A volt Jugoszlávia szétbomlása meg volt írva megteremtésének körülményeiben.
Már az 1920-as években kiderült, hogy a szerb politikai elit nem tud mit kezdeni az első világháború után kapott adománnyal, azonkívül, hogy megállítja fejlődésében az államába integrált nemzeteket, nemzettöredékeket, és eltékozolja az ingyen szerzett javakat.
A magyar közösséget a vagyonából és lelki-szellemi tartalékaiból is kiforgatták. Ez a történelemben nem egyedüli példa, bár brutalitásában valószínűleg kirívó. Ám ha ebből az ellopott vagyonból és értékből és a megcsapolt lelki tartalékokból egy Svájc-szerű országot csinálnak, elismerhetnénk: igen, fölemelték a délszláv nemzeteket, fölemelték a magyarságot, megpróbáltak többet kihozni abból, ami volt, jólétben kamatozik a befektetett kegyetlenség. Ezzel szemben az elmúlt kilencven év alatt azt az Európában páratlan vagyont – amit Bácska és a Bánság kincsei jelentettek – az új ország egyszerűen fölélte, és semmi mást nem hozott ki belőle, mint rettenetes háborúkat.
A kötet első tanulmánya az első világháború utáni úgynevezett földreform történetének bemutatásával érzékelteti ezt a tényt; a következőkben pedig Jugoszlávia 1990-es évekbeli szétesése kezdetének történetét ismerjük meg.
Mák Ferenc a három utódállam magyar közösségeiben lezajlott rendszerváltozás történéseivel foglalkozó legfontosabb írásait gyűjtötte e kötetbe. Kitér a vajdasági magyar nemzetrész sorsára is, de aprólékos tanulmányokban tárgyalja a délszláv háború közben létrejött Szlovénia és Horvátország magyarságának történetét, portrévázlataiban, recenzióiban pedig e két állam magyar tudósainak, íróinak, közösségszervező személyiségeinek munkásságát ismerteti.
A kötet a 84. Ünnepi Könyvhéten megjelent könyvek közül van.
Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”40504,40348,40407,39934″}
