KARÁCSONY
Azt, hogy mindenki egyenlő,
a hóesés némán mondja ki:
törpe fenyőt, nagy jegenyét,
csöpp bokrot és deli fákat
tud egybesimítani.
Összefogóznak s libegnek
most is fehérben a hópihék.
Szenteste szelíd mámorában
megférnek békén, mint majd a népek,
fortyanós apók, csintalan kamaszok,
nyelves csitrik és zsémbes nénikék.
Emberkék, – kik utánunk egyre jöttök
gyolcsba bugyolálva, akár a pelyhek: –
de szép lenne, de szép,
ha a hétköznapokba is átmentenétek
Jézus szívének melegét.
Batta György, Felvidék.ma
