Nem szokatlan, sőt egyenesen kívánandó ténnyé vált az elmúlt közel fél évszázadban, hogy ha farsang farka, akkor Ipolynyéken színdarab bemutató. Nem volt ez másképpen március első szombatján és vasárnapján sem.
A Csemadok Ipolynyéki Alapszervezetének Mics Károly Színjátszó Csoportja bemutatóra tűzte Hunyady Sándor A három Sárkány című vígjátékát két felvonásban és öt képben. Az előadást a két nap alatt közel kilencszázan tekintették meg, amit a profi színházak is megirigyelhetnek az amatőr társulattól.
A csoport az elmúlt években fokozatosan ment át a generációváltás folyamatán, de ez szinte semmit nem változtatott azon a tényen, hogy valamilyen csoda folytán Ipolynyéken a jó amatőr színészek úgy teremnek, mint réten a fű. Mi sem igazolja ezt jobban, mint az a tény, hogy szinte az ismeretlenségből tűnnek fel újabb és újabb arcok, akikről egytől-egyig kiderül, hogy titokban hordozzák magukban a színjátszás isteni deszkáján való rohangálásának génjeit.
,,Ott van ni, a bestia”- kezdődik sokat sejtetően a darab, s ha valaki ezt követően azt gondolja, hogy berepülnek a sárkányok a színpadra, és mindenkit szénné égetnek, hát csalódniuk kell. Ennek ellenére mindjárt az elején kiderül, hogy a sárkányok valójában a nénikék egy csoportja, akik „rabszolgasorban” vagy jobban mondva inkább gyámság alatt tartják szegény özvegy férfitestvérüket, aki ezt a sorsot megunva alaposan fenekére néz a családi pénztárcának, miután Pestre megy kicsapongó életet élő fia megmentésére.
A megmentőből aztán megmentett lesz, mint ahogyan ezt már megszoktuk a múlt évszázad harmincas éveiben játszódó magyar népszínművekből. A színen persze rögtön, szinte rendeltetésszerűen feltűnik egy színésznő, aki alaposan felkavarja az indulatokat és az érzelmeket egyaránt.
Az idősebb és ifjabb Csaholyi Balázs, apa és fia szerepében pazar játékot nyújtó Gömöry Lóránt és Cseri Gábor jó választás volt a rendező Balík Judit részéről, hiszen mindvégig következetesen tartották magukat az általuk nagyon jól megformált karakterhez. Nem különben jó érzékkel esett a választás a három sárkányra, Zsófiára, Júliára és Katalinra is, akiket Baráth Petra, Zolnay Lilla és Lukács Anita alakított, s akik hármasából már a darab első perceiben egyértelműen kirajzolódott a sárkányok közti hatalommegosztás csapásiránya, a ,,fő” sárkányt megtestesítő Zsófia nénike (Baráth Petra) személyében.
Bár Süsü, a sárkány megálmodója óta tudjuk, hogy a sárkány ellen sárkányfű a megoldás, mégis tudomásul kellett vennünk a darab második felében, hogy a Tatár Anna színésznőt játszó Nagy Annamária egyéb zseniális megoldásokat is kieszelt a sárkányok megszelídítésére, ami nem más, mint az őszinte, egyenes, női praktikáktól mentes párbeszéd. Ez az őszinte szeretet, ami világszabadalomként is kiválóan alkalmazható lenne, mert ettől a sárkányok tüze elhamvad, a férfiúi szív pedig lángra lobban.
Valljuk meg, ez a gyújtás-oltás elmélet igazából alapjaiban rengethetné meg a fizika mai állását. Örömmel láttuk Feri bácsi szerepében, ha éppen csak néhány mondat erejéig is, a zseniális színészi képességeit megcsillantó Gyurász Flórián ismételt feltűnését a világot jelentő deszkákon. A szöveg azonban nem enged, és a tisztes visszavonulás lehetősége így is megadatik a múltban felejthetetlen alakításokat nyújtó egyéniségnek.
Kiváló érzékkel tapintott rá a rendező a fiatal tehetség, Pobori Tamás által alakított doktor Kempelen jellemére is, hiszen mindvégig ott maradt a dolgok történésének közelében mintegy sárkányfelügyelőként, óva intve a három sárkányt bizonyos rossz lépések megtételétől.
Pobori Tamás sem tagadhatja le a családi gének megöröklését, ami a színjátszást illeti, hiszen volt alkalma tanulnia édesapjától, aki szintén hosszú évekig állt a színjátszó csoport szolgálatában.
Üde színfoltja volt a darabnak a Gömöry Eszter által megformált Ida szerepének előtérbe helyezése a mű kicsúcsosodása előtt, melyben véleményem szerint elfért volna az elkezdett Petőfi vers teljes szövege is, melynek már az első sorai hallatán borsódzott a néző háta a szépségtől. Drámaian hatott egy ifjú tehetség kibontakozása a család előtt, mely végül is befogadta a színésznői pályától megcsömörlő Tatát Annát.
Az elmúlt években már jó néhányszor megcsillogtatta tehetségét a Kitty szerepét játszó Oroszlány Enikő, és a kevés lehetőség ellenére, most is ízelítőt kaphattunk abból, hogy rá számíthatunk, számítanunk kell az elkövetkező évek főszerepeiben is.
Természetesen köszönet jár azoknak a szintén tehetséges fiataloknak, Tóth Dórának, Petrezsél Attilának, Pobori Mátyásnak, Szabó Laurának, Belá Ramónának és Fekete Dánielnek is, akik most pusztán egy-egy epizódszerep erejéig kaptak csak lehetőséget, de látható, hogy a jövő ipolynyéki színészgenerációjának ők lesznek a gerincei az elkövetkező évtizedekben.
A darabban való közreműködésért köszönet jár Zsigmond Gábor díszlettervezőnek és világosítónak, Balázs Ottó zenei technikusnak és hangosítónak, valamint Nagy Teréznek, aki az elmúlt évek szerepei után, most súgóként segített sikerre vinni a darabot.
Végül köszönjük meg Balík Juditnak a kiváló rendezést, hiszen nem könnyű feladata a mai rendezőknek ebben a zaklatott világban, hogy hónapokon keresztül fegyelmezetten és végeredményként eredményesen egybe tud tartani egy csapatot. Ők azok, akik tovább viszik, tovább örökítik azt a nagyszerű és csodálatos dolgot, amit mi amatőr színjátszásként datálunk a Csemadok ipolynyéki alapszervezetének dicső történetében.
Köszönjük az előadást, az élményt és reméljük, várjuk a folytatást!
Hrubík Béla, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”43827,41264,37946,32109,22638″}
