Dobos László, Gyimesi György, Bodnár Gyula, Papp György, Mátyás Hudák Katalin, Bogoly János, Lakatos Ingrid, Gábor Bertalan, Szalay László szerkesztőket Novella Ivett mutatta be a Mécs László társulás szervezésében létrejött találkozón.
Dobos László irodalomelméleti tankönyvek írásával kezdte pályáját, de az ötvenes évek végére már kritikusként és irodalomszervezőként vált ismertté. Abban, hogy a szlovákiai magyar irodalom a hatvanas évek folyamán kinőtt a sematizmusból és provincializmusból, igen nagy szerepe volt.
Szépprózai műveiben a realista epikát reflexív elemekkel újította meg. Trilógiává összeálló első három regénye egyre táguló térben és időben mutatja be a szlovákiai magyarság történelmét. Regényeiben plasztikusan jelenik meg a szlovákiai magyar kisember. Első három regénye balladákra emlékeztető tömbökből, filmszerű képsorok mozaikjaiból bontja ki a „megtűrtek és megalázottak” élettörténetét. E nemzetiségnek sorsképét kelet-európai érvényű példázattá emeli. A történelem tanulságaival való szembenézés szükségességét az idősíkok váltogató szembesítésével és motivikus szerkesztéssel nyomatékosítja. Elevenen rajzolja meg a történelem kegyetlen eseményeit, a kiszolgáltatottság kínját és demoralizáló hatását is, de a tényeket magasabb perspektívából is láttatja. Művészi hitelességével és problémafelvető bátorságával irányította először a figyelmet a magyar nemzeti kisebbségek sorskérdéseire. Cselekvő részese volt az 1968/69 – -es csehszlovákiai reformfolyamatnak és eseményeknek. Ezért 1970 – ben kizárták a pártból, leváltották miniszteri tisztségéből, és mint rendszerellenes elemet megfosztották minden társadalmi megbízatásától. 1970 aug. és 1972. júl. között még betölthette a Madách Kiadó igazgatói tisztségét, ezt követően azonban mint politikailag megbízhatatlan személyt tisztségétől megfosztották, s megvonták tőle a publikálási jogot is. Első számú felelőse és vádlottja volt az 1968/69 –es csehszlovákiai magyar eseményeknek.
Térben és időben a teljes szlovákiai magyar múlt és jelenkor felmérésére vállalkozik. Egyik síkja a mai, falusiból városivá, parasztból értelmiségivé lett, a közép-kelet-európai kisnépek nemzetiségi életének modelljét próbálgató emberét mutatja meg riportszerűen. A szlovákiai magyar múlt és jelen, falu és város, paraszti és értelmiségi életforma szembesül a világában. Epikailag a mítoszt és a riportot, a múltat és a jelent kapcsolja össze regényeiben a médium-szerepben megjelenő író. A hagyományos nagyepika és a modern idősíkváltó próza eszközeit egyszerre kamatoztatja.
Ezek a regények a szlovákiai magyarság magatartásformáló, öntudatosító számvetései: gondolatilag az emberhez méltatlan sors kibeszélésétől annak megtagadásáig, a történelemformálás jogának követeléséig vezetnek.
Elbeszéléseit gyűjtötte egybe Engedelmével című kötetében: hősei jellegzetes kisebbségi stigmáik ellenére egyetemes érvényű tanulságokat hordoznak. A megértés és az irónia társításával méri fel ez az elbeszéléskötet összetetten, kritikusan a szlovákiai magyar értelmiség újabb próbatételeit.
1989-ben úgy érezte, hogy ha a történelmi cselekvés megnyílt lehetőségét elmulasztja a szlovákiai magyarság, akkor soha vissza nem térő alkalmat veszít el. Ezért újra a politikai cselekvés színterére lépett, képviselőséget vállalt a szlovák parlamentben. A Magyarok Világszövetsége társelnökeként és régióelnökeként is a magyarság szellemi-lelki összetartozás tudatának erősítésén dolgozott. Két hivatásából megint a politikusi került előtérbe. Úgy érezte, azonnali cselekvésre van szükség. Ezért vállalta újra a politikai szereplést, de politikusként is a szellem embere maradt. A szlovákiai magyarság sorsának alakításában nagy szerepet tulajdonít a kultúrának. Meggyőződése, hogy a határon túli magyar kultúrák fontos szerepet vállalhatnak a nemzeti szétszórtságból az egységesülő nemzet felé vezető úton. Ennek a törekvésnek fél évszázad óta rendíthetetlen képviselője Dobos László íróként, szerkesztőként, politikusként, közéleti emberként egyaránt.
