A szülők azért adják a magyar iskolába gyermeküket, mert azt remélik, hogy ott megtalálja gyermekük azokat az értékeket, melyek lehetővé teszik számára, hogy boldog, a szó legszorosabb értelmében, boldog ember váljék belőle. Tarr Boldizsár nyílt levele a szülőkhöz:
Kedves szülők! Beiratkozások ideje van. Ez minden családban jelentős esemény.
Első, vagy újabb gyermekük megy iskolába. El kellett dönteniük, milyen iskolába. Meggyőződésem, hogy ezt már rég eldöntötték, már akkor, szinte természetesen, amikor megszületett. A hozzáintézett első szó, majd az általa kimondott első szavak egyértelműen meghatározzák iskolájának anyanyelvét. Minden műveltség alapja az anyanyelv tökéletes ismerete. Az anyanyelv alapos elsajátítása nélkül nehezebb megtanulni más nyelveket is. Csak az anyanyelvéhez és kultúrájához ragaszkodó ember képes megbecsülni embertársai másságát. Mindezek a tulajdonságok még inkább időszerűek, hiszen részesei és alkotói vagyunk az európai nemzetek nagy táborának.
Kedves szülők! Nem baj, ha gyermekük nehezebben olvas, csúnyábban ír, problémái vannak a számolással, netán nehezebben tanulja meg az államnyelvet. Higgyék el, ez mind kiküszöbölhető. Szeretettel, odafigyeléssel és törődéssel. Ráfigyeléssel legalább addig, amíg eljön az idő, hogy elengedjük. Nagyon fontosak a gyermekévek. Fontos, milyen pozitív élményekkel, érzésekkel gazdagodik gyermekük. Ha időben megadják neki amire szüksége van, biztos vagyok benne, hogy boldog ember válik belőle. És a boldog emberek megtalálják helyüket a világban.
Ma egyetlen iskolának sem lehet a célja, hogy a tanuló osztályt ismételjen. Mert látjuk és látnunk kell, hogy a gyöngébb képességű tanulóinkból is kitűnő szakemberek válhatnak, felelős szülők és felelős emberek lehetnek belőlük. Nem vehetjük el egyetlen tanulótól sem a lehetőséget! Mert az élet egy ajándék, az élet egy lehetőség. Minden a családban dől el! Természetesen a pedagógusokon is múlik, tudják-e jó irányba terelni az esetleges eltévedőket, vagy kudarcot vallanak. A szülők azért adják a magyar iskolába gyermeküket, mert azt remélik, hogy ott megtalálja gyermekük azokat az értékeket, melyek lehetővé teszik számára, hogy boldog, a szó legszorosabb értelmében, boldog ember váljék belőle. Nem vehetjük el a szülők hitét! Nagy kihívás ez minden pedagógus számára. Megtalálni azokat a módszereket, amelyek még a leggyengébb tanulónál is célravezetők lehetnek. Minden tanulónk szerezzen alapiskolai végzettséget az alapiskolában! Nem lehet más a cél!
Az iskola ne /csak/ oktatóintézmény legyen, bár tudom, hogy most ezt szeretnék törvényekkel és rendeletekkel megerősíteni. (Az iskola az szerint kapná majd a normatívát, milyen eredményeket ér el pl. a „Tesztelésekben”.) Az iskola elsősorban nevelő intézmény kell, hogy legyen, mert nekünk nem tantárgyat kell/ene/ tanítanunk iskoláinkban, hanem a gyereket. Az ilyen iskolában sokkal többet kap a tanuló. Megtanulja, hogyan kell önműveléssel, kényszer nélkül ismereteket szerezni. És még valami, ami szerintem a legfontosabb: növeljük önbizalmát, elhitetjük vele, hogy jó valamiben, és ha ő maga is ezt elhiszi – minél korábban – akkor biztosan boldog, kiegyensúlyozott, céljaitól, hitétől el nem téríthető felnőtt válik belőle. Iskoláinknak a jövőben is ezen az úton kell/ene/ haladnia!
