Ételt, ruhát, ajándékokat osztanak rászoruló családoknak és gyermekeknek. Az anyagi segítségnyújtáson kívül azonban az elesettek lelki ápolására is van gondjuk. Mindezt már több mint egy évtizede végzik, munkájukért nem kapnak és nem is várnak fizetséget. Most azonban ők is támogatásra szorulnak. Buzogány Katalinnal, a Kistárkányi Nagycsaládosok Egyesülete vezetőjével beszélgettünk, aki hisz abban, hogy egy civil szervezet működése is lehet pasztorációs tevékenység.
A Kistárkányi Nagycsaládosok Egyesülete nagyszabású akcióval készült karácsonyra.
Két különálló rendezvényt szervezett egyesületünk. Tartós élelmiszerekből álló adományt kaptunk a kassai érsekségi caritastól. Ez adta a gondolatot, hogy nyissunk a szociális nehézségekkel küzdő családok felé. December 26-án egyesületünk nőtagjaival összefogva babgulyást és krumplistésztát főztünk a rászorulóknak. Kaptak hozzá meleg teát és savanyú uborkát is. Csaknem százhúsz ételadagot tudtunk kiosztani ezen az akción.
Karácsony második napján pedig megtartottuk az egyesületi karácsonyi ünnepségünket. Itt szintén segítségünkre volt a caritas, pontosabban az általa szervezett cipősdoboz-akció, amit németországi gyerekek csomagoltak és adományoztak egyesületünk gyerekeinek. Ennek köszönhetően édességcsomagokat is osztottunk a gyerekeknek, amit évek óta Zsidó János esperes kezdeményezésére a féli egyházközösség plébániáin gyűjtenek. A megajándékozottak a szerető gondoskodást karácsonyi dalokkal, versekkel és betlehemes játékkal köszönték meg.
Az egyesület 1999-ben alakult, mesélne a kezdetekről?
Tizennégy évvel ezelőtt öt család összefogásával alakultunk meg a pozsonyi Nagycsaládosok Klubjának tagszervezeteként. Sajnos azonban a nagy távolság miatt nem tudtunk közös programokat szervezni, és hatékonyan együttműködni, ezért a magyarországi Nagycsaládosok Országos Egyesülete (NOE) bíztatására 2001-ben önálló szervezetként lett bejegyezve egyesületünk. A bodrogközi és ungvidéki nagycsaládosok jelentkeztek hozzánk, a tagságunk pedig évről évre nőtt. Jelenleg több mint 80 regisztrált családja van egyesületünknek, de a kedvezőtlen szociális helyzet miatt egyre kevesebben vállalnak három vagy annál több gyermeket, és ha ez nem javul, akkor azt hiszem nevet kell változtatnunk és nagycsaládosról családegyesületre kell átnevezni az egyesületet. Szomorú, mert ez egyben a magyarság fogyását is jelenti.
Az eltelt évek alatt számos rendezvényt szervezett az egyesületük. Melyek az állandó programjaik?
A régió családjai részére különböző kulturális rendezvényeket szervezünk karácsonykor, húsvétkor, anyák napján, gyereknapon, tanévzárókon, de rendszeresen szervezünk tájékoztató előadásokat elsősorban a szülők számára és számos közös kirándulást is. Ezek a rendezvények közelebb hozzák a szülőket egymáshoz, akik értékes tapasztalatokat osztanak meg egymással. Továbbá barátságok szövődnek, és a kölcsönös látogatások által közelebbről megismerik egymást a családok.
Mely szervezetekkel sikerült kialakítani együttműködési kapcsolatokat?
Együttműködünk a Karpát-medencei Családszervezetek tagjaival, vannak olyan nemzetközi táborok, ahová a mi gyermekeink is eljárnak. Így megismerhetik más országok szokásait, kultúráját. Egyesületünk is szervezett már korábban ilyen nemzetközi tábort.
Mennyiben segíti a munkájukat, hogy az idén tavasszal magyarországi kezdeményezéssel megalakult Családlánc mozgalomhoz csatlakoztak, amely valamennyi Kárpát-medencei családszervezetet össze kívánja fogni?
Számunkra a Családlánchoz való csatlakozás egy szélesre tárt kapu, mely lehetőséget nyújt a hazai és külföldi szervezetek megismeréséhez, valamint a velük való együttműködéshez. A Családlánchoz csatlakozó szervezetek különböző területeken működnek, ezért kölcsönösen gazdagíthatjuk egymást, és ez nagy lehetőség.
Hogyan lehet fenntartani és egyáltalán működtetni egy civil szervezetet anyagilag? Nemigen hallani jótékony „mecénásokról”.
Azt hiszem, minden civil szervezetnek vannak anyagi nehézségei. Mi sem vagyunk kivételek. Számunkra az egyesületi székházunk működési költségeinek előteremtése jelenti a legnagyobb feladatot. Speciálisan erre ugyanis nagyon kevés pályázat van kiírva. Csak abban reménykedhetünk, hogy tevékenységünkre felfigyelnek, és rokonszenvet váltanak ki az itt élőkben és dolgozókban, és jövedelemadójuk két százalékával megsegítenek minket.
Ön szerint melyek a szlovákiai – különösen a szlovákiai magyar – családok legnagyobb gondjai?
A családok munkanélküliséggel küzdenek, kevés a munkalehetőség. Igyekszünk lelkileg, lelkigyakorlatok szervezésével erősíteni a családokat, hogy legyen erejük a mindennapi nehézségek leküzdésére. Minden család a reménység hordozója. Hiszem, hogy egy civil szervezet működése is lehet pasztorációs tevékenység.
Hányan dolgoznak jelenleg a csapatban?
Heten vagyunk, mindannyian önkéntesként dolgozunk. Ugyanakkor nagy terveink vannak: a jövőben szeretnénk munkahelyeket teremteni, ezért várnánk azon vállalkozók ötleteit vagy felajánlásait, akik segítenének céljaink elérésében. A keleti régióban nagy szükség van újabb vállalkozások létesítésére, bővítésére és egyéb beruházásokra.
Ha valaki segíteni szeretne, hogyan teheti meg? Mire lenne a leginkább szüksége az egyesületnek?
Szükségünk lenne egy projektorra, mert a környéken nincsen se mozi, se színház. Szeretnénk filmvetítéseket rendezni elsősorban gyerekek, de felnőttek számára is, hiszen ennek is nagy közösségformáló ereje van. Bárki, aki segíteni szeretne, a buzogany.katalin@freemail.hu elektronikus címen felveheti velünk a kapcsolatot.
(A képek kattintással nagyíthatók!)
Both Hedvig/Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”13470,40806,42701,42612,41806,39006,33869″}
