első – gondviselésszerű – „találkozását” is a papköltővel. A plébános még Kassán volt káplán, amikor egy idős néni csoszogott be hozzá a sekrestyébe hóna alatt több Mécs László-kötetet szorongatva. A néni a dedikált köteteket a fiatal káplánnak hozta, hogy viselje gondjukat. Gábor Bertalan akkor még természetesen nem tudta, hogy valamikor nagykaposi plébános lesz, de – ahogy fogalmazott – valaki már tudta, így később felkészülve ment Nagykaposra.
A szepsi esperes a mai napig szívesen fordul a költészethez. Örömmel olvassa Ady, József Attila, Radnóti vallásos ihletésű verseit. Elárulta azt is, hogy prédikációját sokszor egy-egy verssorral, vagy versidézettel kezdi és azzal is zárja be, hogy ezzel is személyesebbé tegye az evangélium üzenetét. „Egy-egy evangéliumi részlet, egy-egy versidézet nemcsak nekünk szól, hanem egy kicsit mindig rólunk is” – vallja Gábor Bertalan.
A Kossuth rádióban elhangzott hanganyag meghallgatható itt.
Felvidék.ma