Ma egyetlen intézmény sem engedheti meg, hogy bizalmatlanságot „közvetítsen” a szülők és a külvilág felé. Mert lehet felelőtlenül végezni a munkát, de akkor annak az intézménynek befellegzett. Ma nem kevés támadás éri az oktatási intézményeket. A szülők már ügyvéddel is védetik gyermekeiket, belső és külső támadások egyaránt jelen vannak intézményeinkben. Félreértés ne essék, egyetlen intézmény sem állíthatja magáról, hogy mindig neki van igaza. De ha ezt közösen – szülő, pedagógus, iskolavezető, gyermek és netán fenntartó – nem tudják helyben megbeszélni, megtalálni a megoldást, akkor ott valami nem működik. Tudatosítani kell, hogy megváltozott a világ. Kibővült a munkaerő piac, hála istennek. Tanulóink csak akkor tudnak majd versenyezni a közös Európában, ha színvonalas és használható ismereteket szereznek és életük végéig való tanulásra ösztönözzük őket. De vigyázat: vannak értékek, melyek örök értékűek: tisztesség, igazságosság, szeretet, a másság elfogadása, esélyegyenlőség, a múlt értékeinek tisztelete, keresztény, keresztyén értékek átadása. Ehhez pedig ki más, ha nem a szülő és a tanító adja az elsődleges mintát.
Az iskolának, a magyar iskolának, óriási nagy a felelőssége. Felelősek vagyunk minden gyermekért, felelősek vagyunk iskolánk jövőjéért, felelősek vagyunk községünkért, felelősek vagyunk régiónkért, felelősek vagyunk hazánkért, felelősek vagyunk magyarságunkért. Ezt mindenkinek tudatosítania kell!
A pedagógia nem tudomány, csak szeretni kell a gyereket! Ilyen egyszerű!
De jó lenne, ha minden magyar gyermek megtapasztalhatná, hogy Petőfisnek, Czuczorosnak, Stampaysnak, Csongrádysnak, Adysnak, Majthényisnak… lenni büszkeség és felemelő érzés! Ezért is teszem a dolgomat. Most csak „távúton”, akár ezzel a buzdító írással is. Nem vagyok egyedül. Sokan vagyunk. És talán elegen is. Évről-évre ezt tapasztaljuk a beiratkozásoknál is. Biztos vagyok benne, hogy az idén sem lesz másképp. Az iskolák, a magyar iskolák várják az új tanulókat! Itt vannak és készen állnak! 2014-ben is!
Kedves szülők, most Önökön múlik!
Első, vagy újabb gyermekük megy iskolába. El kellett dönteniük, milyen iskolába. Meggyőződésem, hogy ezt már rég eldöntötték, már akkor, szinte természetesen, amikor megszületett. A hozzáintézett első szó, majd az általa kimondott első szavak egyértelműen meghatározzák iskolájának anyanyelvét. Minden műveltség alapja az anyanyelv tökéletes ismerete. Az anyanyelv alapos elsajátítása nélkül nehezebb megtanulni más nyelveket is. Csak az anyanyelvéhez és kultúrájához ragaszkodó ember képes megbecsülni embertársai másságát. Mindezek a tulajdonságok még inkább időszerűek, hiszen részesei és alkotói vagyunk az európai nemzetek nagy táborának.
Kedves szülők! Nem baj, ha gyermekük nehezebben olvas, csúnyábban ír, problémái vannak a számolással, netán nehezebben tanulja meg az államnyelvet. Higgyék el, ez mind kiküszöbölhető. Szeretettel, odafigyeléssel és törődéssel. Ráfigyeléssel legalább addig, amíg eljön az idő, hogy elengedjük. Nagyon fontosak a gyermekévek. Fontos, milyen pozitív élményekkel, érzésekkel gazdagodik gyermekük. Ha időben megadják neki amire szüksége van, biztos vagyok benne, hogy boldog ember válik belőle. És a boldog emberek megtalálják helyüket a világban.
