Losonc magyarságának kultuszteremtő egyénisége 1769. március 14-én született. A 19. század végén, pontosabban l890. júliusában a Losoncz és Vidéke c. hetilap tette közzé a helybeli főgimnázium tanulójának, Kovács Ernőnek a Madách-emlékügyi bizottság pályázatára írott “Kármán József élete és irodalmi működése” c. dolgozatát, amelyben ráirányította a figyelmet a helyi szinten már gyakorlatilag elfelejtett, fiatalon elhunyt íróra: „…. ha Kármánt nem gyászolta is saját kora érdemeihez méltóan, annál nagyobb kötelezettség vár a hálás utódokra; annál inkább kell törekednünk emlékét külső jegyek által is megörökíteni. Városunk társadalmi tekintetben már szolgált egy csekélységgel Kármán emlékének, midőn a kebelében létesült Irodalmi és sajtó részvénytársaságot róla nevezte el, nem különben legelső tanintézetünk éppen e pályamű kitűzésével bölcsen odahatott, hogy legalább mi, a tanuló-ifjúság, tüzetesebben tanulmányozzuk őt s megismerkedjünk vele s üdvös működésével.” – olvashatjuk többek közötte.
A szerkesztőség aligha sejtette, hogy egy kultuszt indít el, Kármán kultuszát, amely azóta tart. Olyannyira, hogy a losonci református templom kertjében található emlékművének március 15-i megkoszorúzása nemcsak az előtte való tisztelet, de a szabadságharc emlékhelye is. Hozzátéve, hogy nem egészen alaptalanul, mert az 1944-ben lerombolt 1848-as emlékmű pár méterre állt a jelenlegi Kármán-emlékműtől. Egykor a nevét viselte pl. . „Kármán József Irodalmi és Kulturális Társaság”, a református állami gimnázium Kármán Önképzőköre majd maga az iskola is Magyar Királyi Állami Kármán József Gimnázium, a mai Kármán József Színház, az 1969-től folyamatosan megrendezett Kármán József Irodalmi és Kulturális Napok, a mai Kármán József Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola stb.
Kármán József a szentimentalizmus irányzatának első képviselője, író, költő. Édesapja id. Kármán József (1738 – 1795), református püspök, a losonci református egyház papja, később esperese volt. Tanulmányait Losoncon kezdte el majd 1785-ben Pestre ment jogot hallgatni. Innen 1788-ban Bécsbe került, ahol a megélhetését tudósításokból és tanításból biztosította. Itt ismerkedett meg a nála 5-6 évvel idősebb Markovics grófnéval, akiben az irodalomtörténészek a legjelentősebb alkotásának, a Fanni hagyományainak ihletőjét gyanítják. Vizsgáit Pozsonyban tette le, ahonnan Pestre került, ahol ügyvédként dolgozott.
Belépett szabadkőműves páholyba is, aktív társadalmi életet élt. Megérintették a nemzeti érzéseket előtérbe helyező eszmék, az akkortájt kibontakozó ifjúsági mozgalom egyik jelentős egyéniségévé vált.
Szoros kapcsolatban állt a Ráday-, Beleznay- és Podmaniczky-családokkal. Ez is közrejátszott abban, hogy 1792-ben gróf Ráday Pál mellett az első budai színjátszó társaság igazgatója lett. Elsőként állapította meg „Pestet irodalmi központtá kell tenni”. E célból 1794 elején Schedius Lajossal, a pesti egyetem esztétika-tanárával és Pajor Gáspár orvossal együttműködve jelentette meg az Uránia c. irodalmi folyóiratot. A maga színvonalú lap nem nyerte meg a korabeli közönség tetszését, kevés előfizetője volt, annak ellenére, hogy a korában szokatlan módon célul tűzte ki a nők megnyerését is. Támogatói közül gróf Beleznay Miklósnét és egy ismeretlent jegyez az irodalomtörténet. Csak három kötete jelent meg, ennek ellenére irodalomtörténeti jelentőségű. Ebben az érdektelenség mellett valószínűleg a ekkortájt kialakuló betegsége is közrejátszott.
Édesapja halála után, 1795 tavaszán visszatért Losoncra, ahol néhány hónappal később, 26 éves korában máig nem tisztázott körülmények között meghalt.
