Gyöngyösi István költészetének barátai idén is elhelyezik az emlékezés virágait a költő csetneki sírjánál július 21-én.
Egy rövid kitérő alkalmával a költő utolsó lakóhelyét is megtisztelik a jelenlévők. Az ünnepélyes megemlékezés július 21-én 14.00-kor veszi kezdetét a csetneki sírnál. Minden érdeklődőt szeretettel várnak.
1664-ben, abban az esztendőben, amikor Zrínyi Miklós meghalt, jelenik meg Kassán egy Gyöngyösi István nevű, már harmincöt esztendős, tekintélyes nevű jogász elbeszélő költeménye Márssal társalkodó Murányi Venus címen. És az az alig-alig olvasó magyar nemesi világ, amely vezéralakjában, Zrínyiben vagy alig, vagy egyáltalán nem ismerte fel a kor nagy költőjét, lelkesedéssel fogadta, olvassa, olvastatja Gyöngyösi könnyeden gördülő sorait, szójátékos bravúrral csengő rímeit, erotikus fordulatait, gyönyörűséggel tölti el a töméntelen ókori kép és hasonlat halmozása. A barokk kor, amelynek nem kellett Zrínyi reneszánsz férfiassága, egyszeriben meghódol Gyöngyösi csiszoltan semmitmondó barokkságának. És ez a népszerűség szakadatlanul tart a költő haláláig és azon túl is, valamennyi megjelenő művének hangos sikere van, szeretik politikai ellenfelei is, már amennyiben beszélhetünk igazi ellenfelekről, hiszen Gyöngyösi mindig éppen annak a lelkes híve és dicsőítője, akinek hatalma van azon a környéken, ahol ő lakik. Könnyed köpönyegforgató, ugyanolyan lelkes protestáns korábban, mint amilyen lelkes katolikus később. Ugyanolyan jó kuruc, mint amilyen jó labanc, illetve soha senki sem bízhat hűségében, de mindenki szereti, és árulásait azok sem veszik komolyan, akiket elárult. Igaz, soha nem akar ártani senkinek, mindegyik urát szelíd békülékenységre igyekszik rávenni, s nem is mindig hatástalanul, mert Gyöngyösinek tekintélye van akkor is, ha nagyurak bizalmas jogtanácsosa, akkor is, ha diétai követ, még inkább, amikor alispán. Valószínű, hogy ez az alkatánál fogva lakájszellemű, felületes, de szellemesen okos és igen művelt jogász-költő a maga személyében rendkívül kedves, vonzó modorú, emberszerető és társaságban varázsos hatású férfi lehetett. Ráadásul a maga túl könnyed nemében igen tehetséges, gazdag nyelvezetű, pompás formaérzékű költő; sokkal alkalmasabb a népszerűségre, mint a zordon lángelmék, a törhetetlen nagy jellemek, a problémák mélyére látó, öngyötrő és olvasókat gyötrő művészek. A magyar nemesség a XVII. században benne ismerte fel a maga költőjét, és ez a népszerűség nem szűnt meg akkor sem, amikor 1704-ben, már a nemzet élén álló Rákóczi szolgálatában, hetvenöt éves öreg tekintélyként meghal. Műveit ettől kezdve is újra meg újra kiadják, és még a XVIII-XIX. század fordulóján is az a nemesi közvélemény, hogy nála nagyobb poétát nem szült magyar anya. Arany Jánosra volt szükség, már a XIX. század derekán, hogy kitűnő tanulmányban kimutassa, mennyire elhalványodik Gyöngyösi képe, ha Zrínyi mellé állítjuk. Arany jelölte ki Gyöngyösi érvényes helyét irodalmunkban, így is élt az irodalmi tudatban még a mi századunk első felében is, hogy mostanra már csaknem elfeledjük. És ez az elfeledtetés nem kevésbé méltánytalan, mint a korai túlbecsülés. Gyöngyösi nem lángelme, politikai jelleme nagyon is kifogásolható, szerkesztő és ábrázoló képessége jelentéktelen, de briliáns verselő, kitűnő leíró, képgazdag, nemegyszer szellemes költő, aki a hazai barokk költészet legjellegzetesebb alakja.
Köznemes volt, jogász fia, a sárospataki nagyszerű kollégium neveltje, Comenius is a mesterei közé tartozik. Viszonylag fiatalon már igen jól képzett jogász. Nem elmélkedő jogtudós, hanem a jogi szövevényekben jártas elsőrendű ügyvéd, alkalmas arra, hogy nagyurak jogtanácsosa legyen. Van is egyéniségében valami alapvetően ügyvédi. Az ügyvéd ügyfele érdekével azonosul, s ahány ügyfele van, annyi érdeket képvisel. Gyöngyösi kuruc ügyfél érdekében ugyanolyan jól érvelő kuruc, mint amilyen következetesen érvelő labanc, ha labanc urat szolgál. És ugyanezt teszi költészetében is. Ügyvédi költészet ez, de az ügyvéd-költő ugyanolyan biztonságosan járatos a verselés szövevényeiben, mint a Corpus Jurisban.
