Bensőséges ünneplés keretében emlékezett meg a „kassai magyar ipari” október 15-én a Szakkay József Szakközépiskola könyvtárában az Acéltoll megjelenésének ötvenedik évfordulójáról.
Felemelő és egyben családias volt ez az ünnep. Az emlékezés perceit az iparistákra oly jellemző, testvéries, közvetlen hangulat hatotta át.
Az ünneplést a mai diákok kultúrműsora nyitotta meg, egy hegedű szólóval majd az Acéltoll első számában megjelent, a lap indulását méltató verssel, a korabeli diák, Jaruska László tollából,”Üdv néked Acéltoll!” címmel.
Matej Éva, az iskola igazgatónője köszöntötte az egybegyűlteket, meleg szavakkal megjelenítve azt a lelkesedést és tenni akarást, amellyel ötven éven keresztül adták tovább egymásnak az újabb generációk a stafétabotot azon fáradozva, hogy az Acéltoll továbbra is hirdesse az ipari diákjainak sokoldalúságát, tettre készségét.
Szakál Gábor, az ipari egykori diákja, a lap megálmodója és névadója egyben szerkesztője, emlékezett a kezdetekre, – ahogyan fogalmazott – „a hőskorszakra, ahol a lap volt a hős mi pedig a napszámosai.
A lap neve is nyilvánvaló volt. Az acél és a toll ötvözete. Mi is lehetett volna találóbb egy iparista diáklap esetében. Úgy készült, mint a szamizdatok. Ugyanazzal a kezdetleges nyomdatechnikával. De számunkra ez így is nagyon értékes és hasznos foglalkozásnak számított…”
Ezt követően családias beszélgetést kreált az emlékezet.
Megszólaltak a „hőskorszak” további szerkesztői: Gálffy Zsuzsánna, Karakán Ildikó és Tóth Ignác. Érdekes emlékekkel és következtetésekkel rajzolták meg a kor hangulatát, amelyben az Acéltoll megszületett és működött. A kedvezőtlen politikai légkör ellenére, hogyan nyert szabad utat a diákkezdeményezés, melynek szócsöve lett az Acéltoll.
„Tanári utasítás, parancsszó nélkül, önként. Ez így van jól.”- ahogyan azt Schulz György, az iskola szigorú és nagytekintélyű igazgatója írta az 1. szám vezércikkében.
Hadd említsem meg azokat a szerkesztőket, akik szintén ott voltak az Acéltoll indulásánál, de most nem lehettek jelen: Skupil György, Alexa Gyula, Lánczos Károly.
Nem volt szerkesztő, de készségesen besegített Bencsik Tamás is és a reá jellemző precizitással rajzolta meg az általa megtervezett iparista jelvényt a lap fejlécére, majd ugyanolyan türelemmel karcolta rá azt a hártyapapírra.
Most pedig következzenek azok a szerkesztő társak, akik sajnos már csak az égi kapukon túlról követhették ünnepünket: Makki Vince, Pónya Lajos, Veres Mátyás, Ragályi László, Imre Dezső.
Emlékezzünk rájuk kellő tisztelettel és szeretettel.
Az évfordulóval párhuzamosan egy másik, számunkra nagyon kedves tárlatnak is részesei lehettünk. Nagyra becsült volt tanárunk és osztályfőnökünk Veres József mérnök fényképeinek gyűjteményéből nyílt meg az ugyancsak két hónapig tartó kiállítás.
A szerző személyiségét, életét és munkásságát Dr. Bodnár Mónika, a miskoci múzeum munkatársa méltatta nagyfokú szakmai felkészültséggel.
Emlékeztünk és beszélgettünk, majd azzal a jóleső érzéssel búcsúztunk el egymástól, hogy fáradozásunk nem volt hiábavaló. Volt és van is itt egy olyan magyar iparista nemzedék, melynek nem közömbös a kassai magyar ipari jövője.
Kívánunk az Acéltollnak és szerkesztőinek az elkövetkező ötven évben nagyon gyümölcsöző és tartalmas szorgoskodást, iskolánk hírnevének öregbítéséhez és az iparista jövő biztosítása érdekében kifejtett munkájukhoz egyaránt.
Az Ami Kassa közösség facebook oldalának Képriportja megtekinthető Képgalériánkban is.
Szakál Gábor, Felvidék.ma
Elektronikus formában elérhető oldalunkról is az Acéltoll, a Kassai Magyar Tannyelvű Középfokú Ipariskola és Kereskedelmi Akadémia diáklapja ITT>>>.
Az újabb számok ITT>>> tölthetők le.
