Valamikor réges-régen, így nevezték azokat a ponyván árult kiadványokat, melyek a gyógynövények hasznát ismertették. Ezek számos betegségre kínáltak enyhülést. Leírták a „füveket” és használatukat. Márai leleménye az enyhet, vigaszt nyújtó gondolatokat társítsa a gyógynövényekkel. Így születtek meg egymondatos filozófiái, melyek sokakat rabul ejtettek.
A kassai Thália Színházban április 10-én a Költészet Napja ünnepe alkalmából, a gazdag programot kínáló nap záróakkordjaként 19 órakor a Gyulai Várszínház előadásában Füves Könyvek – Az élet nagy kérdései c. előadást tekinthette meg a közönség. Ezt a csemegét a kassai színház, Magyarország főkonzulátusa és a Magyar Művészeti Akadémia támogatta, szervezte.
Dunai Tamás színművész, Binder Károly zongoraművész és Barkóczi Beáta táncos jelent meg a világot jelentő deszkákon. Vagyis egy karosszékben ülő férfi, egy zongorista és egy táncoló odaliszk hármasa emberi szóba, zenébe és táncba ötvözte három magyar gondolkodó üzeneteit, akiket Gedeon József rendezett egységgé. Két óra tömör idézetsort hallott a közönség. Az ember szinte beleszédült ebbe a gondolatgazdag magyar őserdőbe. Egy idő után már képtelen befogadni és feldolgozni ilyen sűrítményt. A néző, vagy inkább a hallgató mindig meglepődve, ám megelégedéssel döbben rá, szellemi nagyjainkat nem lehet teljességében megismerni. Akármennyit olvas is az ember, mindig akad olyan gondolat, mely előtte ismeretlen volt, vagy ha nem is, újszerűen termékenyíti meg gondolkodását. Áradtak tehát, részegen csapongtak a tobzódó gondolatok, sokunk hullámhosszán. Velük szárnyaltunk, emelkedtünk, reméltünk, vagy kétségekben süllyedve vergődtünk.
Ennek a műsornak eredetileg a Ladics-ház udvara adott otthont, ahol a felolvasó színházi sorozat felcsendült
. Ezt több mint tíz éve kezdeményeztek a Gyulai Várszínházon belül. Évente olyan szerzők műveit adták elő, akik nem dramatizált formában írták le gondolataikat a keserű XX. században. Márai Sándor, Simonyi Imre, Weöres Sándor, Krúdy Gyula, Hamvas Béla egy-egy könyve került középpontba. Ennek keretében Binder Károly zongoraművészt és Helyey László színművészt kérték föl egy rendhagyó est létrehozására. A közös tépelődés eredményeként, arra az érdekes elhatározásra jutottak, hogy a letűnt század három nagy lángelméjének: Márai Sándor kassai születésű írónak, Hamvas Béla eperjesi születésű filozófus-esztétának és Weöres Sándor költőnek lényeges gondolataiból készítenek egy válogatást Füves könyvek címmel. Helyey korai halála után Dunai Tamás vette át szerepét.
Az emigráns Márait kiebrudalták a magyar irodalomból, Hamvast elhallgatták, a játékosan filozófikus Wöeres viszont jelen maradt a magyar irodalomban. Rideg Zsófia dramaturg gereblyézte össze azokat a gondolatokat, amelyek arról vallanak, hogy ez a hármas miként vélekedett világunk nagy dolgairól. Rokon gondolatokat fogalmaztak meg? Ezt a nézőnek, vagy pontosabban a hallgatónak kell eldöntenie. Mindhárman a Lényegről törekedtek beszélni. Egy különös, kiismerhetetlenül megbízhatatlan lényt, az embert – aki fölött az Ég terebélyesedik s alatta a Föld – vették górcső alá. Ennek két létformájáról: a nőről és férfiról, virágokról, fákról, a rajtuk csipogó madarakról, világunk ellentmondásairól, öncélú állam- és önfeláldozó hazaszeretetről, ördögökről és a halál angyalairól, a sárgarépa erényeiről és a séta lényegéről szólt az előadás… Hagyományt, vallást, bölcseletet, a művészetet és az életet sűrített színpadi szuggesztióvá. A Szent Tudás az emberiség feltételezett, ám soha nem létező egységes, aranykori ősi szellemi hagyományát villantották föl a kergetőző gondolatok, amelyek a vallások és a népek „szent” könyveiben univerzálisan jelen vannak. Ezeket Hamvas egységesíteni szerette volna.
Nincs mellébeszélés, lila köd, miden szinte matematikai, “professzori” pontossággal hangzik el, megmérettetve a mindennapok súlya alatt. Mindehhez Márai Füveskönyvét, Ég és Földjét, vagyis egyperces filozófiáit, Hamvas A babérligetkönyvét, Scientia Sacráját, valamint Patmoszát és Weöres Sándor A teljesség felé c. kötetét használták vezérfonalul.
Miről esik szó ebben a tobzódó eladásban? Felsorolhatatlan gazdagságról. Kikötőről, tengerről, fülemüléről, időről, szeretetről, évszakokról, szimbólumokról, reménytelenségről, poggyászról, a zongora megnyugtató futamairól, időről, zenéről, táncról, szóról, kopernikuszi fordulatról, a Nap forróságáról, hegyekről, illatokról, arszlánról, a kiteljesítő királyról, a női puha melegségéról, pénzről, Dante paradicsomáról, madárhangról, fülemüléről, Isten tenyeréről, rivaldáról, tavaszi mezőkről, halálról… A teljes működésről, tudásról, bölcsességről, szeretetről, jóságról, boldogságról és öröklétről, hatalomról!
„Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatos rendjén való és egyszerű! – vallotta Márai – Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem.”
Sok volt-e ez az előadás, vagy kevés? Döntsön az örök igazságokról a halandó néző: Isten kegyelmezzen neki!
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