A kilencvenes évek elejétől kezdve minden idejét lekötötte a politika, a könyvkiadás, a közéleti szerepvállalás.
Fontosabb díjak, elismerések: 1964 – Madách-díj; 1968 – a Csehszlovák Írószövetség Nemzetiségi Díja; 1985 – Alföld-nívódíj; 1988 – A Magyar Művészetért Alapítvány díja; 1990 – a Magyar Köztársaság aranykoszorúval díszített Csillagrendje; 1991 – Bethlen Gábor-díj; 1994 – Kossuth-díj; 2003 – Pribina-kereszt (a legmagasabb szlovák állami díj)
Művei: Messze voltak a csillagok, A Földönfutók , Egy szál ingben, A Hólepedő, Sodrásbn, Gondok könyve, Engedelmével, A kis viking, Teremtő küzdelem, Évgyűrűk hatalma.
Gyimesi György iskoláit Királyhelmecen végezte. Kassán orvosi diplomát szerzett. A királyhelmeci kórház laboráns főorvosa, majd igazgató főorvosa. Vállalkozó, politikus.A hetvenes évek elején kezdte közölni vadászélményeit, feljegyzéséit. Már első könyve Az Ördöngöstől a Hortobágyig közönségsikert aratott. Írásai nemcsak a témából fakadó érdekességgel és feszültségekkel hatnak, hanem a megformálás minőségével is. Főként a hangulatteremtésben remekel, de vonzó elbeszélőnek és hiteles jellemábrázolónak is bizonyul. Írásai közvetlen élményanyagra épülnek. Úgy tud szépirodalmi érékeket felmutatni, hogy nem másítja meg a tényeket. Könyveiben izgalmas vadászkalandjai mellett bőséges ismereteket közöl Afrika, Ázsia, Amerika és Európa különféle tájainak faunájáról, flórájáról, földrajzi és természeti viszonyairól, sőt történelmi és kulturális sajátosságairól is. A mélyebb és érdekesebb tudnivalókat azonban ez ősi sport fortélyairól, a vadászszenvedélyről, a vadászat írott és íratlan törvényeiről, etikájáról, a vadászat szerelmeseinek szokásairól ír könyveiben. Először Afrikában vadászott,ami majdnem tragikusan végződött, mégis ott szeretett bele a fekete Földrészbe. Első útját hosszú böjt követte.
Egyszer azonban felerősödött benne a vágy, hogy még egyszer vadászhasson azokon a mesebeli tájakon. Ennek is eljött az ideje. Ledőltek a falak és korlátok, felnyíltak a sorompók, és a hazai vadászok előtt megnyilt a világ. Első vadászatát hat további követte. Kezdő afrikánerként könyvet mert írni az útjáról. Vadászatait sosem motiválta a rekord méretű trófeák hajhászása, sokkal inkább vonzotta a sokféle vadászható fajból egy-egy példány begyűjtése. Közel negyven fajból sikerült zsákmányolnia. Legismertebb művei: Ördöngöstől a Hortobágyig, A Meru lankáin, A Kaukázus ormain,
Emlékezetes vadászatok, Megzabolázott szenvedély, Nem a trófeáért, Volga menti vadászatok, Vadászesztendőm,Megvalósult álmok, A Kárpátok bércein, Az ígéret földje, Vadászesztendőm, Ázsia szivében, Négy felvidéki vadászat, Bedrótozott Afrika, Ami a könyvemből kimaradt.
Bodnár Gyula a Bodrogközben született és azt valószínűleg nem sejtette, hogy a Csallóközben lel otthonra.
Az Új Szó szerkesztője, később vezetőjeként már a 70-es években sikerült olyan verseket becsempésznie a lapba, amelyek ma is értéket képviselnek, antológiák míves darabjai. Kéziratok tízezreit javította,de mindegyikhez úgy nyúlt, hogy kihozza belőle az értéket. Ha rossz volt az írás, de érezte, hogy van benne szív, nem dobta el, hanem átfogalmazta. Ezt nevezik a szakma és az olvasó iránti tiszteletnek, és alázatnak.
Azt valja: ebben a szakmában soha nem tudhatod, hány száz, ezer ember olvassa azt, amit szerkesztettél, írtál, s ebben a felelősségben van valami vonzó. Az írást nem tehernek, hanem kihívásnak érzem. Akkor is tisztán, világosan kell fogalmazni, ha csak egy ember olvassa el az írásodat. Később tízezer kézirattal maga mögött tovább már nem akart rovatvezető lenni. Írni akart.
