A nagy sikerű első előadás közönsége azóta felnőtt, bábszínház helyett inkább diszkóba jár, de jönnek helyette az apróságok újabb nemzedékei.
A dunaszerdahelyi Aranykert vezetője Csepi Zsuzsa elmondta: „Nyolcvan férőhelyes a bábszínház, de minden alkalommal pótszékeket kell bevinni. Legutóbb is a szó szoros értelmében telt ház volt, rengeteg apuka jött és persze nagymama. Akadt család, ahol a kicsi születésnapi zsúrját nem otthon tartották meg, hanem a nagymama befizetett az összes meghívott gyereknek a bábszínházba.”
Régebben Dunaszerdahelyről és a környékről Győrbe utaztak a családok, ha bábelőadást akartak látni. Ez adta az ötletet 2004-ben Pázmány Péternek, az akkori polgármesternek, hogy felkérje az aktív pedagógusból nyugdíjassá vált Csepi Zsuzsát, szervezzen Dunaszerdahelyen bábszínházat. Az eredeti elképzelés az volt, hogy a társulat városi támogatással, fél professzionális alapon működne, havonta meghatározott számú előadást tartva a művelődési központban, ahol állandó otthona volna, miközben rendszeresen tájolna, de ez még várat magára. Megalakulásuk óta a Városi Művelődési Központ alagsori termében próbálnak és játszanak, ezt a helyiséget két zenekarral osztják meg. Nem a VMK égisze alatt működnek, hanem egy polgári társulásként, amely Dunaszerdahely költségvetéséből évente támogatást kap. Tavaly a város az Aranykert a működéséhez 1 300 euróval járult hozzá a költségvetésből. Az anyagiakat firtató kérdésre Csepi Zsuzsa velősen válaszol: „A bábozás olyan dolog, amit messze el kell kerülnie mindenkinek, aki pénzt akar keresni. Ezt hosszú távon csak a megszállottak tudják csinálni.” Csepi Zsuzsa, aki dramaturg, rendező, bábkészítő, könyvelő és még sok minden egyéb egy személyben, ebbe a kategóriába tartozik. De a többiek is, az egész társulat, amelyről mindent elárul az a tény, hogy tíz éve csaknem azonos felállásban működnek. Hárman anyaságin vannak. „Mind óvópedagógus és mind ügyes, bármelyik nagyvárosban lehetne bábszínész, kitűnő hangjuk, hallásuk van”– dicséri Csepi Zsuzsa a „lányokat”. De minden dicsérő szónál többet mondanak a gyerekarcok, amelyeket élmény figyelni az előadások alatt: a bábok sorsát követve szinte percről percre változnak, hogy a szerencsés végkifejletnél boldogan felragyogjanak. Az apróságok a legőszintébb, leghálásabb közönség. Nekik szól a jó hír: nyáron a termálfürdőben is láthatják az Aranykert Bábszínházat. Legközelebb pedig a május végi Városi Gyermeknapon.
dh, Felvidék.ma
