Kürt hangjaival nyitotta meg a 12 éves Varju Károly – Papp Váry Elemérné, Sziklay Szeréna ükunokája – a jánoki ünnepséget, melyre verőfényes nyári délutánon került sor a Sziklayak egykori telkén, ahol ma jóvoltukból a katolikus templom áll.
A Sziklay családra emlékeztünk Jánokon július 7-én, vasárnap. A Schmidt család Márton nevű tagja révén gyökeresedett meg Rozsnyón. Márton, Schmidt Leonard és Sophia a szepességi wagendrüsseli, vagyis merényi lakosok fia a 16. sz. közepén telepedett le Rozsnyón. Ezt Merény 1576. április 2-án kiállított ajánlólevélből tudhatjuk. Két évszázad múlva, Schmidt Mózes patikusként működött Rozsnyón. Itt jegyezzük meg, hogy az evangélikus családok körében nagyon népszerűek voltak az ószövetségi keresztnevek. Sok volt akkoriban a Jonatán vagy Dávid is.
A család tagjai Gömör vármegyében jeleskedtek. Schmidt Pál a 18. sz. végén többször volt Rozsnyó városbírája. Schmidt Viktor a város ügyésze lett. A Rozsnyói Társalgási Egylet alapszabályát valószínűleg ő dolgozta ki.
1712-ben nyertek nemességet. Az evangélikus nemesi család 1847-ben királyi engedéllyel változtatta Schmidtről Sziklayra a nevét. A névváltoztatás követte a szív óhaját.
A zipserek, vagyis szepesiek német nevet viseltek, de az magyar szívet takart. Ezt a náci ideológia elterjedése a lőcsei és késmárki gimnáziumban változtatta meg radikálisan az 1930-as évek második felében. Ekkor veszítettük el őket! Hű krónikása ennek a tragikus fordulatnak a nagykaposi születésű Skultéty Csaba, aki egykor a Szabad Európa Rádió munkatársa volt és a késmárki német líceum diákjaként élte meg a sorsfordító hónapokat. Ilyen családból származott Kassa híres szülötte, Márai Sándor, aki Grosschmid Sándorként látta meg a napvilágot a Szegfű utcában.
Sziklay Pál (Rozsnyó, 1811- Rozsnyó, 1896), ifj. Sziklay Ede édesapja, a magyaróvári gazdasági akadémia növendéke volt. Az iskola elvégzése után pénztárnoki állást vállalt Rozsnyón. Nevezetes tette, hogy a Rozsnyón legtovább érvényben levő Kossuth-bankókat időben beváltotta. Így a város számos lakóját mentette meg a pénzügyi csődtől. Nem csoda, hogy élete végéig nagy népszerűségnek és tiszteletnek örvendett a városban. Sziklay Géza 1891 és 1908 között polgármestere volt Rozsnyónak. Az ő idejében állították föl a főtéren Andrássy Franciska emlékművét.
A család szinte minden tagja jeleskedett a 48/49-es szabadságharcban. Id. Sziklay Ede a rögtönítélő bíróság ügyésze volt. A Rozsnyói Társalgási Egylet elnöke, az evangélikus főgimnázium felügyelője és az egyházi törvényszék bírája. Sziklay József Rozsnyó környékén szabadcsapatot szervezett és részt vett a híres branyiszkói csatában. Elfogták, de befolyásos családja kiszabadította Vogel császári tábornok fogságából. Krasznahorkaváraljára menekült, ahonnan Beniczky ezredes aláírással egy hamis levelet küldött a városnak, kérve, hogy Rozsnyó készüljön föl egy kb. 6.500 főből álló csapat fogadására és élelemmel való ellátására. A csel bevált. Vogel kémei a levelet elfogták és a tábornok annyira megriadt, hogy csapataival együtt elhagyta a várost.
A szabadságharc bukása után a család minden tagját üldözték. Álöltözetben voltak kénytelenek elhagyni a várost és a Csetnek melletti Mártonházán a Márton család erdőkerülője rejtegette őket.