A Nap főszerkesztő – helyettese, a Katedra főszerkesztője és a Csallóköz főmunkatársa. Lakhelyén, Nagymegyerben a városi magántelevízió főszerkesztője, riportere és akárcsak korábban szülővárosában –a kulturális élet szervezője. A Messze van Helgoland című kötetének legfőbb értékei a szerző valódi mikroealizmusában keresendők, hiszen a mindennapok töredékes észleléseiben is képes felfedezni a szürke napok csodáit,a banalitásokban megbúvó titokzatos életet. Ezeket az erényeit csillogtatja további műveiben és könyvében, az Esőcsepp a mennyezeten címűben, amelyben felvillan a szülőföld, Bodrogköz , s megannyi ma már mesének tűnő történet. Színes és szókimondó telenaplóját a Szappanopera a medencében című kötetben adta ki. Irodalom- és színházkritikusként is értékközpontú szemléletét érvényesítette, amely a Nyomkeresőben, a második világháború utáni csehszlovákiai magyar irodalom kistükrében is kidomborodik. Még e röpke visszapillantásból sem maradhat ki színházrendezői munkássága. Új kötetében vallja meg: „Máig gyötör a kétely, meg tudom-e találni azt a szót, az egyetlent anyanyelvem végtelen gazdag szótárában, szinonímaerdejében, mellyel a legpontosabban fejezem ki magam – magam? –, a valóságot, egyetlen szóban az embert”. Az eddigi életmű igazolja, hogy Bodnár Gyulának ez a küzdelme, kételye eredményes, mert igazgyöngyöket terem. Életünk, világunk kis és nagy csodáit, örömét és bánatát tárja elénk.
Papp György Szentesben született. Fiai születése után kezdett benne ébredezni a családi múlt kutatása utáni vágy és arra az elhatározásra jutott, hogy szülőfalujáról gyűjtsön adatokat. A helyi önkormányzat támogatásával jelent meg a település történetéről írt könyve A SZENTESIEK KÖNYVE. A kötet tudományos részletességgel foglalkozik a bodrogközi település történetével, növény- és állatvilágával, a térség domborzatával, a demográfiai változásokkal, a helyi egyházak történetével, de találhatunk adatokat a jelentősebb szentesi családok családfájáról, a dűlőnevekről, az itteni személynevek gyakoriságáról, a templomjavításokról, a különböző járványok áldozatairól, illetve a településen egykor tevékenykedő lelkészekről, prédikátorokról, tanítókról és elöljárókról.
Ha lehetőségük van rá olvassák el ezt a könyvet amely a Szentesiek Könyve – de nem csak szentesieknek.
Mátyás Hudák Katalin 1977. június 4-én született Bodrogköz szívében, Királyhelmecen. 1995-ben fejezte be középiskolai tanulmányait a kassai Kereskedelmi Akadémián.
1997-től 2005-ig a Lelespress magánnyomda munkatársa volt, 2006-tól Királyhelmec sajtóreferenseként dolgozik.
Saját bevallása szerint hajlik afelé a magyarázat felé, hogy tehetségét Istentől kapta ajándékba ugyanúgy, mint mások a festészet, szobrászat vagy bármilyen más művészi alkotóhajlamot, tehetséget.
Isten lényét konkrét személyként fogja fel. Ő a legfontosabb az életében, mióta 17 éves korában megkereste és megnyugtatta. Ugyanis akkor nagyon fáradt volt az élettől, a világgal és önmagával kapcsolatos bonyolult kérdésekre való válaszkereséstől.
Nem az a célja, hogy verseit minél többen megismerjék, de szívesen osztja meg gondolatait, a versek szeretetéből fakadó melódiáit másokkal. Csak akkor és azért ír, mert a belsője arra indítja, vagy ha át akarja érezni az alkotás örömét.
A versírás már gyerekkora óta sok örömöt okozott számára. Versei 1999 óta jelennek meg az Irodalmi Szemlében, a Kassai Figyelőben, a Madách Kalendáriumban, a Szőrös Kőben, az Árkádban és néhány bodrogközi regionális lapban. A lapokban és folyóiratokban való közléssel és számos irodalmi est részeseként bő tíz éve jelen van az irodalmi közéletben. Írói körúton is részt vett néhány író társaságában Erdélyben és a Vajdaságban, dalait ott is örömmel fogadták.
Tiszavirágzás címmel a pozsonyi Madách Kiadó 2002-ben jelentette meg első verseskötetét. Idén újabb kötete jelent meg Aranyhermelin címmel. Verseit konvencionális képalkotás, szerkesztetlenség, a klasszikus értékek iránti elkötelezettség, kamaszos nekibuzdulás jellemzi.