Ma egyetlen iskolának sem lehet a célja, hogy a tanuló osztályt ismételjen. Mert látjuk és látnunk kell, hogy a gyöngébb képességű tanulóinkból is kitűnő szakemberek válhatnak, felelős szülők és felelős emberek lehetnek belőlük. Nem vehetjük el egyetlen tanulótól sem a lehetőséget! Mert az élet egy ajándék, az élet egy lehetőség. Minden a családban dől el! Természetesen a pedagógusokon is múlik, tudják-e jó irányba terelni az esetleges eltévedőket, vagy kudarcot vallanak. A szülők azért adják a magyar iskolába gyermeküket, mert azt remélik, hogy ott megtalálja gyermekük azokat az értékeket, melyek lehetővé teszik számára, hogy boldog, a szó legszorosabb értelmében, boldog ember váljék belőle. Nem vehetjük el a szülők hitét! Nagy kihívás ez minden pedagógus számára. Megtalálni azokat a módszereket, amelyek még a leggyengébb tanulónál is célravezetők lehetnek. Minden tanulónk szerezzen alapiskolai végzettséget az alapiskolában! Nem lehet más a cél!
Az iskola ne /csak/ oktatóintézmény legyen, bár tudom, hogy most ezt szeretnék törvényekkel és rendeletekkel megerősíteni. (Az iskola az szerint kapná majd a normatívát, milyen eredményeket ér el pl. a „Tesztelésekben”.) Az iskola elsősorban nevelő intézmény kell, hogy legyen, mert nekünk nem tantárgyat kell/ene/ tanítanunk iskoláinkban, hanem a gyereket. Az ilyen iskolában sokkal többet kap a tanuló. Megtanulja, hogyan kell önműveléssel, kényszer nélkül ismereteket szerezni. És még valami, ami szerintem a legfontosabb: növeljük önbizalmát, elhitetjük vele, hogy jó valamiben, és ha ő maga is ezt elhiszi – minél korábban – akkor biztosan boldog, kiegyensúlyozott, céljaitól, hitétől el nem téríthető felnőtt válik belőle. Iskoláinknak a jövőben is ezen az úton kell/ene/ haladnia!
Ma egyetlen intézmény sem engedheti meg, hogy bizalmatlanságot „közvetítsen” a szülők és a külvilág felé. Mert lehet felelőtlenül végezni a munkát, de akkor annak az intézménynek befellegzett. Ma nem kevés támadás éri az oktatási intézményeket. A szülők már ügyvéddel is védetik gyermekeiket, belső és külső támadások egyaránt jelen vannak intézményeinkben. Félreértés ne essék, egyetlen intézmény sem állíthatja magáról, hogy mindig neki van igaza. De ha ezt közösen – szülő, pedagógus, iskolavezető, gyermek és netán fenntartó – nem tudják helyben megbeszélni, megtalálni a megoldást, akkor ott valami nem működik. Tudatosítani kell, hogy megváltozott a világ. Kibővült a munkaerő piac, hála istennek. Tanulóink csak akkor tudnak majd versenyezni a közös Európában, ha színvonalas és használható ismereteket szereznek és életük végéig való tanulásra ösztönözzük őket. De vigyázat: vannak értékek, melyek örök értékűek: tisztesség, igazságosság, szeretet, a másság elfogadása, esélyegyenlőség, a múlt értékeinek tisztelete, keresztény, keresztyén értékek átadása. Ehhez pedig ki más, ha nem a szülő és a tanító adja az elsődleges mintát.
Az iskolának, a magyar iskolának, óriási nagy a felelőssége. Felelősek vagyunk minden gyermekért, felelősek vagyunk iskolánk jövőjéért, felelősek vagyunk községünkért, felelősek vagyunk régiónkért, felelősek vagyunk hazánkért, felelősek vagyunk magyarságunkért. Ezt mindenkinek tudatosítania kell!
A pedagógia nem tudomány, csak szeretni kell a gyereket! Ilyen egyszerű!
De jó lenne, ha minden magyar gyermek megtapasztalhatná, hogy Petőfisnek, Czuczorosnak, Stampaysnak, Csongrádysnak, Adysnak, Majthényisnak… lenni büszkeség és felemelő érzés! Ezért is teszem a dolgomat. Most csak „távúton”, akár ezzel a buzdító írással is. Nem vagyok egyedül. Sokan vagyunk. És talán elegen is. Évről-évre ezt tapasztaljuk a beiratkozásoknál is. Biztos vagyok benne, hogy az idén sem lesz másképp. Az iskolák, a magyar iskolák várják az új tanulókat! Itt vannak és készen állnak! 2014-ben is!
Kedves szülők, most Önökön múlik!
Tarr Boldizsár, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”43587″}
