Szent György napján, április 24-én, Halász György könyvbemutatóját tartotta a Thália Színház előadói termében. Kötete a kassai Szent Rozália-temető sírjait dolgozta föl. Az A4-es formátumú, 508 oldalas kötet 432 személy sírját írja le és színes fényképeken dokumentálja. Ahol mód van rá, az illető fényképét és aláírását is közli.
Jarábik Gabriella, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma igazgatója köszöntötte a megjelenteket két nyelven. Bemutatta Zsemlye Máriát, a Hagyományok és Értékek Polgári Társulás elnökét, akivel együtt, támogatókkal és rengeteg munkával sikerült ezt a gyönyörű könyvet kiadni. Külön megköszönte a szerzőnek és egész családjának a rengeteg munkát, mely öt éven át tartott. A szerző embert próbáló örökségvédelmi feladatot vállalt, ami az egész szlovákiai magyarság ügye és az általa vezetett múzeum dolga. Ez a szlovák kormányhivatalnak, múzeumuknak és a Társulásnak köszönhető.
Kristina Márkušová, a Kerületi Műemlékvédelmi Hivatal igazgatója magyarul kezdte a kötet bemutatását, majd szlovákul folytatta. Hosszú története van ennek a könyvnek, melynek gondolata már a 90-es években felvetődött. Örömét fejezte ki, hogy ez szép és fontos könyv végül megjelent. Bevezető része a Rozáliára vonatkozó történelmi adatokat közli, közöttük olyanokat is, melyek eddig nem publikálták. Mivel a temető kulturális nemzeti műemlék, igyekeznek azt védeni. Majd a műemlékvédelmi törvény hiányosságaira mutatott rá. Nem határozza meg a kritériumokat, mi a védendő érték. Mi a kulturális örökség, vagy egyáltalán, minek van értéke. Nem tudnak azzal foglalkozni, mit kell használni a konzerválásra és egyéb kérdésekre sincs válasz. Nekik az aktákat kell intézniük. A másik kérdés, ki védi ezeket az értékeket? Az örökös. A minimum, hogy azzal törődjön, ne essen szét. Ám az örökös lehet amerikai milliomos, de ha nem tud róla, hogy ő az örökös, akkor kötelezettségének nem tud eleget tenni és a sír szétmállik. Egyáltalán, a kulturális örökségnek kik az örökösei?
Reményét fejezte ki, hogy ez a könyv jobb örökösökké tesz minket. Nekik nem áll módjukban hatni a leszármazottakra, a város viszont nem beruházhat olyasmibe, ami nem a tulajdona. Pedig ez mindannyiunk öröksége. Polgári társulásoknak kellene ezzel foglalkoznia. Kívánom – fejezte be -, hogy minél többen tudjanak örökségünkről és ezt magukévá tegyék.
Halász megköszönte a két igazgató szavait, majd vetítéses előadásban mutatta be a temetőt és néhány sírt. Szólt kutatásairól is, de csak röviden, mert nem áll módjában azokat hosszasan részletezni. Egy Ipolyi Arnold idézettel kezdte: “Azon nemzet, amely emlékeit veszni hagyja, azzal saját síremlékét készíti.” Bevezetőjében közölte, a temetők szoros kapcsolatban állnak a várossal, településsel, amelyhez tartoznak. Múltjának szerves részei, s megismerésének forrásai. Történelmünk részei, bizonyítják, itt voltunk. „A régi temetők a régészet és a néprajz fontos lelőhelyei. Korképet nyújtanak elődeink temetkezési szokásairól és tükörképet állítanak az utódok elé, hogy hogyan viszonyulnak elődeikhez és történelmi személyiségeikhez. Az adott város, település kultúráltságát is tükrözik. A régi temetkezési helyek, síremlékek és sírkövek felkutatása és megóvása ezért különös figyelmet érdemel. Ez áll többek között a «Régi temetők és temetkezési helyek Kassán» című kiadványokban is, amelyeket a kassai Henszlmann Imre Történelmi Társaság adott ki 1996-ban és 1999-ben.” Szép, hogy Kassa Európa kulturális fővárosa volt, de a kultúráltságot a temetőkön keresztül látjuk. Ha ledöntött síremlékek látunk, ez miről tanúskodik? „A kassai temetőknek szentelt irodalom igen szegényes. Az egyetlen ismert, csak a temetőkkel foglalkozó művet Wick Béla írta még 1928–ban, amely mára a nagyközönség számára jóformán hozzáférhetetlen. Ebben igen sok levéltári anyagot dolgozott fel, főleg egyházi forrásokból. Máig az ismeretek kitűnő forrása. Másik műve A kassai szt. Rozália kápolna története 1935-ben jelent meg és mint ahogy a címe is sugalja ez magának a kápolnának van szentelve, de az utóbbi megjelenésétől is már 79 év telt el, gondoljunk bele, mennyi változás történt azóta.”
Bemutatta Nyúlászi Béla képeslapjait a temetőről. Felhívta a figyelmet arra, hogy a gondnok Hegedűs Lajos kápolnájában – mely védelem alatt áll -, fáskamrát tart fenn. Arra is figyelmeztetett, hogy a modern sírok csúfítják környezetüket, miközben számos elhanyagolt sír található, mint pl. a 34. gyalogezred ezredeséé, Friedrich von Veyder Malberg báróé. Több képet vetített le, melyek a 20. sz. elején készültek. A régi központi kereszt sem áll már, mert azt traktorral döntötték le, majd eltávolították.