Munkái közül a legismertebb a Fanni hagyományai c. kisregény, amely a magyar irodalom első lélektani regénye. A művet Szabó Magda átiratában a losonci színjátszók is többször bemutatták. Kevésbé ismert munkái közé tartozik az „Az új házas leveleik“ valamint „A módi“ c. szatírája és a „Fejveszteség“ c. történeti regénytöredéke.
A Fanni hagyományai mellett talán a legértékesebb értekezése „A nemzet csinosodása“, amelyben az írói célkitűzéseit foglalta össze.
Losonci emlékhelyei közül az egykori szülőházát kell megemlíteni, amely a ma róla elnevezett utcában, a „Dvor u Jozefa” vendéglő helyén állt. Homlokzatán 1896. május 25-én helyeztek el egy márvány emléktáblát az „E házban született Kármán József, magyar író 1769. márczius 18-án” szöveggel. Az épületet 1926-ban bontották le. Helyén dr. Székács István ügyvéd építette fel a máig fennmaradt épületet, amelyen kijavítva az eredeti táblát is elhelyezte. Ezt azután 1945-ben eltávolították, a ma látható, kétnyelvű fekete márványtáblát 1969. március 21-én, Kármán József születésének 200. évfordulóján helyezték el az épület falán.
A Kármán-emlékművet eredetileg a mai Kármán József Magyar Tannyelvű Alapiskola és Óvoda előtti ligetben avatták fel. Elkészítését az 1891. március 15-én megalakult „Kármán-emlékügyi bizottság” vállalta fel, melynek elnöke Gresits Miksa, a losonci főgimnázium igazgatója, jegyzője pedig Ambrus Mór, tanár lett.
A megvalósítás közel 5 évet igényelt. Felavatására1896. május 25-én került sor. Az ünnepségen jelen volt Kármán Lajos, család élő tagja, dr. Ponori Thewrewk Emil (a Magyar Tudományos Akadémia tagja), akadémiai tag, dr. Hegedűs István egyetemi tanár (Kisfaludy Társaság képviselője), a helyi származású Jeszenszky Danó, költő (a Petőfi-társaság képviseletében). Az emlékművet a „közkegyeletnek” Gresits Miksa, az emlékbizottság elnöke, a gimnázium igazgatója adta át.
Az emlékművet 1948-ban eltávolították innen és a református templom kertjébe száműzték. Helyére a máig ott lévő, az elesett szovjet hősök emlékműve került. Újra felavatására majd 30 évet kellet várni. Winkler Oszkár építész és Szabó Gyula festőművész javaslatára a „Kármán József Irodalmi, Művelődési és Művészeti Kör” tagjainak aktív közreműködésével 1969-ben állították fel a jelenlegi helyén
Sírját a bevezetőben említést nyert esemény után csak nagy valószínűséggel azonosították Az obeliszket a feltételezett halálának évfordulóján 1897. június 3-án avatta fel a Kármán-emlékbizottság az akkori református temetőben (ma a köztemető része), amikor a tiszteletére „újratemetést” rendeztek. A gyászmenet a Kármán-emlékoszloptól indult el, amelyen a főgimnázium és tanítóképző intézet tanári kara és diákjai, valamint a város vezetése és polgárai vettek részt. A sírkőre az emlékbizottság helyezett koszorút, a polgárok nevében pedig Jeszenák Rafaelné úrnő. Ünnepi beszédet ismét Gresits Miksa főgimnáziumi igazgató mondott.
Eredeti szövege: „Itt nyugszik Kármán József magyar író született 1769. márczius 16-án meghalt 1795. június 3-án”. A síremlékre 1990. október 31-én a Losonci Református Egyház fennállásának 400-ik évében a salgótarjáni Nógrád-megyei Levéltár eszmei és anyagi támogatásával helyezte el az alábbi szövegű fémtáblát: „Kármán András a losonci református gimnázium rektora (1731-1760) és fiai ifj. Kármán András rektor (1763-1770) id. Kármán József (*1738 +1795) ref. püspök emlékére. A losonci református gyülekezet és a Nógrád megyei levéltár 1990. október 31.”. A városban ekkor kapta meg ismét Kármán nevét az utca, ahol szülőháza állt.
Puntigán József, Felvidék.ma
