2013-ban Weöres-számot kiadni egy irodalmi folyóiratnak kihagyhatatlan ziccer: mikor, ha nem most? Az Irodalmi Szemle idei nyolcadik számát szinte teljes terjedelmében a száz éve született zseninek szenteli, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy Weöres Sándor számtalan arca közül a kevésbé ismerteket helyezze előtérbe. A lapszám tematikus blokkjában, amely ennek az elhatározásnak megfelelően A titokzatos Weöres címet viseli, több mai irodalmárgeneráció képviselői szólalnak meg.
A blokkot Tőzsér Árpád Tündérsíp és varázsfuvola című, „három az egyben” írása nyitja: egy naplóbejegyzés 1998-ból, e bejegyzés kommentárja, majd pedig egy Weöres-átirat. Az emlékezés és szabad reflektálás folyamát Tóth László folytatja, egyúttal egy másik generációt szólaltatva meg: Weöres Sándor itt egyszer mint a pályakezdő szerzők mentora, egyszer mint a „történelem utáni” költő jelenik meg, s bővebben olvashatunk a Holdbeli csónakos c. Weöres-vers színpadi karrierjéről. Újabb generációs ugrással Csehy Zoltánhoz jutunk, aki a tőle megszokott precizitással és költői beleérzéssel mutatja be a Weöres-féle zeneiség kevéssé ismert oldalait.
„Weörest a harmónia, a zeneiség, a kiérlelt és szabályos ritmusok költőjeként tartják számon: szerkesztés tekintetében pedig az arány, a szimmetria poétájának tartják. Ugyanakkor jobbára a háttérben létezik a disszonancia, illetve a tonalitás hagyományos formáit elvető avantgárd Weöres is” – indítja tanulmányt Csehy, amelyben aztán antik mágikus négyzetekről, a hagyomány perverz weöresi feldúlásairól, illetve a legszebb magyar szavakból felépített zenei Atlantiszról is olvashatunk.
Bartal Mária tanulmánya (Az összművészeti alkotás kísérlete Weöres Sándor Hetedik szimfónia című költeményében) a zeneiségből indulva egy tágan értelmezett keresztény hagyomány kontextusait vizsgálja, míg Polgár Anikó az antikvitáshoz tér vissza, Weöres Mozgó mikrokozmosz c. verse kapcsán. Benkő Krisztián a drámaíró Weörest hozza játékba: az Octopus avagy Szent György és a Sárkány históriája c. drámát Nietzsche, Artaud és Hermann Nitsch mentén közelíti meg.
Polgár Anikó tanulmányában már szóba került Weöres és Hamvas Béla kapcsolata: Weiner Sennyey Tibor Gondvána című esszéje kifejezetten ezzel a témával foglalkozik, s ezen belül is a Weöres‒Hamvas levelezéssel. A blokk záró tanulmánya Száz Pálé, s ez az írás egyúttal az Elsüllyedt magyar drámák című sorozatának negyedik része. Száz Pál ebben a szövegében Weöres Sándor Endymion c. drámájának ‒ megint csak valamennyire a hamvasi kapcsolódásra reflektálva ‒ izgalmasan újszerű buddhista olvasatát nyújtja.
A szám szépirodalmi blokkja sem távolodik túl messze Weörestől: Fellinger Károly Bóbita és Bolero című versei is a megemlékezés aktusának részeit képezik. A számot Veres István Dandaranda című regényrészlete zárja: a szerző neve még mintha visszamutatna erre az augusztus számra, a szöveg nyelve azonban már egy teljesen új világot idéz meg.
A lapszám illusztrációs anyagát Molnár Dóra Eszter munkáiból válogattuk: a fiatal képzőművész maszkmotívumai különböző identitásjátékok izgalmas kellékei lehetnek. (szalzo)
Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”40841,40286,39716,39148,38471″}