Stolz Ede 1887-ben térképet készített a temetőről és rajta megjelölte a sírokat. Sok sírt csak ennek alapján lehetett azonosítani az I. parcellában. A kötet az I-től a VIII. parcelláig dolgozta föl a sírokat. A többi új, a 20. sz. második feléből származik. Nem érdekesek, mert műkőből készültek és esztétikai értékük sincs, miközben a művészileg értékes sírok eltűnnek. A szocializmusban tüntették el a legrégebbi sírokat.
Fröde Frigyes a székesegyház restaurátora volt. Tízéves fiának, Vilmosnak sírkeresztjét szántszándékkal eltörték. A sírt, mely nem védett, kerítés veszi körül. Komlos-keresztesi Fejérváry szül. Paulich Antónia (?-1874) obeliszkjét szintén ledöntötték. Azt Halászék kitisztították. Ő volt Fejrváry Géza táborszernagy, magyar miniszterelnök (darabont-kormány) édesanyja. Dessewffy Koppauer Zsuzsanna Dessewffy Sándor püspök édesanyja. Obeliszkje felső részét szakszerűen vették le. Úgy tűnik, mintha valaki el kívánta volna tulajdonítani, hogy hasznosítsa. A püspök a Felső-magyarországi Múzeumegylet elnökeként sok adománnyal gyarapította a gyűjteményt.
Gr. Pongrácz Ferencné szül. Normann Ehrenfels Karolin fiát, Ferencet Ferenc József nevezte ki a Fejérváry-darabontkormány idejében a vármegye élére, ami ellenkezést váltott ki Kassán, Nem akarták elfogadni s nem engedték be a vármegyeházára. Csak egy évig működött. Az asszony sírja mellett egy nagyobb részt vasráccsal elkerítettek, amit lapdiáriumként lehetni használni olyan sírkövek számára, melyek össze-vissza hevernek – javasolta szerző. – Elég sok ma már nem azonosítható sír található a temetőben. Az egyik legrégebbi sír felirata, elolvashatatlan. Annak ellenére kár lenne, ha ezek a kövek megsemmisülnének. Néhány bizonyára még azért mindig beazonosítható lenne. Előttük már új sírok találhatók. Az új rész kősivatag, a régi a béke oázisa, melyen keresztül egy szép fasor vezet. Érdemes kijönni ide sétálni.
Majd a növényzettel benőtt sírokat említette. Át kellett magukat vágniuk a bozóton és bokrokon. Miután látták, hogy ők ott járnak, akkor megjelent egy-egy munkás és tisztítani kezdték a terepet. Az egymás mellett fekvő sírköveket, melyeken már nincs felirat, csak a régi térképek szerint lehetett azonosítani. Schubert sz. Fibich Mária (1837-1862) fémből készült sírfelirata is a földön fekszik gazdátlanul. Megay Adolf (1831-1910) vaskereskedő sírboltja megdőlt.
A kötet három részből áll. Az első rész a temető és a Rozália-kápolna történetét ismerteti, ezt követik a temetőről készült régi térképek, a második rész a gyászjelentéseket tartalmazza, majd a a sírkőfaragókat és a kripták készítőit ismerteti, már amennyire ez lehetséges, s az utolsó, legbővebb rész tartalmazza az adatlapokat.
A szerzőnek az a megjegyzése, hogy a közhasznú, vagy aktivációs munka keretében a sírok megtisztíthatóan lennének, később több hozzászólást váltott ki. A kialakult vélemény szerint, a város érzéketlen ebben az ügyben, nem áll érdekében tenni bármit is.
Halász nem kívánta részletezni e munka nehézségeit és szépségeit, csak annyit mondott, hogy minden szabad idejét, szabadságát ennek a munkának szentelte. 3000 felvételt készített. Sok sír nem védett, de művészi értéket jelent, azért meg kellene őrizni. Minden dokumentumot, amit összegyűjtött, a Kerületi Műemlékvédelmi Hivatalnak ad át.
Végül köszönetet mondott mindenkinek, aki segített a helyszíni munkánál, a méréseknél, mert egyedül erre képtelen lett volna. A felesége volt a hordár. A feliratokat borotvahabbal tette láthatóvá, de gyorsan kellett fotózni. Megköszönte a Kelet-szlovákiai Múzeum, a levéltár munkatársainak, de nem utolsó sorban Dobos Attila grafikusnak és a kiadónak a hozzáértő munkát.
A beszélgetés után rohamosan fogytak a könyvek, holott nem olcsó. 50 euróba kerül, ám csak egy példány kinyomtatása 69 euróba került. Kétszáz példányt adtak ki. A szerző meg szorgalmasan dedikált. A kötethez egy DVD is tartozik.
A míves kiállítású kötetet Georg Christhop Kilian (1709 – 1781) augsburgi mester szt. Rozáliát ábrázoló rézmetszete díszíti, mely eredetileg Telek József ferences rendi szerzetes, kassai teológiai tanár Tavaszi Rózsa c. nyomtatásban megjelent prédikációjának címlapján látható. Az igehirdetés a kassai Szent Rozália-kápolna 1757-es búcsúján hangzott el.
Képriportunk a galériában: ITT>>>.
Balassa Zoltán/Felvidék.ma
