A csoda világába – mely a decemberi Szemle témája – Halmai Tamás rövidprózái ideális bevezetőként kínálják magukat, hiszen már itt kiderül, ezek a mesés dolgok abszolút kompatibilisek hétköznapjaink rendszerével. Marno János személyes hangvételű esszéjében inkább a rendszergazda szerepét játssza, visszavonhatatlanul mosva el a határokat: „Csodának tekintem, hogy élek, és azt is, hogy meghalok.” Radics Viktória pedig éppen egy Marno-vers apropóján töpreng a csoda természetrajzán: „…a csoda helye az, ahol a szubjektum és a világ test- és szemhatárokat átmetszve egymásba áramlanak.”
A csodaelemek Darvasi László írói világában is visszatérő vendégek, bár változó szerepkörökben – Czinki Ferenc tanulmányában ezt a jelenséget vizsgálja.
Petres Csizmadia Gabriella Berg Judit Rumini című meseregény-sorozatában a metaforikus nyelvhasználatot vizsgálja a nevek szerepének segítségével. A híres cseh képzőművésznek és filmrendezőnek, Jan Švankmajernek sem kell épp a szomszédba mennie egy kis csodáért. De hogy miért is mennek a szomszédba a Kéjek szövetségesei c. film szereplői? Csanda Máté elemzéséből többek között ez is kiderül.
A szépirodalmi blokkban Markó Béla klasszikusabb veretű versei után Forgács Miklós játékos-szerelmes verseit olvashatjuk. Szászi Zoltán merengő költeményei pedig már a végen túli dimenziókba mutatnak. Kulcsár Ferenc Számkivetett versek c. ciklusának darabjai még a költő pályája elején íródtak, ám mostanáig nem kerültek közlésre. Nagypál István fordításában pedig az áprilisi Szemléből ismerős Roberto Bolaño tér vissza.
A prózarovat Grendel Lajos készülő regényének (Úton a semmi felé) újabb részletét közli, Szávai Attila pedig novellával jelentkezik. Hizsnyai András írása egy új sorozatot indít, a „…helyettem én” címűt, melyben az ifjú tehetség különböző írók bőrébe bújik – most Louis-Ferdinand Céline álarcát használja.
Majd egy interjút olvashatunk, melyben Szalay Zoltán kollégáját, Radoslav Passiát, a Romboid folyóirat főszerkesztőjét kérdezi a szlovák irodalmi élet helyzetéről.
Végül a színház kerül terítékre. Szabó Lovas Emőke Martin McDonagh Vaknyugat c. darabjáról (Átrium Film-Színház), Soóky László pedig a Komáromi Jókai Színház Pinter-darabjáról közöl kritikát. Garajszki Margit az idei Divadelná Nitrán bemutatott Reflex (Olvadás) darabot elemzi (Szputnyik társulat). Végül Lovas Enikő ír Pintér Béla A 42. Hét c. előadásáról.
Száz Pál Potozky László elbeszéléskötetéről, Brutovszky Gabriella pedig Csobánka Zsuzsa új regényéről közöl kritikát.
Végezetül Szegedy-Maszák Zsuzsanna az idei somorjai DunArt.com művésztelepen készült képzőművészeti alkotásokat mutatja be, melyek egyben a szám illusztrációs anyagát alkotják. (szp)
Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”42657,42136,41591,41148,40841″}
