A Csengettyű Kórus, melyet Homolya Éva tanár 45 éve alapított, méltó módon ünnepelte meg létrejöttének évfordulóját a kassai Művészetek Házában március 29-én, szombaton. Ez az együttes a Márai Sándor Magyar Nyelvű Gimnázium és Alapiskola mellett működik.
A jubiláló kórus Kocsár Miklós: Psallite Deo művével köszöntötte a közönséget, melyet orgonakísérettel adták elő.
A közönség soraiban üdvözölték Czimbalmosné Molnár Éva főkonzult, Richard Raši főpolgármestert, Orémus Zoltán református főesperest, valamint Takács Dénes atyát.
Majd a Havasi József karnagy által vezetett Csermely kórus lépett föl három számmal. Havasi apró ajándékkal kedveskedett a Csengettyű három vezetőjének, Kekeňák Szilviának, Ferencei Andreának és Velkey Máriának. Őket a Voces Énekegyüttes követte. Zongorán Kaputa Alica és nagybőgőn Bodnár Attila kísérte az egyik számot. Ennek a kórusnak tagjai is a Csengettyűben ismerkedtek meg a kóruséneklés csínjával-bínjával.
A fiatal Homolya András jópofa előadása után a Csengettyű Leánykara következett Kekeňák Szilvia és Ferencei Andrea vezetésével. A közönség vastapssal köszönte meg fellépésüket.
Dr. Szabó Szabolcs a Komlói Pedagógus Kamarakórus élén lépett föl. Ők a következő napon a református templomban is szerepeltek az istentisztelet végén.
A Kicsinyek Kórusa Velkey Mária vezetésével a szünet után következett. Népdalfeldolgozásokat adtak elő.
Czábóczky Szabolcs, idén érettségiző diák Dsida Jenő Psalmus Hungaricusát szavalta.
Őt követte a Nosztalgia Kórus. Azok énekeltek együtt, akik valamikor ennek a kórusnak voltak a tagjai a jelenlegiekkel. Magyar szerzők műveit énekelték.
Majd a Csengettyű és a Leánykar együtt lépett föl négy énekszámmal. Végül meg az Egyesített Karok három énekszámot (Ismeretlen szerző: Kék ibolyácska, Orazio Vecchi: Néked zeng, Karai József: Áradj zene!) adtak elő. Ebben mindenki együtt énekelt.) Az est folyamán Kodály Zoltán, Bárdos Lajos, Farkas Ferenc, Karai József, Kocsár Miklós, Szokolay Sándor kompozíciói mellett Palestrina, Purcell, Durante, Friderici, Mendelssohn-Bartholdy, Rachmanyinov és Hairston muvei csendültek föl.
Csurkó Éva igazgató méltatta az iskola kórusát, amely három pilléren nyugszik. Az első a zene és az ének. Érdemük, hogy kortárs szerzők műveit adják elő. Nemcsak maguk örömére muzsikálnak, hanem másoknak is át akarják adni azt. A második pillér a három kórusvezető, akik az iskola szerencséje. Ezért a Jóistennek mond köszönetet. A harmadik, az éneklés szeretete és a közös célok.
Tankó Albert, a Szülők Szövetségének elnöke röviden köszönetet mondott a kórus vezetőinek.
A Csemadok és a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társasága elismerő oklevelét is átadták. Stirber Lajos Kodályt idézte: „Az ének megszépíti az életet, az éneklők másokét is.”
Homolya Éva, énekkar-alapító felidézte a kórus történetének néhány epizódját. Friedrich Nietzsche idézettel kezdte. “Zene nélkül az élet tévedés volna.” Ahol a szavak elnémulnak, ott kezdodik a zene. Claude Debussyt idézte: “A zene szent! A zene az Úristen legszentebb, leghatékonyabb, legszebb produktuma.” Ezt John Lennon idézettel toldotta meg: “Isten azért teremtette a zenét, hogy szavak nélkül tudjunk imádkozni.” Homoly Éva a Csengettyű első pécsi templomi szereplését is felidézte. A határon hazafelé mindenkinek átnézték az utolsó fehérneműjét is, mert állítólag szennyirodalmat csempésznek be. Németországban nem mehettek be a városokba. Berlinben csak a boltokba mehettek. Első zsolnai útjuk is emlékezetes maradt, ahol szlovák közegben mérettettek meg sikeresen. Kolozsvári utazásuk alkalmával a határon fegyvert kerestek náluk. Egy alkalommal valamilyen arborétumban elrejtőzve, láthatatlanul énekeltek. Ez is maradandó emlék. A szülőket arra kérte, meséljék el emlékeiket gyermekeiknek, unokáiknak.
Férjét, Homolya Ferencet is elismerésben részesítették, aki köszönetet mondott. Szűkszavúságát azzal indokolta, hogy nem a szavak embere. Megítélése szerint, a kórus haszna, hogy soha sem fognak elfelejteni énekelni. A végén behozták a születésnapi tortát is.
A több mint három órát tartó műsorról csak a legmagasabb elismerés hangján szólhatunk. Sajnáljuk azonban, hogy kevés kassai jött el. Úgy látszik a fellépés népszerűsítése nem sikerült kellő mértékben. A nézőtér látszólag tele volt. De annak felét a fellépő kórusok foglalták el. Így a műsor szinte az iskola falai között maradt. Pedig annak fennmaradását is szolgálhatta volna, ha erre nagyobb súlyt fektetnek.
Az egykori és jelenlegi kórustagok számára ezután ünnepi fogadást adtak, ahol a krónikákat lapozgatva felidézték közös élményeiket.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”39270,43277,39935″}
