Ünnepi istentiszteleten iktatták be hivatalába a Megyercsi Református Egyházközség megválasztott lelkipásztorát, Végső Lászlót. A gyülekezetben utoljára negyvenöt évvel ezelőtt volt ilyen alkalom.
Az ünnepi istentiszteletre, május 12-én megtelt a több mint száznyolcvan fő befogadására alkalmas megyercsi református templom. Az alkalom Fazekas László püspök igeszolgálatával kezdődött, aki Pál apostolnak a Kolossébeliekhez írott levelének 4, 17 alapján arra irányította a gyülekezet lelkipásztori tisztségébe megválasztott Végső László figyelmét, hogy vigyázzon arra a szolgálatra, amelyre vállalkozott az Úrban, hiszen sokszor a félelem fogja el a szolgálattevőt, amikor tudatosul benne, hogy mennyi embernek kell hirdetnie Isten igéjét. A püspök figyelmeztetett a vállalt szolgálat felelősségére, mert nem a szomszédnak, a barátnak, hanem személyesen nekem szól az Ige. Elmondta azt is, hogy a lelkipásztor egy olyan elkötelezettségre adta magát, amely egy életre szól. Az ember a szívében érzi az elhívást, de menet közben derül ki, hogy mi mindennel kell szembe néznie. Rámutatott arra is, hogy nem kell szégyellni az Isten evangéliumát, de azt igen, ha az nem látszik meg az életünkön. Miért is kell vigyáznunk a szolgálatra? – tette fel a kérdést Fazekas László püspök beszédében. Azért, mert nem tőlünk van – mondta – hanem attól, aki elhivatott a szolgálatra, majd hozzátette, hogy nagy megtiszteltetés és egyben felelősség is a lelkipásztori hivatás. „Így hallgassátok a lelkipásztorotokat. Isten Igéjének hirdetése az az az Isten Igéje” – mondta a gyülekezetnek.
A püspök a statisztikai adatokat elemezve elmondta, hogy a második világháború idején Megyercsen még egy hétszáz fős református gyülekezet volt. A legutóbbi népszámlálás alapján már csak 264-en vallották magukat reformátusnak, de ugyanennyi a hitvallás nélküli és az a szám is magas, akik nem vallották be a hitüket. „Van mit tenni értük, ezért nem mindegy, hogy milyen a szolgálatunk. Nagyon nagy a felelősségünk, hogy ki-ki olyan táplálékot kap-e, amely elvezeti őt az örök életre” – mondja bejezésként Fazekas László püspök.
Igehirdetése után a komáromi egyházmegye esperese Dobai Sándor ismertette az előzményeket, mely szerint Tuba Lajos lelkipásztor nyugdíjba vonulásától üres a lelkészi állás és azóta a gyülekezetet különböző státuszú lelkipásztorok szolgálták be. 2012-ben viszont az egyházközség meghívta lelkipásztorául Végső Lászlót, majd az egyházközségi közgyűlés ezt jóvá is hagyta, mondta az esperes, aki a szimbólumok – a gyülekezet pecsétjének és a templom kulcsának – az átadásával hivatalosan is beiktatta a megyercsi egyházközség élére a megválasztott lelkipásztort.
Végső László szószékfoglaló igehirdetésének alapjául Jn 4, 25-26-ot választotta, amely alapján a samáriai asszonynak Jézussal való találkozásáról szólt, aki miután merített az élő vizet adó forrásból már nem törődött azzal, hogy mit fognak szólni az emberek kisiklott élete miatt. A lelkipásztor bizonyságtételében elmondta, hogy őt az Úr 2001-ben szólította meg Deregnyőn, majd másfél évvel ezelőtt pedig befogadta őt feleségével együtt a megyercsi gyülekezet, azóta pásztorolja őket az élő vízre. Bizonyságtétele után a komáromi egyházmegye lelkipásztorai áldással köszöntötték őt
Az alig 120 tagot számláló gyülekezetben utoljára negyvenöt évvel ezelőtt volt ilyen alkalom.
Végső Lászlót a Megyercsi Egyházközség Presbitériuma 2012. szeptember 25-én hívta meg lelkipásztorául, majd az egyházközségi közgyűlés 2013. január 13-án hivatalosan is megválasztotta a gyülekezet élére. A megyercsi gyülekezetbe a Zsinati Tanács döntése által 2011. október 1-én került. Előtte Dunaszerdahelyen szolgált 2009. szeptember 1-től.
Reformata/Felvidék.ma
