Szétszakítottságunk- ban olykor felvetődik a kérdés: megtestesül-e az egyes határon túli magyar nemzeti közösségek tagjaiban valamiféle egyediség? Jellemeznek-e egy-egy kiemelkedő „külső magyarországit” bizonyos sajátosságok? Duka-Zólyomi Árpád halála megadja a kérdésre a választ: igen!
Ennek bizonyossága az ő hetvenhárom évének minden mozzanatával igazolható, a születésétől a haláláig. Nem volt olyan pillanata az életének, amellyel ne a felvidéki magyarságot szolgálta volna, s így, persze, a nemzetet is.
Lehetett ifjúsági- és diák szerveződéseink elöljárója és tisztségviselője, tudós és tanár, parlamenti képviselő még az Európa Unióban is, viselhetett tisztségeket a Csemadokban és politikai mozgalmakban-pártokban, élhetett – átmenetileg – Prágában vagy Dubnában, mindig értünk dolgozott.
Magyarsága megkérdőjelezhetetlen volt, felkészültsége,más nyelveken való kommunikációs képessége, nyíltsága és becsületes lénye már az első pillanatokban elnyerte partnerei elismerését. És – nem utolsósorban – példás családi élete is elismerést váltott ki tisztelőiben.
Az ú.n. bársonyos forradalom után megalakult Együttélés Politikai Mozgalom elnöke Duray Miklós, alelnöke Duka-Zólyomi Árpád volt. Az azóta eltelt két évtizedben nagyot változtak viszonyaink – sokak szerint azok az első esztendők mutatták a legrokonszenvesebb magyarság képviseleti stílust mifelénk.
Duka-Zólyomi Árpád teherbírása és ügyszeretete bámulatra méltó volt – alelnökként minden egyes meghívásnak eleget tett, magyaroklakta tájaink szinte mindegyik településén megfordult. (Egy példa a sok közül: a királyhelmeci nagygyűlés után éjszaka autóba ült, hogy hajnalra visszaérkezhessen Pozsonyba és folytathassa az ott rá váró munkát. Kb. félezer kilométer megtételéről van szó.)
Ő valóban a köznek élt, de ezzel hivalkodni sohasem hallottam. Találkozásaink között a legemlékezetesebbek közé tartoznak a Kis Építő szerkesztőségében történt beszélgetések. Árpád mindig talált ránk időt, pedig Dubnából évente csak egyszer jöhetett haza családjával, Pozsonyba, a dubnai kutatóntézetből. Ez a kis gyermeklap adott hírt először az ő atomfizikusi kutatómunkájáról és eredményeiről a (cseh)szlovákiai magyar sajtóban – a „nagyobb” lapok számára tabu volt a téma, hiszen nem volt párttag…
Sorsa jellegzetesen (cseh)szlovákiai magyar sors volt: gondokkal, keserűségekkel, de már gyermekkorában férfiasan viselte a megpróbáltatásokat.
Magatartása minta marad, halála elsősorban azoknak fájdalmas, akik hasonlóan látják a magyar világot, mint ő.
Felvidék.ma – Batta György{iarelatednews articleid=”41062,41079,41066,41067,41086″}
