Augusztus 10-én a kassai amfiteátrumban a Honvéd táncszínház bemutatta Benyovszky Móric kalandos élete c. táncjátékát. Zenéjét és a dalverseket Szarka Tamás, Kossuth-díjas felvidéki zenész szerezte, aki énekesként lépett föl az esten. (Képgalériával frissítve)
A darabot Zsuráfszky Zoltán Kossuth-díjas, kiváló művész rendezte és koreografálta, a díszleteket Tóth Kázmér tervezte, a forgatókönyvet Vincze Zsuzsa írta. Az idősebb Benyovszkyt Oberfrank Pál, Jászai Mari-díjas színművész, a fiatalt Zámbó István, Junior Prima-díjas komáromi táncművésze alakította, illetve „táncolta”. Hanszky Zsuzsannát Fekete Zsuzsanna táncolta. A produkcióban részt vett a kassai Železiar népi táncegyüttes, a sziléziai Patria táncegyüttes, a cseh Gabrhel együttes, valamint felvidéki gyermekek. Az utóbbiak nagy sikert arattak.
A táncjáték ősbemutatójára Szegeden került sor 2008-ban.
A kassai műsor kezdetén a Ghymes együttes adott rövid koncertet, miután Zsuráfszky Zoltán köszöntötte a közönséget. Elmondta, a szlovák feliratozás tönkrement, így sajnos ennek vetítésére nem lesz mód. Majd röviden ismertette a darab tartalmát.
Czimbalmosné Molnár Éva kassai főkonzul szintén köszöntötte a jelenlevőket és köszönetet mondott minden érintettnek, aki a produkcióban részt vett.
Ján Sudzina a Kassa Európa Kulturális Fővárosa 2013 igazgatója köszönetet mondott a főkonzul asszonynak, hogy nagyon sok jó programot sikerült közösen megvalósítaniuk és az együttműködés is kiváló.
Balog Zoltán miniszter – az előadás egyik fővédnöke – közölte, negyvenöt perces beszédet készített, de annak csak utolsó gondolatát osztja meg a nézőkkel. A felvidéki magyaroknak kitartással kell beszélniük és táncolniuk magyarul, ám szlovákul is, ha kell.
Richard Raši, Kassa főpolgármestere ugyan fővédnökséget vállalt a rendezvény fölött, de nem jelent meg az előadáson. Ezt már a magyar rendezvények vonatkozásában megszoktuk tőle.
Néhány száz ember a csepergő esőtől megrettent és hazament. Igaz, tíz perc után egy kicsit jobban kezdett esni, de mire a Ghymes koncertje véget ért, az esernyőket el lehetett tenni.
Az előadás előtt még rendetlenkedett a technika. Elnémultak a mikrofonok és az áramszolgáltatással is gondok voltak, de azután már minden zavartalanul haladt a maga útján és semmi nem zavarta meg a kiváló előadás élvezetét.
Benyovszky Móric (1746-1786) kalandos életét sokan földolgozták. Regényben, életrajzban, színpadon és filmen is. A szlovák és magyar tévé közös tévésorozatot forgatott róla Vivát, Benyovszky! címmel (1975). A magyar változatban az hangzott el, hogy: „Magyar nemes vagyok!” (Kozák András hangján), a szlovákban Jozef Adamovič azt mondja: „Ja som szlovák!” Különös egybeesés, hogy a neves szlovák színész 74 éves korában augusztus 2-án elhunyt. (Az egyik honlap Benyovszkyt magyar grófnak és huszárkapitánynak mondja, de szlovák földbirtokosnak és lengyel hazafinak! – a részbeni fából vaskarikát lásd: http://www.kultura.hu/kulturpolitika/balog-zoltan-nyitja)
Benyovszky maga is megírta francia nyelvű emlékiratait, melyet Jókai Mór fordított magyarra.
Most tehát a felújított darabot láthattuk táncjáték formájában.
A gróf kalandos élete kiváló alkalmat nyújt, hogy különböző népek és kultúrák táncait be lehessen mutatni. Az előadás természetesen a gróf életét egy olyan kincsesbányának tekinthette, melyből meríteni lehetett és főbb vonalakban meg lehetett táncban álmodni ezt a nem mindennapi életpályát.
A Madagaszkár felé utazó gróf felidézi életét. Hol is kezdődött? Talán Bécsben. A fiatal huszárkapitány a hölgyek szívtiprója. Rokonai kizárják apai örökségéből, haza kell mennie. Fegyverrel igyekszik érvényt szerezni jogainak, de Mária Terézia zendüléssel vádolja meg és száműzi birodalmából. Lázas betegen a Szepességbe megy, ahol megismerkedik Hanszky Zsuzsannával, az őt befogadó család egyik tagjával. Szerelem és házasság lesz az ismeretségből. A lakodalom meg kiváló alkalom különböző táncok bemutatására. Magyar, szlovák és lengyel táncosokat és táncokat, cseh zenészeket láthattunk.
Lengyelországba megy, hogy nagybátyja rátestált birtokait megvédje az orosz katonáktól. A csatában megsebesül. A csatajelenetek is remek alkalmat nyújtanak a kardtáncok bemutatására. Elfogják és Szibérián át viszik Kamcsatkába. Útközben egy sámánnal találkozik, aki megjósolja, király lesz belőle. A sámánok tánca is látványos része az előadásnak. Lázálmában visszarepül szerelméhez, de a boldog szuggesztió csak rövid ideig tart. Köddé válik.
A fegyencélet Kamcsatkán elviselhetővé válik számára, mert műveltsége és lenyűgöző egyénisége folytán, a kormányzó leánygyermekeit tanítja zenére és francia nyelvre. De akármilyen kellemes is legyen a rabélet, elege lesz belőle. Lázadást szervez, megírja Kiáltványát az emberi jogokról, mely az első ilyenfajta okirat. Hajót rabolnak és megszöknek. Majd Japánt és Afrika partjait érintve Franciaországba megy. Így láthatjuk a kis japánokat, akiknek nagy sikerük volt. Francia földön találkozhat felcseperedett fiával és feleségével.
Újabb kihívások és kalandok várnak rá, de a sámán jóslata megvalósul. Madagaszkáron egyesíti a törzseket s azok királyukkal választják… Tobzódó afrikai ritmusok kíséretében ér véget a szép előadás, mely mindannyiunk számára emlékezetes marad.
Tisztelt Olvasóim számára legalább néhány fényképfelvétellel kívánom érzékeltetni a látottakat.
Balassa Zoltán{iarelatednews articleid=”40984,40720,28651,30443,36671″}