Nyilván fiatalkora óta verselt. Ilyen biztonságos technikával nem lehet kezdeni. A Murányi Venus mögött nagy gyakorlatnak kellett lennie. Maga a mű egyszerre udvarlás urainak, és propaganda urai számára. Wesselényi Ferenc és Széchy Mária házassága híres pletykaanyag volt abban az időben. A császári Wesselényi ostromolja az erdélyi kézen fekvő Murány várát, amelynek úrnője a hajdani uraság ifjú özvegye, Széchy Mária. Wesselényi pedig úgy hódít várat, hogy meghódítja a vár úrnőjét, és szerelmi ajándékként kapja meg a várat. Gyöngyösinek köszönhető, hogy ez a politikai-szerelmi komédia irodalmi hagyománnyá vált, idővel Petőfi is, Arany is elbeszélő költeményt írt belőle, számos vígjátékban feldolgozták; azóta is mindig várható új epikus vagy drámai változata. Gyöngyösi pedig a Wesselényi-Széchy Mária házaspárnak volt udvari jogtanácsosa, tőlük maguktól hallotta, hogyan is történt a nevezetes kaland, ezt színezte ki, s díszítette fel főleg Ovidiustól tanult ókori képekkel. A Murányi Venus legalább kétszázötven évig a legnépszerűbb magyar olvasmányok közé tartozott. Ezzel kezdődött el költőjének felívelő politikai karrierje is. És mennél magasabb helyen ült, annál jobban fejlődött verselési technikája. Közben soha semmi meg nem ártott neki. Mint Wesselényi házi jogásza, igen közel volt a Wesselényi-féle összeesküvéshez, de Wesselényi halála után, amikor a mozgalmat leleplezték, és elkezdődtek a véres perek, Gyöngyösi még csak vádlott sem volt. És meg kell adni, amikor már politikailag a másik oldalon állt, akkor is kitartott a börtönöket megjárt Széchy Mária mellett, és soha utólag sem mondott semmi rosszat hajdani uráról. Sajátos erénye, hogy sohase gyalázza azokat, akiket elárul. Ez hozzátartozott a modorához, és mindig elnézték neki. Csak azt várták el tőle, hogy gyönyörködtesse olvasóközönségét. Ennek pedig derekasan eleget tett.
Következő műve a Kemény János erdélyi fejedelem kalandos életéről, szerelméről, fogságáról, majd vitézi haláláról szóló elbeszélő költemény. Ez ugyanúgy nem hősköltemény, mint ahogy nem az a Murányi Venus sem. Versben írt regényes történet, igen laza szerkesztéssel, az emberábrázolás képessége nélkül, de kitűnő leírásokkal, lírai részletszépségekkel, sok szerelemmel és csengő-bongó verseléssel. Az a hagyományos négyes rímelés, amely Zrínyinél méltóságosan egyhangú, nála szenzációkkal teli, szójátékosan zenélő. Sormetszetei pontosak, sorlejtései dallamosak.
És idős korában, már a XVIII. század fordulóján megjelenik az Új életre hozatott Chariclia. Ezt a kalandos történetet az ókori görög Héliodórosz írta meg Aithiopika című kalandregényében. Az ókori irodalomban jártas Gyöngyösi Theagenész és Kharikleia szerelmének és felettébb szövevényes kalandjainak ismert témáját dolgozza fel újra a terjedelmes verses történetben. Sokáig ez is a népszerű hazai olvasmányok közé tartozott.
E három fő művén – a Murányi Venuson, Kemény Jánoson és a Chariclián – kívül még számos történetet írt. Lefordította Ovidiusnak is néhány költeményét. Volt, amikor áhítatos katolikus szellemű elmélkedéssel igyekezett jóvátenni protestáns múltját. Írt politikai tartalmú allegóriát, amelyben kifejti labanc álláspontját, mintegy mentegetőzésül az átmeneti kuruc korszak után. Hogy azután élete legvégén megint kuruc alispán legyen.
Sok művet később neki tulajdonítottak, ha nem derült ki, ki volt a költője. Általában amelyik szöveg jól verselve gördült, azt Gyöngyösi költeményének vélték. Az irodalomtudomány végül is alig győzött rendet teremteni, hogy megállapítsák, melyek is hitelesen az ő művei.
Gyöngyösi sokáig tartó példátlan népszerűségének az volt az oka, hogy pontosan kifejezte egy viszonylag széles nemesi réteg alapvető elvtelenségét. A valóság az volt, hogy sem a kurucoknak, sem a labancoknak nem volt olyan tömege a nemesség körében, amely hajthatatlanul állt a politikai eszme mellett. Hiszen a Habsburgokat a labancok sem szerették igazán, csak érdekeik védelmét várták tőlük. A kuruc nemesek többsége sem volt olyan haladó, mint a kuruc eszmevilág, de a kurucoktól várták a védelmet a Habsburgok ellen. Ezért azután a hatalmi viszályoktól függően kuruc nemes is, labanc nemes is könnyen vált köpönyegforgatóvá. És még ennél is megalapozatlanabb volt a lelkekben a vallási hovatartozás. Ilyen eszmei megalapozatlanságban emberi és költői eszménnyé lehetett egy szívélyes modorú, bravúros formakészségű, szórakoztató költő, akinek nemcsak elnézték állhatatlanságát, de szinte elvárták tőle, hogy magatartásával igazolja olvasóit is. Alighanem ez a titka a Gyöngyösi-költészetnek. De ha nem is volt nagy költő, és nem is volt példamutató jellem – jó költő volt, sok művészi erénnyel. És jellemző alakja korának, amelyet kifejezett.
Forrás: http://www.mek.oszk.hu/01100/01149/html/gyongyos.htm
Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”34896″}
