A második világháború befejezése után tizenhárom évvel, 1958 karácsonyára versantológia jelent meg könyvesboltjainkban: nyolc fiatal (cseh)szlovákiai magyar költő munkáit gyűjtötte kötetbe Turczel Lajos irodalomtörténész. A „nyolcakból” már csak hárman élnek – Gyüre Lajos, Tőzsér Árpád és Cselényi László. A többiek – Simkó Tibor, Zs.Nagy Lajos, Petrik József, Kulcsár Tibor és Fecsó Pál már befejezték földi pályájukat.
De ötvenöt évvel ezelőtt a lehető legfontosabbat cselekedték költészetükkel – bizonyították, hogy a hazai magyarság talpra tud állni a teljes jogfosztottság és értelmiségünk „kivégzése” (elüldözése és áttelepítése) után, mert vannak, akik más, tehetséges fiatalokkal együtt, továbbéltetik kultúránkat.
Tornán járva jó érzés volt látni Fecsó Pál emléktábláját, melyet a költő, tanár és újságíró szülőházának falán a helyi Csemadok helyezett el, s melyet az idén április végén avattak. Az ünnepi szónok a költő jó barátja, a magyarság másik jeles, e vidéken élő képviselője, Mázik Mihály volt, aki nem csak mint iskolaigazgató állt helyt, hanem e kistérségben kultúránknak egyik kulcsembere volt és maradt máig.
Fecsó Pál szinte az egész életét Tornán élte le – kivételt csupán kényszerű, budapesti gimnáziumi évek jelentenek a háború után.
Szülei köztiszteletben álló pedagógusok voltak, édesapja hosszú éveken át a helység kántoraként (is) működött. Egyszem gyermeke, a fia, aki 1933-ban született, a legnehezebb sorsú magyar irodalmárok közé tartozott – tizenegyévesen megsebezte egy puskagranát, s deréktől lefelé 28 sebet, 4 törést és három repedést okozott.
Csodával határos, hogy túlélte a szörnyű csapást, melyet még tetéztek a tornai háborús események, melyek a szemeláttára történtek: kétezer román, számos orosz és német katona esett el a Szepsi melletti faluban. Valószínűleg ez a pusztító élmény határozta meg további életét: bár jókedélyű volt, sohasem tudott teljesen felszabadulni. Nagy szeretettel tanított, rendszeresen írt verset, de mindössze egy kötete jelent meg kiadónál, bár a lapokban sűrűn publikált. Példaértékű marad hűsége és rajongása szülőföldjéhez és magyarságához.
Fecsó Pál hetvenegy évet élt, 2004-ben hunyt el, nem sokkal szeretett felesége elvesztése után.
A múlt év végén megalakult Tornán a Fecsó Pál Polgári Társulás, szeretnék kiadni Fecsó Pál verseit, és több képzőművészeti tábort és művésztelepet is szerveznek Tornai művésztelep néven.
Befejezésül Mázik Mihályt idézem: „Csodálatos volt élet- és emberismerete, viszonyulása környezetéhez. Hálát adott a Mindenhatónak élete minden percéért – örült a stószi fenyveseknek és Fábry Zoltán atyai jó tanácsainak, köszönte a tornagörgői kovácsmester barátságát… Egész életében önmagával perlekedve tette a dolgát, de mindig mások javára.”
Batta György, Felvidék.ma
Fecsó Pál költő emlékére készült film ITT>>> tekinthető meg.
Fotó: Fecsó Kassai Yvett és Éliás Ádám. Felvételek a táblaavatásról:
{iarelatednews articleid=”40777,40750,40725″}
