A minap egy baráti társaságban beszélgetés közben szóba került a múlt század negyvenes éveiben megtörtént eset a hírhedt Manhattan tervvel kapcsolatban. Los Alamosban, amikor Robert Oppenheimer és Enrico Fermi elhagyták a laboratóriumot, a többi tudós közül valaki megszólalt: uraim, immár folytatjatjuk a diskurzust magyarul. Mert a laborban Teller Ede, Szilárd Leó, Wigner Jenő és Neumann János maradtak.
Válaszul erre elmondtam egy hiteles történetet, amely kísértetiesen hasonlít a fent leírt történethez – bár sokkal kevésbé jelentős eseményen, amely 2005. június 5-én játszódott le Pozsonyban, a parlament újonnan megnyitott barokk éttermében a vár alatt. Az Európa Tanács raportőre, Eörsi Mátyás látogatott el Pozsonyba, Szlovákia posztmonitorozására és találkozott az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése (ET PK) szlovákiai képviselőivel. Eörsi volt akkor az ET PK liberális demokrata frakciójának elnöke. Elkísérte őt kollégája Serhij Holovaty, ukrajnai parlamenti és ET képviselő. A pozsonyi törvényhozás képviselőjeként, hat évig az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének Szlovákiát képviselő tagjai közé tartoztam Strasbourgban. A pozsonyi posztmonitorozáson az ET PK tíz akkori szlovákiai tagja közül hatan voltunk jelen a barokk étteremben.
A munkaebéd és a tanácskozás annak rendje és módja szerint angolul vette kezdetét. Mintegy fél órán belül a tanácskozásról egy időre eltávozott az ukrajnai képviselő és a szlovák küldöttség titkára. S ekkor biccentettem Eörsi Mátyásnak, váltson magyar nyelvre. Az iránta kinyilvánított szimpátia jeléül az asztaltársaság magyar nyelvre váltott a pozsonyi parlament barokk étteremében. Eörsi Mátyáson kívül ugyanis mind a hat jelen levő pozsonyi parlamenti képviselő kisebb, de inkább nagyobb mértékben bírta a magyar nyelvet. Rajtam kívül jelen volt az akkori küldöttségvezető képviselő asszony és további négy szlovák nemzetiségű parlamenti képviselő. Akarva-akaratlanul, mindegyikükből spontán kijött a magyar szó. Albert Sándor képviselőtársam, aki szintúgy a szlovákiai küldöttség tagja volt az ET PT-ben, nem tudott akkor jelen lenni, vele együtt az arány még kedvezőbb lehetett volna……A sors furcsa fintora, hogy a résztvevők közül ma már senki sem parlamenti képviselő. Látva a mai parlamenti viszonyokat, a külső szemlélő azt gondolhatná, hogy akkor úriemberek ültek a pozsonyi országgyűlés padsoraiban.
Korántsincs így, a látszat csal. 2005-ben a pozsonyi parlament módosította saját házszabályát. Az MKP frakciója nevében a házszabály olyan kiegészítését javasoltuk, hogy a parlamenti képviselők anyanyelvükön is felszólalhassanak a törvényhozásban. Az MKP húsz képviselőjén kívül senki sem támogatta meg a javaslatot, csupán hárman tartózkodtak a szavazástól. Közöttük a roma közösség akkori lobbistája és a testi fogyatékosok érdekérvényesítője. Pedig az MKP húsz akkori képviselőjén kívül akadt még a parlamentben több, mint húsz szlovák nemzetiségű képviselő, aki valamilyen szinten magyarul is beszélt.
Pozsonyi látogatásukat követően Eörsi Mátyás és Serhij Holovaty Nagyszelmencre utaztak, ahol megtekintették az épülő határátkelő munkálatait. Nagyra becsülöm azokat az embereket, akik anyanyelvükön kívül más nyelven is képesek megszólalni s nemcsak megszólalni, hanem értelmesen megnyilvánulni. Természetesen érvényes ez a korábbi parlamenti képviselőtársaimra is. Hiszen a szlovák közmondás szerint ahány nyelven beszélsz, annyiszor felértékelődik emberi mivoltod.
Farkas Iván