A verseket szereti megénekelni is. Ír saját dalokat, de sok verset más költőktől is megzenésített, ezeket egy szál gitárral, vagy alkalmi zenekarával elő is adja, versei által gyakran József Attila, Ady Endre is jelen vannak.
Jelenleg a Királyhelmeci Nézetek c. lap főszerkesztője és a Holdfény zenekar énekese, gitárosa.
Szereti az élet komolyabb oldalát szem előtt tartani, de ez nem azt jelenti, hogy ne szeretne nevetni. Az őszinteséget, vidámságot szereti és mindent, ami szép, ami gyönyörködteti a lelkét. A viszonylagos magányosságban, szinte hermetikus elzártságban alkotó Mátyás Hudák Katalin bizonyos tekintetben a „keleti végek” költője, hiszen Kelet-Szlovákia és a Bodrogköz különös tájainak sajátos színei szintén ott érzékelhetőek egyes sorában.
Az elmúlt 10-15 évben az énekelt verseknek köszönhetően nemcsak a bodrogköziek hallhatták dalait, de számos magyarországi településre is meghívták. Mátyás Hudák Katalin ahol énekel, mindenütt igazi ünnepi hangulatot teremt.
Bogoly János Királyhelmecen született. Biológus, helytörténész, természetvédő és fotográfus. Képei, írásai az elmúlt évtizedekben számos könyvben és kiadványban, valamint a honi és a külföldi sajtóban is megjelentek.
Legtöbben a történeti és az egyháztörténeti munkái révén ismerjük őt. A természet és a szülőföld szeretete, megismerése és megismertetése végigkísérte tragikusan hirtelen véget érő földi pályáját. A helytörténeti munkák sora mellett számos természettudományi témájú könyve, cikke is megjelent. Nemcsak a Felső-Bodrogközt tekintette szülőföldjének, hanem Zemplén vármegye is otthona volt. Templomaink, a Felső-Bodrogköz és az Ung-vidék kisencikolopédiája, a Kőbe zárt régmúlt, a Királyhelmec és környéke régi képekben, valamint a Felső-Bodrogköz és környéke természeti értékei képekben című könyvek szerzője, de több tucat kiadvány társszerzőjeként is jegyzik.Bogoly János „búcsúajándéka” szülőföldjének az „Otthonok (A Felső-Bodrogköz Képeskönyve)” című reprezentatív album amely egy elegáns kivitelű munka, miként az előszóban is olvashatjuk „..felvillantja mindazokat a szépségeket, amelyek e tájat jellemzik…”
Az erdők, virító mezők egész életében vonzották. A fényképező lencséjén át gyakran nézte, s örökítette meg számunkra e tájat. Az állatvilág, a várak, kastélyok, templomok képei őrzik, láttatják a Felső-Bodrogközt. Ezekkel a képekkel búcsúzott a szülőföldtől, s egyben hagyott ajándékot számunkra. Világra csodálkozó tekintettel megörökített állatokat, s a tavaszt idéző gyönyörű virágokat. Életének 60. esztendejében váratlanul hunyt el a felvidéki magyarság legkeletibb „várának” kiváló helytörténésze.
Lakatos Ingridet a vágy, a kíváncsiság vezette és indította egykor útra szülővárosából.
Mindig arra vágyott, hogy utazzon! Különböző nemzetiségű embereket megismerjen, felfedezze a nagyvilágot és az emberi sorsokba bepillantást nyerjen.
Királyhelmecről indult, innen jutott el a Perzsa öbölbe, Marrakesh, Kanada és USA után a görög szigetekre.
A távolságnak köszönhetően rádöbbent a magyarság fontos szerepére, a haza, az otthon értékeire, igazából az Indiánok voltak rá nagy hatással.
Ők, kik hozzánk bodrogköziekhez hasonlóan, őrzik hagyományaikat, ősi erejüket, identitásukat, annak ellenére, hogy kisebbséggé váltak saját otthonukban.
A mottója: Mérlegelni és őrizni kell mivoltunkat, identitásunkat. Csak a szeretet számít! – ebben hisz és útjai során erről számtalan pozitív visszajelzést kapott.
Utazásait írja le könyvében is, melynek címe VÉGTELEN UTAZÁS. Elolvasását ajánlom minden olyan embernek, aki szereti a természetet , az embereket, az életet, hisz ahogy ő is írja: MERT ÉLNI AKKOR IS ÉRDEMES
Gábor Bertalant 1974-ben szentelték pappá a pozsonyi szent Márton Dómban. Ezt követően Kassa, majd Nagykapos lelkipásztora.