Ebben a családban látta meg a napvilágot ifj. Sziklay Ede (1850 Rozsnyó-1929 Jánok), aki a rozsnyói evangélikus gimnázium növendéke volt. Egyébként az Ede, Eduárd név is népszerű volt a német eredetű családok körében. Pesten és Bonnban folytatott jogi tanulmányokat. Ezután a szomszédos Gömör megye szolgabírája lett. Rozsnyón vette feleségül Brezovay Klárát. 1878-tól jánoki birtokán gazdálkodott. Veje, Juhász László tábornok szerint, egyik írásos nyilatkozatában azt közölte, hogy apósa 1860 óta élt Jánokon. 1886-ban kapcsolódott be a politikai életbe, amikor az ellenzéki Függetlenségi Párt szepsi választókörzetében választották meg. 1902-ben is indult a választásokon, de akkor sikertelenül. 1905-ben választották meg a kormánypárti Szabadelvű Párt színeiben. Ma az ilyen politikai változást ellenérzéssel vesszük, de akkoriban másfajta logika mentén működött a politika. Akkor a pártok voltaképpen választási pártokként működtek. 1910 márciusában, mint a Nemzeti Munkapárt támogatója Abaúj-Torna vármegye és Kassa város főispánjává nevezték ki. Politikai elkötelezettsége miatt az ellenzéki pártok támadták úgyannyira, hogy visszahívás fenyegette. Ennek ő elébe ment és 1917-ben, kormányváltáskor önként lemondott. 1916 májusában a király a Lipót-rend lovagkeresztjét adományozta neki. Távozásakor Kassa díszpolgárává választották.
A család ugyan evangélikus volt, de vallási kérdésekben toleráns. Hiszen katolikus templom építésére telket adományoztak. Egyik vejük, a kassai születésű Juhász László vezérőrnagy református volt.
Hat gyermekük született: Ilonka, Klára, Szeréna, Zsuzsanna, Lenke és a nyolcévesen elhunyt Ede. Első és utolsó gyermekük egymás mellett nyugszik Jánokon.
Klára a kassai születésű hidasnémeti Ferdinandy Gyulának (1873-1960, Szikszó) nyújtotta kezét. Jeles ember volt. A híres kassai Jogakadémia tanára és dékánja lett. Ebben az iskolában tanárkodott dr. Maléter István is, az 56-os forradalom és szabadságharc honvédelmi miniszterének édesapja. Ferdinandy 1920-21-ben magyar igazságügy- és belügyminiszter volt. Apja, Ferdinandy Bertalan Abaúj vármegye alispánja, majd Kassa, Bártfa, Eperjes és Kisszeben főispánja volt. A szabadságharc idején a nagyidai körzet képviselője. A bukás után halálra ítélték, de 1851-ben kegyelmet kapott.
Lenke a már említett tábornok felesége lett. Juhász László Kassán született 1871-ben. A kassai 9. honvéd gyalogezred 2. zászlóaljának parancsnokaként került ki az orosz frontra. Részt vett a nagy áldozatokkal járó gorlicei áttörésben 1915 május elején, 1916-ban már a román harctéren találjuk. 1918-ban a Honvédelmi Minisztériumban nyert beosztást. Érdekes, hogy mint apósa, ő is megkapta a Lipót-rend Lovagkeresztjét egyéb más kitüntetés mellett. 1923-ban vitézzé avatták. Habár családja már 1936 óta Jánokon élt, ő csak a visszacsatolás után, 1938-ban jött Jánokra és ott gazdálkodott 1944 végéig, amikor a front elől elmenekültek, itt hagyva teljes vagyonukat. Próbálták azt a háború után visszaszerezni, de az általam látott iratok tanúsága szerint, erre nem nyílt mód. Egy élet tárgyi emlékei vesztek el.
Szeréna Papp-Váry Elemérnéként vált közismerté hazafias verse okán. Az ő férje is tábornok volt. Síremléke annak a Horvai Jánosnak az alkotása, aki Szamovolszky Ödönnel a kassai Honvédemlékművet is megalkotta.
A továbbiakban a családtagok a Külkey, Szinyei, Meleg és Henkey Hőnig családdal házasodtak össze. Így terebélyesedik a családfa. Egy színes és nagyon érdekes családi szövevénynek lehetünk a részesei. Gondolom, a családtagok tovább szövik azt.
