39662

Áder János magyar államfő találkozásunk  alkalmával megemlítette, hogy az Hommage a Esterházy János  festmény– és grafikai gyűjteményének bemutatása az Esterházy János szobrának felavatása alkalmával értékes, megható kísérő eseménye volt a rendezvénynek.
Az elnöknek elmondtam azt is, hogy ez a kiállítási anyag Budapesten immár a hatodik alkalommal került bemutatásra, 2008-ban láthatták a tárlat anyagát a Magyarok Házában, később  számos iskolában, az Erdős René Házban, s más helyütt. Vagyis az emlékkiállítás már korábban hozzájárult ahhoz, hogy a Magyarország fővárosának érdeklődő lakói is megismerhessék annak az Esterházy Jánosnak az életét, akit nemcsak a felvidékiek-, de  a  az összmagyarság mártírjaként is éltethetünk tovább emlékezetünkben.
Ez a kiállítás – jubileumi tárlat volt, hiszen mind honi földön, mind az anyaországban, ezen kívül Szlovéniában, s Lengyelországban immár huszonötödik alkalommal került bemutatásra a gyűjtemény.
Budán, a Gesztenyéskert közvetlen közelében, a MOM Kulturális Központban megrendezett emlékkiállítás valóban méltó környezetet biztosított a szoboravatást kísérő fellépéseknek-, gratulációk-, s elismerések átadási eseményének.
Számunkra, az eseményen megjelent képzőművészek számára külön megtiszteltetést jelentett az, hogy a megnyitón részt vett  Esterházy Malfatti Alice Mária,  Esterházy János lánya, aki először látta – nagy-nagy megelégedésére – tárlatunkat, aki az Esterházy portrék, triptychon-ok, grafikák előtt vehette át Áder János elnök úrtól  a Magyar Érdemrend középkeresztjét.
Pokorni Zoltán, a XII. kerület, a Hegyalja polgármestere – a tárlat helyszínén köszöntötte a jelenlévőket, s azokat, akik valamilyen formában részt vettek az említett eseménysorozat megszervezésében, támogatásában, s üdvözölte azokat is, akik eddig is sokat tettek Esterházy János emlékének, nemes tetteinek őrzésében.
Németh Zsolt, külügyi államtitkárral amolyan régi ismerősként üdvözölhettük egymást, hiszen a Pozsonyi Magyar Galéria képviseletében – melynek zászlaja alatt járja az említett gyűjtemény a Kárpát-haza magyarok lakta vidékeit  – az ő jelenlétében vehettük át néhány héttel korábban Budapesten az Esterházy díjat galériánk, s a kiállítás eddigi sikereinek elismeréseként.

A fogadáson számos lengyel is részt vett, közülük többen az  Esterházy család tagjaként. Néhányuk nem véletlenül mondta el nekünk, hogy már látták a kiállítást, hiszen az anyag a napokban érkezett vissza Lengyelországból, pontosabban a szlovák-lengyel határ közelében található Szczawnicáról, ahol egy Esterházy emléktáblát avattak, s a gróf szép emlékét őrző gyűjteményünk bemutatására is sor került. A lengyelek ugyanis, nem csupán részben lengyel származása miatt tisztelik Esterházy Jánost, hanem emberi nagysága, segítőkészsége révén is.
A mártír politikusnak is nagy része volt abban, hogy több mint százezer lengyel menekült kerülhetett Magyarországon biztonságba, s több mint tízezer lengyel katona juthatott ki nyugatra, ahol  a hazájuk felszabadítása érdekében formálódó lengyel hadsereg tagjai lehettek.
Az Esterházy emlékkiállítás huszonnégy alkotója, képzőművésze, a kiállítás-szervezők büszkék lehetnek arra, hogy mind szakmai szempontból, mind viszont az emlékőrzés jellegének tekintetében mindenütt, ahol csak járja vándorútját a Kárpát-medencében az említett tematikus kiállítás, nagy sikert arat.
Én, a kiállítás kurátoraként annak tanúsítok nagy jelentőséget, hogy 2007-ben, amikor közös munkára szólítottuk meg képzőművész társainkat, csakis azok a  korábban underground alkotók jöhettek számításba, akik nem voltak a vörös rezsim szekértolói, angazsáltjai,  nem gyarapították a besúgók sorait, akiket kirekesztettségük révén csakis az igaz keresztény hitük vezetett a fennmaradás, az alkotás nem könnyű útján.  Ugyanis csakis az ilyen – mellőzvén a globalizáció mentén haladó, bár anyagilag-, s dicsőségben prosperáló, ám címtelen -és lélektelen alkotásmódot – érzelmi hatásokat átélt alkotók lehettek képesek megformálni egy olyan nemes lelkületű, tudatosan óvó-, segítő szellemmel megáldott keresztény ember jellemét, életét, mint amilyen – Esterházy Jánosé volt.

A Hommage a Esterházy János festmény –és grafikai gyűjtemény ezzel a jubileumi kiállításával egy fontos határkőhöz, amolyan kurátori döntési lehetőséghez érkezett meg: Vagyis, a hosszútávú folytatás reményében tovább gyarapítjuk majd állandó gyűjteményünk anyagát, a bíztató szó, a mellénk álló Kárpát-medence igaz-, nemzetét óvó magyarjainak erkölcsi támogatása eredményeként.
Ezt várja el tőlünk, a felvidéki-, anyaországi, s más külhoni magyar alkotóktól – az az emlékezet, amelynek címzettje –  gróf Esterházy János.

39662a39662a39662a39662a

(A szerző felvételei)
Kalita Gábor, a kiállítás kurátora/ Felvidék.Ma 

{iarelatednews articleid=”39602,39615,38411,37340,37153,23156,11580″}