A rendszerváltás után Ung vidék és Bodrogköz esperesévé nevezték ki, majd a papi tanácsba delegálták, mint a magyar ügyek képviselőjét. A konzultorok testületének is a tagja lett. Ezt megelőzően szentszéki bírói kinevezést kapott. Jogi tanulmányai révén a főegyházmegyei bíróságnak állandó tagja.
Felszentelése óta lelkipásztori teendői egyik fontos mozzanatának tartotta – az evangélium tanításának a fényében – a közjó szolgálatát is. Így szervezte meg 1991-ben Nagykaposon a Szlovákia Magyar Máltai Szeretetszolgálatot.
1998-tól a szepsi római katolikus plébánia plébánosa, egy évvel később a körzet esperese. Őszentsége XVI. Benedek pápa udvari káplánjai közé emelte.
A Márton Áron Kiadónál jelentette meg – Erdő Péter és Szalay László társszerzőkkel a Latin – magyar – szlovák egyházjogi kisszótárt. Ugyan ebben az évben elindította útjára a főegyházmegye egyetlen magyar nyelvű egyházi és közéleti havi lapját, a Harangszót.
Szerkesztésében került kiadásra a Harangszó ima és énekeskönyv. 2004 – ben jelent meg szlovák nyelven A tiszta szeretet ereje című munkája, amely az Ungviszokán vértanúhalált halt Anka Kolesárová életéről szól.
Szvorák Katalin segítségével kiadta a Kottás Harangszó ima és énekeskönyvet. Ugyancsak szlovákul jelent meg. Az életszentség vizsgálatának egyházmegyei fázisa című munkája, amely szintén Isten szolgálójának, Anna Kolesárovának vértanúságával kapcsolatos.
1989 – től alkalmi cikkei jelennek meg a REMÉNY, a KASSAI FIGYELŐ, a SZABAD ÚJSÁG, a BOLDOGASSZONY hasábjain, valamint recenziói a Kánonjog folyóiratban. Jelenleg a Magyar Kurír, a Mária Rádió és más elektronikus újság és média helyi tudósítója.
Tagja a Budapesti Mindszenti Alapítványnak és a Kánonjogi Intézet doktori vizsgáztató bizottságának.
Elmondása szerint tudatosan írja cikkeit és tudósításait, hogy a külvilág, látva lássa és hallva hallja: itt a keleti végeken is élünk és vagyunk. Sőt, vannak vágyaink, mivel tudatában vagyunk szent küldetésünknek.
Isten kincseket bízott ránk: hitvallást, anyanyelvet, kultúrát. Sajátos magatartásformát, amit Ő az evangélium tanításának fényében igyekszik szemlélni. Látni és láttatni. Adja Isten, hogy igyekezete továbbra is gyümölcsöző legyen.
Szalay László első működési helye Bodrogszerdahely, ahol lelkes résztvevője és alakítója a helyi magyar közösségi életnek. Nemzete iránti elkötelezettsége miatt többször is ellenállásba került a felsőbb szervekkel. Bűneként rótták fel, hogy a borsi templomban II. Rákóczi Ferenc tiszteletére emléktáblát helyezett el.
1992 – ben áthelyezték Királyhelmecre. Itt megalakította a helyi cserkészcsapatot, megszervezett számos cserkésztábort. Megrendezte az első szlovákiai magyar ministránsok találkozóját. Vezetőként van jelen a keresztény bálok, nagypénteki keresztutak, majálisok, borkóstolók, ismeretterjesztő előadások szervezésénél, öt éven keresztül emlékfutást szervez egy tragikusan elhunyt cserkész tiszteletére.
A plébánia épületében létrehozta Mécs László emlékszobáját, elindítója, és tizenhárom alkalommal lebonyolítója a Mécs László szavalóversenynek. Verseket és rockoperákat ír a magyarságról, hazaszeretetről, természet iránti szeretetéről.
Közös szerkesztésben, írásban kiadtak egy 3 nyelvű, magyar – latin – szlovák egyházjogi kisszótárt, amely a kiállításon megtekinthető.
A bodrogközi újságírók, riporterek bemutatásával folytatjuk. Előző részben a költőket, írókat publcistákat mutattuk be.
Felvidék.ma
További fényképek Képgalériánkban ITT>>>.
{phocagallery view=category|categoryid=1235|limitstart=0|limitcount=0|type=1}
{iarelatednews articleid=”41909,42412″}