Kürt hangjaival nyitotta meg a 12 éves Varju Károly – Papp Váry Elemérné, Sziklay Szeréna ükunokája – a jánoki ünnepséget, melyre verőfényes nyári délutánon került sor a Sziklayak egykori telkén, ahol ma jóvoltukból a katolikus templom áll. Terebélyes fák alatt álltunk s a szellő kellemesen hűsített, így a Nap tüze elviselhető volt. Az ünnepséget egyben a második világháborúban elesettek emlékére is rendezték.
Dobos Zoltán szavalta el Kulcsár Tibor Gyökerek című versét. A jánokiak éneke után Begala Gyula polgármester mondott kétnyelvű köszöntőt, amit nem egészen értettünk, mert szlovákok az ünnepségen nem vettek részt.
Köteles László, a Csemadok országos alelnöke emlékezett meg a két világháborúban elesettekről. Életüket, a legértékesebbet adták – szögezte le. – Ezt eddig méltó módon nem ünnepelték meg soha. Ahogy Jeruzsálemben van egy siratófal, ehhez hasonló fallal minden község rendelkezik. Ők voltak azok, akiket elhurcoltak, akik hősök, katonák, áldozatok voltak. Utánuk hadiözvegyek és –árvák maradtak, majd következett a jogfosztás. Hirdessük – mondotta -, az áldozatuknak volt értelme. Ez a közös jövő záloga.
Majd jánoki fiúcskák két szlovák verset szavaltak el. A helybéli lányoknál is tapasztaltam, egymás között szlovákul beszélgetnek. Megmutatkozik, hogy ebben a magyar faluban 1975 óta nincs anyanyelvű iskola.
Bankó Ibolya, az ünnepség „motorja” elmondta, 40 katona pusztult el a világháborúban, a felének nincsenek hozzátartozóik már. Felolvasta a neveket és a füzériek éneke alatt a hozzátartozók gyertyát gyújtottak emlékművüknél.
Ezt követően jómagam emlékeztem meg a Sziklay család tagjairól.
Majd sor került a koszorúk elhelyezésére a Papp Váry Elemérné szülei és két testvére sírjára.
A Vox Columbellae az evangélikusok himnuszát adta elő: Erős vár a ,mi Istenünk…, amit a szép számú jelenlévő is velük együtt énekelt.
Ezután Papp Váry Zsoltné férje nevében, aki betegsége okán nem tudott eljönni, és a polgármester leleplezte Lukács János alkotását, Papp Váry Elemérné Sziklay Szeréna plakettjét. Férje azt üzente az ünneplőknek, hogy a Sziklay és a kisszebeni Zimmermann család óvta az értékeket. Magyarország feltámadt, most a megmaradás a tét. Egyetértés nélkül ez elképzelhetetlen. Végezetül egy szelet jánoki kenyeret kért, amit meg is kapott.
Bankó elmondta, hosszú út vezetett idáig, hogy most itt találkozunk. Jó volt megtapasztalni, hogy a jánokiak összefogtak és mindenki segített. Akadt, akinek a magyar televízió segített, hogy megtalálja a távoli Zala megyében hozzátartozója sírját.
Mihályi Molnár László költő és tanár szavalta el a Hiszek egy Istenben c. verset és a szepsi Vox Columbellae ismét énekelt.
