A Katedra Alapítvány huszonkettedik alkalommal rendezte meg a dunaszerdahelyi Legend Hotelben a pedagógusok, szülők, egyetemi hallgatók és az oktatás iránt érdeklődők számára a Katedra Napokat.
A nagy hagyományokra visszatekintő szakmai találkozót Hodossy Gyula köszöntője nyitotta meg. A Katedra Alapítvány elnöke sajnálatát fejezte ki, hogy a Katedra folyóirat éppen húszéves jubileumán sodródott a megszűnés szélére. Elmondta: miután két éve nem kapnak a lapra semmiféle állami támogatást, szeptemberben már nem tudták a nyomdai költségeket magukra vállalni, ezért az ősszel nem jelent meg. Kiemelte: a Katedra két évtizedes fennállása során a szlovákiai magyar oktatásügyet és a pedagógustársadalmat szolgálta. Nagy veszteség lenne, ha a jövőben nem tudna talpra állni. Van remény azonban arra, hogy újra azzal az erővel induljon útjára, mint azt tette húsz évvel ezelőtt. – fogalmazott. Hodossy köszönetet mondott azoknak a pedagógusoknak, akik az elmúlt években segítették a Katedra folyóiratot, a Katedra-rendezvényeket: konferenciákat, versenyeket, kirándulásokat. Ma is nagy szükség van arra a munkára, amelyet pedagógusainknak köszönhetően a Katedra alapítvány elvégez – mondta.
Csicsay Alajos pedagógus, író, a Katedra Társaság alapító elnöke megnyitójában örömét fejezte ki, hogy a találkozóra – az előző évekhez képest – többen ellátogattak. Különösen örömteli, hogy számos fiatal kolléga ül a sorokban – mondta. Beszédében megemlékezett azokról a törekvésekről, melyek a felvidéki magyar pedagógusszervezetek, szakmai folyóiratok megjelenéséhez vezetett. Részletesen kitért a pedagógusszövetség és a Katedra folyóirat megalakulására. Véleménye szerint tudományos szaklap nélkül egyetlen szakma sem képzelhető el.
Albert Sándor előadása a szlovákiai magyar közoktatásról, annak kihívásairól és elmozdulási lehetőségeiről adott helyzetképet. A Selye János Egyetem korábbi rektora megjegyezte: a felvidéki magyar oktatásüggyel sokkal inkább politikai szinten, mintsem szakmai téren foglalkozunk. Ezt bizonyítja a hetekkel ezelőtt kirobbant rozsnyói eset is, amely óriási vihart kavart politikai szempontból, az ügy szakmai oldaláról azonban kevésbé volt szó. Rámutatott: a magyar iskolák fölött valóban viharfelhők gyülekeznek, azonban még nem késő átterelni a politikai síkról a szakmai síkra a párbeszédet. „Át kell gondolnunk, hogy mi, felvidéki magyar pedagógusok, mit szeretnénk, milyen iskolát, iskolahálózatot, jövőképet? Stratégiai elképzeléseket kell kidolgoznunk, csak így tudjuk meggyőzni a hatalmat arról, hogy érdemes a mi iskoláinkat működtetni” – vélekedett.
Albert szerint tudatosítani kell azonban azt, hogy a szlovákiai magyar közoktatás a szlovák közoktatási rendszer szerves része, tehát nem önálló rendszer. Teljes megreformálásra tehát nincs lehetőség, de a rendszeren belül több olyan probléma is kezelhető, amely a felvidéki magyar iskolákat sújtja. „Vannak olyan trendek, kitörési lehetőségek, amelyeket a szomszéd országokban és világ különböző pontjain is alkalmaznak. Ezek oktatásügyünk jövőképének formálásakor figyelembe kell venni, hiszen elrugaszkodási lehetőségeket adhat” – fogalmazott.
Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”42463,36715,30647,7947″}