Szinyei Andrást, Hatvan alpolgármesterét díszpolgárrá avatták, hiszen oroszlánrésze volt abban, hogy az anyagiakat sikerült előteremteni. Beszédében köszönetet mondott a kitüntetésért. Nagyanyját, Papp Váry Elemérné Sziklay Szerénát nem ismerhette, hiszen fiatalon, születése előtt 22 évvel meghalt. Négy gyermekük született. Piroska 17 évesen meghalt, de Judit, András és édesanyja, Zsuzsanna családot alapított. A kilenc unoka közül most hatan jöttek el családtagjaikkal együtt. Öröm ez a nap számukra és hálásak érte. Nagyanyja Jánokon nevelkedett és több versében hangsúlyozta erős kötödését. Például a Nóta címűben: „Nagyon szépen szól a falum hangja/ Nem felejti, aki egyszer meghallja”
Egykori nevelőnője így emlékezett vissza ezekre az időkre: „Gyakran felbukkan emlékeim közül egy kép: sok-sok rózsa között fehér falú, vadszőlős verandájú kúria… A fehér házat nagy, parknak is beillő, gondosan ápolt kert veszi körül árnyas utakkal. S az árnyas utakon itt szaladgál, játszadozik öt kis lány. De nem jól mondom, mert a zajos játékokban, tréfákban csak négyen vesznek részt. Az ötödik, a legnagyobb, inkább elvonul egy kedves könyvvel valamelyik lugasba, vagy szelíd kék szemével figyeli kis húgai játékát. A ház a Sziklay kúria, az Abaúj megyei Jánokon. A merengő, könyvet bújó okos leányka pedig Szeréna, a későbbi Papp Váry Elemérné, akiről nem gondolta akkor senki, hogy egykor porba sújtott, csüggedő nemzetének ihletett prófétája lesz, akinek haló porához is vigasztalást, új erőt meríteni jár a magyarság.”
A költőnő alkotásait rajongó hazafias érzés, mély vallásosság és rendíthetetlen hit jellemezte. Közismertté a Hitvallás c. verse tette, melynek három sora nemzeti imádsággá nemesült. Tormay Cecille-nek köszönhető, hogy méltó síremléket kapott. 1925-ben avatták a Kerepesi temetőben, mely országos gyűjtés eredménye lett. Az avatáson a Szepesi Szövetség is képviseltette magát.
Akkor – folytatta az alpolgármester -, amikor a hadügyminiszter feloszlatta a hadsereget és a köztársasági elnök önként adta át a hatalmat a kommunistáknak, nehéz lehetett a hazát szeretni, mint a közelmúltban is, amikor a miniszterelnök a határon túli magyarok ellen szavaztatott és 2006-ban magyar zászlókat tapostatott, a Szent Koronából meg gúnyt űztek. De ezek az idők elmúltak!
Papp Váry Elemérné hazaszeretete nem irányult senki ellen, nincs verseiben egy negatív utalás sem a szlovákokra. Nem írhatott ilyet, mert a két nép emberemlékezet óta békében élt együtt. Csak Trianon és a nagyhatalmak fordítottak szembe egymással e két népet. Ideje lenne, hogy a politikusok kilenc évtized után a megbékélés útját keressék. Majd azzal zárta sorait, jövőre egy kis szlovák nyelvű táblácska is kerüljön az emlékműre, hogy ebből megtudhassák, miért büszkék a magyarok rá. „Legyen ez a hely a hit zarándokhelye, ahol erőt meríthetünk nehézségeink leküzdéséhez!”
Két koszorúra az emlékezés szalagjai kerültek. Az egyikre a család helyezte el nemzetiszínű szalagjait. Zömmel bibliai idézetek és Papp Váry Elemérnétől vett versrészletek kerültek a szalagokra. A másikat az önkormányzatok és különböző szervezetek szalagjai díszítették.
A Szózat és a Magyar Himnusz között felhangzott a Felvidéki Himnusz is.
Kassai Fecsó Yvett református lelkipásztor áldása után kezdetét vette a szeretetvendégség.
Halottakról beszéltünk és emlékeztünk, akik egykor formálták sorsukat s készítették a jövőt. Közkeletű mondás szerint, halottról vagy jót, vagy semmit. Ám eredetileg ez a szólás nem így hangzott. Halottról igazat, vagy semmit! Máskülönben minden történész csomagolhatna. Ebben az esetben a kettő között nem kellett különbséget tennünk. A Sziklay család gazdálkodott, szerződéseket kötött a helybélikkel, bérbe adta, sőt elajándékozta területeit. Az embereket megbecsülték és emberszámba vették. Mindezért megérdemlik tiszteletünket és köszönetünket. Nemzetüket és hazájukat szolgálták.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
Fotó: Zborai Imre
{iarelatednews articleid=”38981,28629″}
